(Három év után újranézve) Kétségtelen: a puszta szórakoztatásnál többre vállalkozott Till Attila első filmje (Pánik, 2008). Legalábbis a nem túl szerencsés besoroló minősítésen („romantikus vígjáték” – ?) jóval túlmutat. Társadalmi drámának vagy mélylélektani filmnek persze semmiképpen nem nevezném, a mulatságos, olykor kacagtató helyzetek és jelenetek mégis mélyebb összefüggéseket és bonyolult lelki folyamatokat érintik. A jól felépített szerkezet, a sorsok szellemes összeszövöttsége, a művészi ábrázolást is megcélzó színészi játék révén a film ügyes könnyedséggel mutat rá a mai társadalmat feszítő olyan jelenségekre, amelyeket a benne élők frusztrációként élnek meg (korai karrier és úttalanság, öregedés és szingliség, szerelemhiány és homoszexualitás). Az okok feltárása, az elemzés ugyan elmarad, ám a mai kor képét mégis kiadja a pánikbetegek elénk vetített kórképe – még ha egyszer-egyszer bántó felületességgel is. Mélyebb merülést azonban igazságtalanság lenne elvárni egy szórakoztatónak szánt közönségfilmtől. Aki többre vágyik, forduljon pszichiáterhez.
Hónap: 2011 március
A repülés maga
Madár hazája nem a fészek, hanem a repülés maga. több haiku | sok haiku
Dsida Jenő meghamisítva
Duna TV, március 15-i reggeli ünnepi műsor. Egy diák-szavalóverseny díjnyertese Dsida Jenő Psalmus Hungaricus c. nagyívű költeményét mondja. Nem csüggök minden szaván, igazából nem kedvelem ezeket az egy kaptafára járó, okosan, kiszámítottan átélős, betanított szavalatokat, a végén mégis felkaptam a fejem. És hol a záradék??? Tény, hogy kimaradt, és persze gyanakodni kezdek: hátha azért, mert irodalmunk jelentős magyarság-verse Jeruzsálemmel végződik. Eszerint lehagyták az utolsó részt? Biztos, ami biztos, utánanézek a Magyar Elektronikus Könyvtárban, ott persze a teljes vers szerepel azzal a véggel, amire emlékeztem. Megvárom, amíg a Duna TV honlapjára felkerül a műsor (lásd a 43. perctől). (Frissítés: a link már rossz helyre mutatott, töröltem, 2016)
Az utolsó akkordok
Gitározás közben érte halálos áramütés Balla D. Károly írót. Az ismert kárpátaljai alkotó legújabb verse szavalása közben éppen Jimi Hendrix egyik számának az akkordjait igyekezett leutánozni néhány rajongója előtt, amikor a hangerősítő meghibásodása miatt a földeletlen elektromos gitár húrjai feszültség alá kerültek. Az alkalmi örömzenész ujjai görcsbe merevedtek és teste rángatózni kezdett, amit hallgatósága eleinte … Olvass tovább
Kerek évforduló
Tegnap Ildikót köszöntöttük születésnapján. Akárhogy számoltam, nekem az jött ki, hogy ez a huszonötödik :) (fotók:)
Viharsziget
(A világítótorony árnyékában) Remekül kezdődik Martin Scorsese művészi igénnyel megalkotott pszichothrillere (Viharsziget, Shutter Island, 2009), a nyitó képsorok és a zene borzongtató akkordjai semmi kétséget nem hagynak afelől, hogy komoly filmnek nézünk elébe: két nyomozóbíró érkezik a legveszélyesebb pszichopatákat elkülönítő börtönszerű elmegyógyintézetbe, ahol is egy háromszoros gyermekgyilkos nő rejtélyes eltűnését kell kinyomozniuk. És ugyancsak kitűnő a befejezés, amikor is az addigra alaposan összekuszált szálak és felgyülemlett
Látogatások
Tegnapelőtt István, ma Zsóka és Elemér látogatása. István elhozta a blogomban már bemutatott, de eddig velem csak digitális ismeretségben álló könyvek egy-egy példányát (ezt + ezt), s jóízűt beszélgettünk; volt miről. Tegnap aztán Csönge is megjött, így fényképezőgépe révén Elemérék mai látogatása már dokumentálhatóvá vált. Olyan rég nem volt módunk így, ebben a felállásban beszélgetni, hogy alig is tudtuk abbahagyni. (Csak azt sajnáltuk, hogy a Kovács-lányok nem lehettek itt). Mondatták magukat a családi és egyéb hírek, történetek, mint ahogy itatta magát a jófajta, a Jakab Pincéből való beregi muskotály. Pár fotó:
12 parti zsinórban
Elég rövid volt sikersorozatom a sakk.hu-n. Az elért pontszámok alapján alakuló 7 csoport közül – kezdő (szürke), amatőr (világoskék), középmezőny (zöld), haladó (sötétkék), szaki (sárga), mester (narancs), nagymester (vörös) általában a haladóban tartózkodom (150-től 240 pontig), annak is a 200 alatti régiójában. Innen időnként lecsúszom a középmezőnybe, de ugyanilyen gyakran 200 fölé is eljutok. Hogy 240 fölött szaki legyek, az ritkaságszámba megy, 300 fölött pedig most voltam először: ehhez 12 partit nyertem zsinórban, párat igen erős partnerekkel szemben. Persze a következő két napon vissza is vertek 200 alá… Alább egy szép matt:
Publikáld magad!
Frissítés (2015): a linkek már nem működnek (leszedtem őket), ha jól értem, az egész HP rendszer fizetős lett (és döglődik…). A posztot alább kiegészítettem a Public relations cikkek témájával
Felhívták a figyelmemet egy hasznos internetes publikációs lehetőségre – ki is próbáltam. Az adott oldalon bárki regisztrálhatja magát, s bejelentkezés után .pdf formátumban feltöltheti műveit, akár teljes könyveket, és dönthet, hogy ezt fizetős vagy ingyenes terjesztésre kínálja-e fel. Előbbi lehetőség részleteiben nem merültem el, azonnal az ingyenest választottam, és próbaképp fel is töltöttem Magyarul beszélő magyarok című (Esszék, publicisztikák, írójegyzetek, 2000–2006) kötetem (EÖKIK, 2008) anyagát, nyitó oldala így fest a rendszerben:
A hamisító halála
Nyereségvágy okozta az ungvári költő, Balla D. Károly halálát. Az ismert kárpátaljai alkotó azt tervezte, hogy avarkori pénzérméket (úgynevezett pirézeket) hamisít, s ezeket majd jó áron eladja a lakhelye közelében székelő megyei helytörténeti múzeumnak. E célból, hogy jó minőségű nyersanyaghoz jusson, megolvasztotta a József Attila-díjához kapott plakettet, ám mielőtt az öntőformákba csorgatta volna a folyékony … Olvass tovább