BDK BLOG – Balla D. Károly ungparty webnaplója

A hivatalos megnyitás előtt egy szimbolikus gesztussal indítottam a Balládiumot, virtuális felolvasóhelyemet: kiakasztottam Dzsakó bácsi képét a webfalra. Aztán kitaláltam az 1. projektumot, és meghívtam első vendégemet, Rapai Ágnest, aki örömömre vállalta a felkérést és egy órán belül elküldte anyagát. Fel is tettem ízibe, majd értesítést helyeztem el a Facebookon – ezzel a Balládium hivatalosan megnyitotta kapuit. Első vendégem versét és fogadtatása különleges történetét itt olvashatjátok.  / tagoknak: esemény a Facebookon – illetve csatlakozás az oldal kedvelőihez: Balládium

Töredelmesen bevallom, nem igazán vonzódom a kosztümös történelmi filmekhez, a közelmúlt és a jelen, no meg a fikció sokkal jobban érdekel a régmúlt historikus megközelítésénél irodalomban és filmvásznon egyaránt. A tegnapi film mégis két órányi zavartalan élményt nyújtott. Arthur Miller azonos című saját drámájából írta A salemi boszorkányok forgatókönyvét (angol címe The Crucible [Tűzpróba], 1996, rendezte Nicholas Hytner). A történet 1692-ben játszódik Új-Angliában, szereplői észak-amerikai angol telepesek. Massachussets állam Salem nevű településén a puritán életmódra kényszerített fiatal lányok elfojtott érzékisége sajátos módon tör felszínre. Játékos szerelem-varázslásaikat a számonkérés súlya alatt megszállottságnak hazudják, megnevezik ördöggel cimboráló megrontóikat, akiket a bíróság perbe fog, szabályos »tovább

Úgy adódott, hogy vagy huszonöt éven át, partner és alkalom híján, alig-alig hódolhattam szenvedélyemnek. Rendszeresen szinte csak tízen-huszonévesen játszottam, az utolsó nagy partikat Imre barátommal egyetemi munkahelyünkön, éjszakai ügyeletességeink alatt, miközben a labor kemencéiben rotyogtak a folyékonyra hevített félvezetők. Aztán már csak időszakos és alkalomszerű partik adódtak, Sajószögeden, átutazóban, sógorbátyámmal,  Egerben Lisztóczky tanár úrral, Baján sógornőmmel – és itthon  nagy ritkán  családtagjaimmal (akikből azonban hiányzik az engem fűtő szenvedély).  A sajószögedi játszmák érdekessége egyébként, hogy ott Balla Endre dédapám sakk-készletének a figuráit tologattuk Tamás bácsival – néha bizony gondolok arra, halála után megőrizte-e a család a szépen faragott bábukat, s játszik-e velük valaki olyan élvezettel, mint én szinte minden alkalommal, amikor Budapest felé autózva a régi M3-ason megálltunk szusszantani egyet a kedves rokonoknál. »tovább

Imázsom ezt az országot!

„Hölgyeim és uraim, van szerencsém bejelenteni, hogy Illyés Gyula nagyszerű utópiája, a haza a magasban immáron megvalósult. Úgy hívják, hogy internet.” -  hökkentettem meg  a hallgatóságomat egyszer egy konferencián. Ezt az epizódot is felidézem a Mozgó Világ ehavi számában megjelent jegyzetemben. »tovább

Rendezni végre közös dolgainkat… A maga nemében egyedülálló kezdeményezés: magyar-ukrán ikerkötet Kárpátalja múltjáról és jelenéről, azonos tartalommal két nyelven, ukrajnai és magyarországi egyidejű megjelenéssel. Talán az első lépés egy olyan úton, amelyre nagyon ideje volt rálépni. Bízom abban, hogy a könyv  eljut minden fontos helyre s kifejti kívánt hatását. (Külön jóleső érzés, hogy megszületése barátaim, a munka oroszlánrészét végző Fedinec Csilla,  illetve Csernicskó István  erőfeszítéséknek  és munkájának köszönhető.)  >>további részletek

Színvonalas műsorral emlékezett az MTV Cseh Tamásra születésének évfordulóján. Hét színész adta elő legnépszerűbb (és néhány kevésbé ismert) dalát a szövegíró szerzőtárs, Bereményi Géza rendezésében a Millenárison január 22-én – a tévé a koncertfilmet másnap este sugározta.

Legelőször az egészen kitűnő zenét kell kiemelnem. A túlkomponáltsággal éppen nem vádolható eredeti Cseh-melódiák Hrutka Róbert és zenésztársai kreatív munkája révén igazi zeneművekké, kompozíciókká váltak. A leginkább jazzesnek mondható gazdag hangzáson belül a muzsikusok finom ízléssel bántak a »tovább

Délelőtt: beszélgetés a tévében  Esztergályos Károllyal. Sok egyéb kitűnő munkája mellett felelevenítették egyik kedvencemet, a Portugál királylányt (Déry Tibor hasonló című, egyetlen névelőben eltérő műve alapján készült). Külön érdekessége volt a műsornak, hogy vendégként meghívták az említett fimben 13 évesen remekül játszó Maretics Erikát, s a felnőtt nőben a rendező nem ismerte fel gyermekszínészét.  Egyébként Esztergályos egy másik kedves tv-filmemnek is a rendezője, a Gyurkó László regénye alapján készült Szerelmem, Elektrának, amelyet többre tartok »tovább

Akkor kezdett havazni, amikor a széksorok között hosszan botorkáló cimbalmos végre középre ért. Ütőit letette a biliárdgolyók mellé és folytatta a vízkereszt idején abbahagyott kosárfonást, hogy az üregi nyulak téli fészke bőséges szaporulattal hálálhassa meg a holdfogyatkozást. Oresztész szolgálatkészen adogatta a hajlékony vesszőket és bámulattal figyelte, amint a cimbalmos keze nyomán lassan felépül az amfiteátrum.  Kék hó hullott a fehér márványra, s a karéjban álló párkák pengtek, mint egy síkidom megütött húrjai.

több hasonló

Levelet kaptam, ilyesmi szerepel benne:

2011. február 14-én lesz a Magyar Királyi Csendőrség megalakulásának 130-ik jubileuma.  Ennek tisztelete alkalmából szeretnék, Esztergomban egy csendőr relikviákból álló csendőrszobát kialakítani

Azzal a kéréssel fordulok hozzátok drága magyar testvéreim, határon innen és túl, hogy aki e kezdeményezésemet jóindulatú megtisztelő pártfogására méltónak tartja és tud, küldjön nekem a régi Magyar Királyi Kakastollas Csendőrséggel kapcsolatos tárgyakat, fotókat.

Aztán még elpufogtat néhány szépséges frázist: »tovább

Nem tudta letenni a kagylót. Az imént, amikor füléhez emelte, már érzett valami különöset, de figyelmét a beszélgetés kötötte le. Ha már ilyen kényes témában kérik ki a véleményét, akkor illik kellő komolysággal reagálnia, gondolta. Igen, a csoport követelése minden bizonnyal jogos, ugyanakkor nem indokolt, hogy utcára vigyék a problémáikat, mondta száraz, tárgyilagos hangon, vigyázva arra, ki ne derüljön, voltaképp szimpatizál-e a tüntetőkkel vagy pedig elmarasztalja őket. Még kapott pár kérdést, igyekezett rövid, tömör válaszokat adni, miközben enyhe sajgást érzett a csuklójában. A riporter megköszönte nyilatkozatát, Oresztész pedig le akarta tenni a hallgatót a készülékre – de ez lehetetlenné vált, mert amíg beszélt, a kagylóból sarjadó sűrű folyondár teljesen körbenőtte a kézfejét és már a karján kúszott a válla felé. Mire a szívét elérte, a tömeg feloszlott az aláaknázott játszótéren.

több hasonló

Éva bukkant rá a Határhelyzetek III c. könyv internetes anyagára a neten (lásd, .pdf formátum), pontosabban benne Temető Krisztina tanulmányára: Kárpátaljai írók identitása a „kulturális átöltözés” időszakában (a 40. oldalon kezdődik). Figyelemre méltó munka, kis irodalmunk több neuralgikus pontját is érinti, s tisztázni próbál sok olyan kérdést, amelyek értelmezésével korábban csak erősen elfogult szemléletű interpretációban találkozhattunk. A tanulmány készítője láthatóan igyekezett tárgyilagos maradni, egyforma távolságot tartani az érintett felek privát igazságaitól. Kellő tisztelettel közeledik literatúránk egy-két mitikus jelenségéhez, miközben – leginkább a vélemények ütköztetése révén – részben le is bontja ezt a mitikusságot.

Persze mondhatnám, hogy egyes ellentmondásokra sokkal élesebben is rávilágíthatott volna vagy hasznos lett volna ama mítoszok negatív hatásait is hangsúlyozni („múltból élés” és legendaképzés tényleges alkotói teljesítmények helyett, a továbblépést hátráltató sérelmi magatartás, ellenségkép faragása stb.), de azt gondolom,  ez esetben »tovább

Összeraktam és tegnap elküldtem a Mozgónak e havi hónaplómat. Ha jól számolom, ez az ötvennyolcadik. 2004 ősze óta írom havi rendszerességgel cirka 10.000 karakternyi havi naplójegyzeteimet, csupán 2008-at hagytam ki. Együttesen ez már két könyvnyi anyag  (itt meg itt olvasható). Félelmetes mennyiségű önvallomás és kitárulkozás akkor is, ha az írói szerep óhatatlanul elfed ezt-azt. Illetve hát nagy kérdés, mit fed el és mit emel ki a provokatív őszinteség általam szívesen játszott szerepe.

*

Szerencsésen túléltem a születésnapomat. Minden óvintézkedésem ellenére sokan felköszöntöttek. Illően megköszöntem mindegyiket. A délutánt-estét Ildikóékkal töltöttük, kellemes, sztorizós és kicsit  politizálós (kettős állampolgárság) beszélgetés szilvapálinka, unicum, konyak, bor és sör mellett (persze személyekre, ízlésekre és étkezési fogásokra lebontva értendő). Éva kiélhette gasztronómiai kísérletező kedvét, mi meg »tovább

Csönge hosszú készülődés után végre vett magának egy elég komoly fényképezőgépet. Bár remek fotók születtek (lásd) a jóval gyengébb korábbival is, de tönkrement. Az új masinával pedig mi másról készíthette volna legelső próbafelvételeit, mint kedvenckéiről. »tovább

Örülök, hogy a Kárpáti Igaz Szóban (2011. jan. 15.)  cikk jelent meg az ungvári lámpagyújtogatóról: alakja, amely hosszú évtizedeken át hozzá tartozott a „városképhez”, érdemes a felidézésre (főként, hogy tavaly szobrot is állítottak neki, így ténylegesen is a városkép része lett). Az írás címét viszont elhibázottnak gondolom (Miklós bá’, a lámpagyújtogató), hiszen, emlékezetem szerint legalábbis, így soha senki nem hívta és nem emlegette (nem volt magyar!), ő mindenkinek, öregnek s fiatalnak  egyszerűen Kolja volt. A róla őrzött képem is eltér egyben-másban a szerző által lefestettől, én például semmiképpen nem nevezném „idős öregúr”-nak, sokkal inkább örökifjú hobónak. »tovább

Szépen alakul a múlt év novemberében nyitott “írói segédblogom”, a PraePost nézettsége. A blog egészét eddig közel négyezer egyéni látogató böngészte, a napi egyéni látogatók száma az utóbbi napokban 100 körül, a letöltések száma pedig 200 körül alakult.  (A jelen blogé egyelőre meg sem közelíti ezt, egyedül komplex blogom büszkélkedhet ennél is magasabb számokkal, kb 134 látogató, 210 letöltés.) »tovább