5-öst kaptam

A Google PR-5-ös erősségűnek minősítette írói oldalamat – még soha egyetlen webhelyem sem érte el ezt a fokozatot. A PegeRank-érték nagyjából azt jelenti, hogy bizonyos témában releváns-e az oldal, mekkora a valószínűsége, hogy rátalálunk – ez pedig attól függ, hogy hány külső link mutat rá (s ezek milyen erős oldalakról jönnek). Számít az is, milyen régi és mennyire stabil az oldal. Nos, ezt a rendszert 2009-ben kezdtem fejleszteni, így még fiatalnak mondható, magas értékét tehát inkább egyéb erényeinek köszönheti.

Verecke áldozata

Agyonnyomta az összedőlő vereckei emlékmű a tövében fohászkodó költőt. Balla D. Károly ismert ungvári alkotó szokásos évi zarándoklata során éppen a Vereckei-hágón álló honfoglalási emlékmű előtt tette tiszteletét, amikor a kő-kolosszus váratlanul megingott és dörgő hangot adott. A költő ijedtében az emlékmű oltárkövéhez térdelt és mondott egy gyors imát a magyarok istenéhez, ám ez nem segített rajta: az összerogyó monumentum maga alá temette. A szerencsétlenül járt író utolsó gondolata az volt, talán mégis inkább a Veres Kocsma felé kellett volna fordulnia Munkácsnál.


több hasonló

Mesés férfiak kurblival

Nagyon kedves filmet láttunk, Jiří Menzel Mesés férfiak kurblival c. munkáját (Báječní muži s klikou, 1978). A történet a film hőskorában játszódik, főszereplője egy vándormutatványos (Rudolf Hrusínský játssza – parádésan!),  aki bűvésztrükkjei után leánya zongorakísérete mellett gyűrött lepedőre némafilmeket vetít alkalmi közönségének, s aki arról álmodozik, hogy állandó mozit nyit – még ám Prágában. Váratlanul számos értékes filmtekercset örököl elhunyt társától és egy frissében megözvegyült tehetős asszonyság is kegyeibe fogadja, így a korábbinál is magasabbra törnek vágyai: saját filmeket szeretne készíteni. Ehhez kapóra jön megismerkedése a dokumentum-felvételeket készítő fiatal operatőrrel. Ez utóbbi szerepét maga Menzel játssza, s nem akármilyen élmény a még fiatalember rendezőt kurblis felvevőgép mögött látni. a cikk folytatódik >>

Képem mása

Napok óta barátkozom azzal a fotóval, amelyet Csönge készített rólam legutóbbi itthoni ebédje közben. Feltette a Facebookra és én hosszan, idegenkedve nézegettem. A fotó jó, állapítottam meg, de a modellel szemben komoly fenntartásaim vannak. Valahogy nem egyezik azzal az önképpel, amely bent él bennem. Azt egy ideje beláttam, hogy sajnos már régóta nem vagyok az a nyúzott arcú (én szeretem így mondani: Krisztus-képű) fiatalember, aki 30 éve nézett szembe a kamerával, valamelyest megszoktam a nagy, dagadt fejemet – de ez a mostani kép valahogy a szokásosnál is pöffedtebbnek mutatott. Egy igazi hájfejű. (Mondanám, ha nem félnék, hogy Éva megsértődik, amiért a férjéről ilyeneket írok.) Aztán végül rájöttem, mi zavar még: a szemüveg hiánya. Az okuláré valahogy intellektuálisabbá teszi malacpofámat és elvonja a figyelmet hatalmas pofazacskómról. Jaj, az a két pöffedt párna, mintha mindkét oldalon be lenne dagadva a fogam. No, gondoltam egyet, készítettem a fotóból egy kivágatot.  Ezt sokkal elfogadhatóbbnak találtam, így most félve itt is közreadom. Aki rossz ízlésével az eredetit is megnézné, keresse a Facebookon.


több fotó

A hullám / Die Welle

Hatásos és meggyőző erejű Dennis Gansel 2008-as filmje. Ezt akkor is megállapítottam, amikor, talán két éve, először láttam. Most másodjára azért már kicsit zavart a didaktikussága, oktatófilm-jellege. Elsőre ez nem tűnt fel annyira, maximálisan lekötött a pergő cselekmény, és nem maradt el a döbbenet sem: lám, milyen könnyű manipulálni a fiatalokat, milyen kevés kell az elvakultságig terjedő lelkesedésük eléréséhez. Elég hozzá egy karizmatikus vezéregyéniség, egy jó név,  megkülönböztető ruhaviselet, embléma, kézmozdulat – és még világosan megfogalmazott célokra sincs szükség, a valahová tartozni akarás, az erőhöz való csatlakozás csoportszelleme egyetlen hét alatt fanatizálja, fasizálja az amúgy teljesen normális kamaszokat. a cikk folytatódik >>

Halálos kóválygás

Ungvári családi házuk tetejéről lezuhanva zúzta halálra magát Balla D. Károly író. Az ismert kárpátaljai alkotó már nem tudta elviselni, hogy parabolaantennájuk elállítódása miatt nem képes fogni az Echo TV műsorát, ezért felmászott a tetőre, hogy igazítson a tányéron. Odafent meglepetten tapasztalta, hogy tavasz van és Afrikából megjöttek a kéményükön évek óta fészkelő gólyák. Az antennát tartó oszlop helyett a madarak felé indult, amelyek riadtan elhagyták fészküket. Utánuk iramodott, talán abban bízva, hogy költőzsenikre nem hat a gravitáció. Tehetsége azonban kevésnek bizonyult, csupán annyira volt elegendő, hogy ne egyenes vonalban hulljon alá, hanem, mielőtt halálra zúzná magát, kicsit kóvályogjon, mint gólyaszar a levegőben.


több hasonló