Az Ungparty Manzárd archívuma

banner

Napló – Blog – Webnapló – Netnapló

Régi, fapados internetes rendszeremben a tényleges nyilvános naplóírást csak 2002-ben kezdtem. A 2000-es indulás után előbb csak a kárpátaljai kulturális életet, szerzőink szerepléseit és a Kárpátalját érintő művek megjelenéséről szóló híranyagokat tettem fel, később ezeket kommentáltam is, majd a véleményezés már fontosabb lett az eseménynél, így csapott át a hírfolyam blogolásba. Ám akkor a blog szót még nem használtam: webnaplómnak Ungparty Manzárd lett a neve.

Mivel naplót 1996 végétől kezdtem írni (újra) rendszeresen, ennek egy-egy havi megrostált anyagát utólagosan kronologikus sorrendben később szintén feltettem a Manzárdra, így a webkorszak előtt és alatt keletkezett naplójegyzetek közti vízválasztó lényegében meg is szűnt. A Manzárdon egységes, jól bejárható, nyílt végű naplófolyam állt össze.

Az első 10 év anyaga kompakt egészet alkotna, ha közben formailag többször át nem alakult és más-más alkönyvtárba nem költözött volna

–  ráadásul néha úgy, hogy más-más besorolást kapva más-más főoldal alá költöztettem az aktuális folyamot, a korábbi évfolyamok pedig maradtak régi helyükön. Eleinte például az UngParty NetCafé, később a Kettenklub alá tartozott a naplórész, majd önálló főrendszerként képezett kompakt egészet. Emiatt 2004-5-től már alig lehet követni a szövegfolyamot, és még tetézi az átláthatatlanságot, hogy egyre inkább szerteágazott naplóírásom, lévén tényleges blogolásba kezdtem közösségi szájtokon: előbb a NolBlogon, majd a Blogteren (ezek azóta megszűntek). A bejegyzések javát ugyan feltettem fapados Manzárdomra is, de naplóírásom kezdett szétfejlődni. Lett külön kekecblogom, Kárpátalja-blogom, személyes naplónoteszem, könyvesblogom, pirézblogom, írói oldalam, külön webmagazinom… A hangsúly eltolódott az eredeti Manzárdról, különösen attól kezdve, amikor a Blog.hu rendszerében indított webhely lett a napi frissítésű főblogom – http://bdk.blog.hu/, ahol is 2005 és 20011 között több mint ezer bejegyzést tettem közzé. Ezeket már nem mentettem vissza nehézkes Manzárdomra, így egy ma is használt blog mélyrétegeiben lelhetők fel. 2011-től aztán az ungpaqrty.net lett a főblogom úgy, hogy az összes többit is megtartottam.

Közben voltak más oldalágak is: írtam naplót egy-egy hétig a Terasz.hu rendszerében és a Literán, éves összefoglalóim jelentek meg a Beszélőben, és ami 2004-től tíz éven át (kisebb kihagyásokkal) igen komoly elágazás volt: Hónaplót (havi összefoglalót) írtam a Mozgó Világba, ezek negyedéves késéssel a folyóirat honlapjára is felkerültek, ma is elérhetők, de én is kiraktam éppen aktuális főblogomba és/vagy valamelyik gyűjtőhelyemre. Végül, de nem utolsó sorban: 1997 és 2008 közötti válogatott naplójegyzeteim könyvvé szerkesztve két külön kötetben jelentek meg.

Ezen a helyen, a 20. évfordulóra is gondolva, az 1996-ban kezdett és 2006-tal lezárható, még valamennyire egységes blogfolyam egészét megpróbálom összegyűjteni és átláthatóvá tenni.

A publikálásban igyekszem pontosan tartani a 20 éve írtam intervallumot.


Webnapló: az Ungparty Manzárd archívuma 1996-2006. Létrejött a webkorszak előtti jegyzetek 2002-es integrálását figyelembe véve. Összegyűjtött, válogatott naplójegyzetek. Blog: Balla D. Károly internetes naplója a kezdetektől. Netnapló – blog, ungparty manzárd, napló írás, webnapló, arch, archívum, webnapló, jegyzet, poszt, bejegyzés

Balla D. Károly: VakCina / Elmagányosodás

Fekete J. József megnyitó beszéde Balla D. Károly VakCina c. virtuális könyvének bemutatóján, 2003. febr. 22-én:

Elmagányosodás

Avagy minden kritikus tudja: könnyebb a könyvet megírni, mint beszélni róla

Balla D. Károly: VakCina. Liber-All. 2003.

balla d. károly: vakcina

BDK VakCina c. könyvének címlapja

Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!
Szívemnek kedves kiadvánnyal jelentette be indulását a Liber-All Kiadó, Balla D. Károly VakCina című, vegyes műfajú kötetével, ezért engedjék meg, hogy néhány keresetlen gondolattal hozzájáruljak a könyv népszerűsítéséhez.

Maradandó ez a könyv, mint a hajdani védőoltás nyoma a karunkon, és e maradandósága által máris több mint könyv, inkább bélyeg, billog inkább, vagy pecsét lenyomata, ami hitelesíti a szerzőnek az irodalom illékony közegében felsejlő, sohasem teljesen megfogható, biztonsággal nem azonosítható lényét. Száraz lenyomat a dupla sorközök fölött, ami egybefogja a mozaik széttartó erőktől egymásnak vetülő kockáit, vagy még inkább pásztorlevelek öles kutyanyelvei végén pirosló viaszba nyomott gyűrű monotípiás negatívja, ami lehetne például pecsétje az intellektust magába záró félelmek ajtajának, őrzője az akcidentalizmus kifürkészhetetlenségével szemben. Lakodalmi fonott kalács méretét meghazudtoló aranytányér-pecsét az egyiptomi papok nyakában, vagy az életet jelképező „anh” keresztje a fáraó fülönfüggőjén: jel, pecsét, lenyomat.

Az élet megértésének lenyomata, Hermész Triszmegisztosz bölcseletének gyakorlati megvalósítása, a „fordul a kerék” tapasztalatának szépirodalomként megfogalmazódó kőnyomata. Természetesen távol attól, hogy a szerző a hermetizmus paravánja mögül nyilatkozna meg: az őszinte és egyenes beszéd híveként egyaránt nyílt és közvetlen versben és prózában, fikcióban és esszében. Pedig az irodalmár eredendően ősi magatartása az elmagányosodás. Nem az egyedüllétként értelmezett magány, hanem a magányosság lelkiállapotának kialakítása vagy elérése, egy olyan virtuális tér maga köré való építése, amelyben szelleme egyedülállóvá válik, és olyan energiák birtokosává lesz, amelyek ha csak parányit, de lendíthetnek a keréken, kimozdíthatják azt holtpontjából és elindíthatják a hátrányt előnybe fordító mozgást.

Ez Balla D. Károly könyvének bölcsessége: az elmagányosodásból mozgást generáló bizakodás. A kötet VakCiNéma című fejezetének alapötlete, hogy siketeknek és vakoknak felváltva néma- és vakfilmeket vetítenek, eleve az embernek a hatványozott hátrányok előtti kiszolgáltatottságát példázza. A mozi nézői, illetve hallgatói leggyakrabban a River Of No Return előadásaira ülnek be, lenyűgözve élvezik a szilaj folyóval folytatott heroikus küzdelem képkockáit, a siketek fülében ott dübörög a sziklákon átrobajló víz, a vakok látják a tutajt kormányzó fiatalember karjának dagadó izmait, orrukban elválaszthatatlanul összemosódik a fáradtolajjal átkent deszkapadló szaga és az előadás szünetében kézi pumpával szétfújt rózsavíz illata.

A véletlenszerűségekkel való tudatos szembefordulás filozófiáját olvashatjuk ki a következő, V-akcidencia című ciklus szabad- és prózaverseiből. Szinte minden vers formailag különbözik a többitől, ha nem is kimondottan verstani értelemben, a költői megszólalás tekintetében mindenképpen: az aforisztikus megállapítástól a monológon át a dialógusig, majd a többszólamú, párhuzamos szerkesztésű költeményekig változik a megszólaló perszóna hangja, modalitása, tonalitása. Vagyis inkább perszónáké, mert ez a költő valódi arca, a megszólaló személyek folytonos változása, minden vers egy külön perszóna, olykor több is, együtt a végtére is egynemű és önazonos személy, a költő drámájában, az újabb és újabb alkotások felé sarkalló versek kudarcaiban. Hiszen a költészet a szabadság műfaja, a dolgokat nem érinti, és nem birtokolja, hanem feloldja őket és a levegőbe fújja… egy-egy költemény a beteljesületlenség illékony kudarca, az újabb költemény, az újabb perszóna felé hajszol. Számomra különösen fontos a Campus Stella és a The Night Ride Across the Caucasus opus, hiszen ezekben a versekben nyílik meg a szerző leginkább a soron következő, VakCina című fejezet esszéisztikus, vallomásos prózája irányában, mintegy bevezetve az olvasót abba a személyes szférába, amelynek a még irodalmon belüli kifejezésére csupán a költészet és az esszé ad lehetőséget. Meddig feszíthető a húr a literatúra hangszerén, hogy a pengetés még artikulált hangot csaljon elő belőle, illetve, meddig használható a bölcselet, hogy a fokozódó igyekezet egyre erősebb ellenállásba ütközik, amiből következően engednünk kell a nyomásnak, hogy az megszűnjön. Ez itt a fő és megkerülhetetlen kérdés. Vagy, miként Balla D. Károly írja: „Meg kell előbb kicsit betegednünk ahhoz, hogy később ne legyünk nagyon betegek”. Erre szolgál a VakCina.

Portréfilm: Egy manzárd-őr feljegyzései

A sütik használatára való figyelmeztetés elfogadása után a teljes film egyben megnézhető

 A Duna TV portréfilmje rólam 2007-ből (50 éves voltam abban az évben, részben ennek is köszönhető a film elkészülése) – Ha a beágyazott videó nem indulna, arra az esetre lentebb öt részre tagolva a Youtube-ról megnézhető.

Leírás:

Egy manzárd-őr feljegyzései – Portréfilm Balla D. Károlyról

Négyszemközti “chatelés” Balla D. Károllyal

Áll Ungváron egy vadszőlővel befutott ház, manzárdjának lakója a kárpátaljai irodalom legszelídebb “fenegyereke” Balla D. Károly. Szűkebb pátriájában magányos farkasnak számít, ugyanakkor internetes “virtuáléjának” naponta több száz látogatója van. Félszázadik születésnapjának apropóján beszélgetünk vele irodalomról: versről, kulcsregényéről, a Szembesülésről, Ungvár macskaköveiről, a nevickei nyarakról, s arról, hogy miért mégsem mindegy, hogy hol van az a bizonyos “manzárd”.

  • rendező: Medgyesi Gabriella
  • operatőr: Sibalin György
  • narrátor: Albert Gábor
  • gyártásvezető: Aranyosi Éva
  • riporter: Virág Anita
  • szereplő:  Balla D. Károly; feltűnik a filmben többek között még Lőkös Ildikó, Szunyogh Szabolcs, Berniczky Éva, Iirinyi József (zene)

Ha fenti videó nem töltődne be vagy nem indulna el:

Egy manzárd-őr feljegyzései – Portréfilm Balla D. Károlyról – a Duna TV 41 perces filmje, 2007. Rendezte Meggyessy Gabriella. BDK 50 éves – televíziós portré. Videó a NAVA archívumából.

BDK eligazító – Főbb weboldalaim

bdk blogok, honlapok, web>> Névjegy (elérhetőségek) >> Üzenet Balla D. Károlynak

BDK blogok, tematikus honlapok

Néhány fontosabb blog és tematikus weboldal:

új: BDK blog elipszilon nélkül
2018 őszén indított új főblog, a szeméjes bejegyzések mellett megjelent nem-szépiroalmi írásaim újraközlő heje
BDK napi BLOG
2011-2019 között: BéDéKá FŐBLOG – irodalmi, közéleti, személyes bejegyzések, webakciók
BDK bázis Blog + SEO
komplex blog – korábbi főblog, nagy archívummal – keresőmarketing célokra is használom: statikus oldalak
Egy piréz Kárpátalján
ez + az, személyes és közéleti dolgok, apróságok, oldalági közlemények, újraközlések, sztorik, anekdoták
Balládium Blog
csak szépirodalom – novellák, új versek, a Kő és árnyék könyv versei kilistázva, írói archívum
Honlap keresőoptimalizálás
Google-helyezés javítása: 1. hely. SEO szakmai blog: honlap optimalizálás és szemantikus linképítés
Vipera: Kárpáty News
Valami Kárpátalja – sajtósziszegés, kekecblog. Irónia, sajtóbakik, lapszusok – sajtó zsemle
Kárpátalja – magyarok
Magyar nyelv, kárpátaljai magyar irodalom, könyvek, hagyomány Kárpátalján – Ungvár
Honlap optimalizálás
a balla.biz portál alatt tematikus weboldalak szolgálnak keresőmarketing célokat
Google első hely – BDK SEO
Honlapoptimalizálás, első oldalra kerülés – Balla D. Károj önéletrajza

 © Balla D. Károly 2001-2019
Az oldalaimon közölt szerzői tartalmak jogvédelem alá esnek, utánközlés bármilyen formában csak engedélyemmel jogszerű. – Jelenlét az interneten, web. Fontosabb blogok. Tematikus SEO weboldal: Google helyezés javítás. BDK bázis Blog, napi blog: optimalizált honlapok. Irodalom, közélet, politika. Kárpátalja magyarsága. Piréz Balládium Web.

Honlap keresőoptimalizálás

keresőoptimalizálás - weblap seo“A weboldalak Google-pozíciója a tartalom minőségétől, az általános és kulcsszavas keresőszempontoknak való megfeleléstől és backlink-támogatás erejétől függ.” – weblap.org

Önélet

jo_bdk_karikat

bdk piréz

Balla D. Károly piréz identitású posztumusz író szeret magáról harmadik személyben beszélni olyankor, ha biográfiájának főbb epizódjait fogalmazza, nem ritkán inkább költi. Merthogy bizonyos mértékig az önéletrajzát is irodalmi munkássága részének tekinti, csakúgy mint a művei nyomán kirajzolódó alkotói énjét is.  A szerzői szerep multiplikációja legalább akkora mániája, mint a létezés komplex elmélete vagy a kreatív honlapoptimalizálás. Alább azon kevés szövegek egyike olvasható, amelyben egyes szám első személyben mond magáról szellemesnek és önironikusnak vélt, valójában laposan humorizáló dolgokat. A felét se higgyék el!

Önélet

portre

Balla D. Károly (Keisz Gellért rajza)

Becsületes nevem BéDéKá (bdk), de az irodalomban Balla D. Károly néven bujkálok, emellett szívesen bújok a magam teremtette alteregóim álarca mögé – de ezt mindig úgy teszem, hogy kilóra kibújjon a szög a lólábból.

Ungváron születtem és élek immáron közel hatvan esztendeje.  Szülővárosomban lettem érett és folytattam egyetemi tanulmányokat tíznél is több esztendőkön át, de mindvégig diplomamentesen. Előbb kis híján fizikus lettem, aztán  alig sikerült ellenállnom, hogy a tehetellenségi erő ne tegyen bölcsésszé. Közben voltam illegális távírdai segédműszerész, szerződéses laboráns, majd évekig tankönyvkiadói korrektorként és szerkesztőként éltem mások hibáiból. 1989-től szabadon úszom, ha nem is mindig árral szemben.

Középiskolás koromtól publikálok. Verseim, novelláim, esszéim, publicisztikai írásaim, műfordításaim, színpadi műveim és regényeim közel 30 alig hozzáférhető kötetben jelentek meg.

Személyiségem határait az Ungon kívül számos környezeti ártalom mossa (úgy mint állam, többségi nacionalizmus, szakmai féltékenység, dilettantizmus és provincializmus), ezek ellen nagyrészt írással (és kisebb részt olvasással) védekezem. Szép kilátásom van. Ennél szebb csak a belátásom.

Kudarcaim sorából raktam össze rövid és már lezárt sikertörténetemet. Annyi hendikepet gyűjtöttem össze, hogy mára páholyból nézhetem a világot.

Ha csodabogár nem is, legszebb hal a nyúlpiacon feltétlenül vagyok. Hízelgő rám nézve, hogy sokan honi irodalmunk különc fenegyerekének tartanak.

Bő húsz éven át a kárpátaljai magyar irodalom kibontakoztatásán (eredménytelenül) fáradozva elsőként alapítottam folyóiratokat (Hatodik Síp, Pánsíp), könyvkiadót, kulturális alapítványt, irodalmi díjat, baráti összejövetelből protokoll-eseménnyé vált könyvvásárt, a kibékíthetetlen szemléleti ellentétek elsimítására alkalmatlannak mutatkozó irodalmi szalont – majd némi zajt keltve sikerrel kilovagoltam Perzsiából. Amit megtartottam, az mára csupán tobzódó (de olykor lankadni látszó) jelenlétem a virtuális világban, plusz az Évával megosztott, igen termékeny és intenzív alkotói magány.

Virtuális öngyilkosságom óta világszerte én vagyok a legaktívabb posztumusz író (nemkülönben Első Piréz, magányblogger, önkéntes mérvadó, önrezgő webrátor, blogfő nemes és  nyugdíjas manzárdőr).

Digitálok, nem tehetek másként.

BDK – Balla D. Károly

< elérhetőségeim | fontos oldalaim | főblogom | üzenet nekem  >

bdk-balla-d-karoly

bdk – balla d. károly – posztumusz piréz író

Becsületes nevem BDK, de Balla D. Károly név alatt bujkálok az irodalmi berkekben, mint a legaktívabb posztumusz író. 30 könyvet követtem el, mostanában inkább a weben hemzsegek mint piréz blogfő nemes és önkéntes mérvadó. És ha már szerencsémül adatott akkor haldokolni e fizikai világban, amikor a Gutenberg-galaxis Neumann-univerzummá tágul, élek a lehetőséggel, hogy digitalizáljam és virtualizáljam magam: halálom után szövegállomány szeretnék lenni. Rólam többet: BDK | Részletes életrajz  | Önélet


bdk-manzardor

Balla Dé a Duna TV-ben

A Duna TV 41 perces portréfilmet készített rólam 2007-ben. Fontos év volt az! Ötvenedik születésnapon alkalmából akkor hajtottam végre sikeres virtuális öngyilkosságot (lásd alább részletesebben), s abban az évben lettem piréz. Az Egy manzárd-őr feljegyzései c.  film naplósorozatom címét vette át. Hosszan beszélek benne főleg  különböző írói meg internetezős és kisebb részt magánéleti dolgokról, elhangzik sok aforizmám, de vers, regény- és esszérészlet is. Jól sikerült anyag, szokásomtól eltérően kevéssé vagyok benne maníros,  kihozták belőlem az őszintét: Portréfilm rólam, 2007


kő és árnyék - versek

Legutóbbi verskötetembe 33 év terméséből válogattam be a 200-nál is több legjobbnak gondolt költői opuszt. A könyv egy furcsa kiadói konstrukció miatt kereskedelmi forgalomba nem kerül (csak könyvtárak és társadalmi szervezetek, hivatalok kaptak belőle), ezért is kezdtem el verseit a weben érhetővé tenni a Balládium Blogban.  2015 tavaszára még félszázig sem jutottam… Címek szerint kilistázva a már olvashatókat itt találod: >> Kő és árnyák // Korábbi könyvem, a Tejmozi regény posztmodern gesztusból fogant, mégis vallomásos aparegény lett belőle. // Utolsó esszékötetemben sokakat ingerelve magyarul beszélő magyarokat emlegetek. További részletek >> KÖNYVEIM


bdkblogA BDK napi BLOGban teszem közzé friss jegyzeteimet. Ez élcelődéseim, internetes akcióim, dohogásaim, játékaim színtere, itt írok filmekről, irodalomról, művészetről, de témám a közélet és politika is. Figyelem az internetet, tűnödöm a web lehetőségeiről, számot adok halálaimról. | Újabban számos más blogot is indítottam, de a főblog lehetőséget ad olvasómnak arra, hogy másutt írt frisseimet is megtalálják: blogom jobb hasábján ott sorakoznak az új posztok linkjei. Aki tudni akar rólam, itt követ – és itt mondhat véleményt hozzászólásaiban: BDK BLOG


tejmozi - regény, könyvTejmozi című regényem egy posztmodern szövegjátékban fogant. 2004-ben arra kértem idegen nyelveket is beszélő kollégáimat, hogy valamely kortárs prózaműből fordítsanak le számomra egy-egy általuk fontosnak tartott mondatot. Harmincan reagáltak felkérésemre és 19 nyelvből 53 szövegrészt tolmácsoltak számomra. Ezek felhasználásával én hosszú elbeszélést írtam. Aztán kimetszettem a vendégmondatokat és ezzel egy tömörebb novellát kaptam, amely azonban magán viselte az inspiráló mondatok hiányát. Később a szöveget regénnyé fejlesztettem: vallomásos aparegény lett a multi-kulti szövegjátékból. A Magvető 2010-ben adta ki, külön blogot szenteltem neki: Tejmozi – könyv, regény


bdk posztumusz2007-től vagyok posztumusz író. 50. születésnapomon sikeres virtuális öngyilkosságot követtem el. Azóta minden posztumusz… A sokak számára érthetetlen posztmodern írói gesztuson túl ennek az akciónak igen komoly irodalomtörténeti háttere is volt, Szembesülés c. regényem is ezt készített elő, amely egy kritikusom szerint „nem mű, hanem emlékmű (…) megalkotása nem a szó hagyományos értelmében vett írás, hanem inkább performance. … míg a performance-művész fizikai jelenlétével, testének műtárggyá, jellé alakításával sokkolja közönségét, addig Balla D. éppen a jelenlét, az (ön)azonosság minden formájának felszámolásával gyakorol gesztust: követ el virtuálisan rituális öngyilkosságot.” – bővebben: BDK posztumusz


pirez - pirézek2007-ben lelkiismereti okokból piréznek nyilvánítottam magam, bizonyos mértékben elindítva vagy legalábbis megelőzve azt, hogy a pirézekkel szembeni ellenszenv nyilvánosságra kerülését (Tárki 2006, 2007) követően a fogalom a kirekesztés, az idegengyűlölet elleni fellépés szimbólumává vált. Piréznek lenni annyi – vallom azóta -, mint szembefordulni az előítéletekkel. Annyi, mint a másságot értéknek tekinteni, a hátrányosan megkülönböztetett kisebbségekkel elvi alapon szolidaritást, ha kell: ezonosságot vállalni. Piréznek lenni annyi, mint szemébe röhögni az összes fajvédőnek, rasszistának, antiszemitának, sovinisztának, nácinak. Piréznek lenni annyi, mint átélni a szabad identitásgyakorlás felemelő érzését. – A piréz mivolttal kapcsolatos bizonyos írások itt érhetők el: Pirézek – Piréz blog | Illetve van egy ilyen webhelyem is: Egy piréz Kárpátalján