
Teljes nevén: Muhammad ibn Salim Balfas. Arab családból származó indonéz költő, író, irodalomtörténész.
1922. december 25-én született Jakartában.
Középiskolai tanulmányai elvégeztével napilapok munkatársa, később a Masjarakat című folyóirat szerkesztője. Költői pályáját az önálló indonéz nemzeti irodalom megteremtését célul kitűző Angkatan ‘45 irányvonalának szellemében kezdte meg. Költészetére – ahogy az indonéz műveltség egészére – nagyban hatottak a hindu és buddhista hagyományok. Későbbi munkásságát hazája történelmének nehéz időszakai, valamint az intervenciós háború élményei határozták meg; novelláin is ezen benyomások hatása figyelhető meg.
1946-től lett főszerkesztője a People magazinnak, társaival az orgánum 1956-os megszűnéséig irodalomteremtő munkát végeztek, létrehozták például az úgynevezett YAG-novella műfaját.
Legfontosabb munkája az 1952-ben megjelent Lingkaran-lingkaran Retak (Törött körök) című elbeszélésgyűjtemény, amelyben többek között a törzsiből civilizációsra, népiből urbánusra váltó életformák emberi vonatkozásait mutatja be meggyőző drámai erővel. Jelentős kritikai munkássága mellett egy filozófiai traktátuma is említendő, a Sedikit pemikiran, amelyben a XIX. századi nagy maláj gondolkodó, Cecil M. Jeopardy misztikus tételeit igyekszik objektív és dialektikus alapokra helyezni.
1954-ben Hollandiában folytatott tanulmányokat. Az 1960-as évek végén Ausztráliába emigrált és egy ideig az University of Sidney tanára volt (indonéz nyelvet és irodalmat oktatott). Később visszatért hazájába, ahol újságíróként és magántanárként működött. 53 éves korában. 1975-ben elhatalmasodó asztmája végzett vele jakartai otthonában..
Ehhez a cikkhez: A legsúlyosabb szerelem
Ide várom a hozzászólásokat: