Hány az óra, Vekker úr?

Megkockáztatom: az egyik legjobb magyar film. Bár bő húsz éve is meglehet annak, hogy először láttam, most újranézve mégis egészen pontosan felidéződött néhány jelenet.  Ha nem is olyan élesen, mint pár éve, amikor egy jegyzetemet a film szimbolikus jelenetére hivatkozva kezdtem (Volt egyszer egy birodalom). Most újra minden mélyre vésődött: a hatalom természetéről roppant pontos képet adó, erős művészi élményt nyújtó alkotásnak ott a helye Fábri Az ötödik pecséte mellett.

Bacsó Péter filmje, a Hány az óra, Vekker úr?, 1985-ös keltezésű. Tudható róla, hogy Páskándi Géza ötletéből írta a rendező, s az is, hogy eredetileg Őze Lajos játszotta (volna) benne a főszerepet, ám a film forgatása közben súlyos betegen meghalt. Bacsó végül fájdalmas tépelődések után úgy döntött, hogy a félkész verziót elvetve az egészet újraforgatja Jordán Tamással (aki egyébként zseniálisan alakítja a zsidó órásmestert – bár nem lehet kétségünk afelől, Őze is remekelt volna). Ugyancsak érdekesség, hogy az egyik fontos szerepben az operaénekes Melis Györgyöt láthatjuk.

A II. világháború vége felé játszódó film a náci uralom és mentalitás felett mond kíméletlen ítéletet, ám több ennél: nemcsak az elnyomó hatalom természetéről kapunk hiteles képet, hanem arról is, mennyire viszonylagos fogalom a kitartás, a hűség és a megalkuvás, vagy akár a hősiesség. A 80-as években mindennek kétségkívül erős áthallásai voltak, hiszen a mű fogalmi rendszere és szimbolikája révén sok szempontból a kései Kádár-korszak kritikájaként is értelmezhető. Illetve, ezen is túlmenően: a Vekker úr úgy általában is leleplezi azt a hatalmi berendezkedést, amely megfosztaná a neki kiszolgáltatottakat belső szabadságuktól, tartásuktól, emberi méltóságuktól, s amely eközben halálosan retteg attól, hogy megvetetté, mi több, nevetségessé válik az erkölcsi szempontból fölötte álló elnyomottak szemében.

Ám azt is tudjuk, a nyers erőszakkal szembenéző erkölcsi fölénybe leginkább belehalni lehet háborús időkben – ez akkor is igaz, ha a filmben a zsidó órásmester csodával határos módon megmenekül. Igaz, azon a szomorú áron, hogy élete szerelmét elveszti.

Egyenleget senki se készítsen: a jó és rossz, igaz és hamis, humánus és embertelen szüntelen harcát illetően Bacsó sem lehetett mérlegképes. Ám azt megmutatta, hogy a fejünkben hordott pontos idő segít megtartani magunkat akkor, amikor körülöttünk végképp összekuszálódtak a dimenziók.

Ez képezi a film örök aktualitását.

Hány az óra, Vekker úr? – magyar háborús filmdráma, 1985. Rendezte: Bacsó Péter, zeneszerző: Vukán György, operatőr: Andor Tamás. Szereplők: Jordán Tamás (Veiszkopf Árpád/Vekker úr), Kállai Ferenc (pap), Melis György (Heller), Bánsági Ildikó (Elza), Hegyi Barbara (Panni).

több film
(Visited 466 times, 1 visits today)
Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

3 hozzászólás a(z) Hány az óra, Vekker úr? bejegyzéshez

  1. Melis óriásit alakított a filmben – az egyik legnagyobb filmélményem.
    Bacsó komoly precizitással tudta filmjeiben ábrázolni a hatalmat, a hatalmasok sokféleségét, de mégiscsak az egyformaságukat.
    Ha élne, talán filmet csinálna most Bástya elvtársról, amint a nyugdíjából visszahívva vigyázna az árokpartot tisztító órásmesterre! És közben valaki kokit is osztana…

  2. bdk mondta:

    Pelikán pedig egy új kémperben tanúskodva okozna galibát… Igen, gondolatban valóban könnyen továbbvihető és aktualizálható a bacsói életmű: örök szimbólumokat teremtett.

  3. Visszajelzés:A fejünkben hordott pontos idő « ungparty

Vélemény, hozzászólás?