A biztos hely

– Azt mondták, hogy szobatiszta.
– Úgy látszik, mégsem.
– Evés közben is mindent összemocskol.
– Talán csak a környezet szokatlan neki.
– Egész nap morog.
– De szeret minket.
– Éjszaka a fogát is csikorgatta.
– Majd megszokjuk.
– Nem akarom megszokni. Kérlek, vigyük vissza az öregek otthonába.

Fáradt éjek csendje

Balla D. Károly

HULLIK

a késztetésben nem látod a véget
csak feltolul és elmúlik a vágy
egy perced sincs hogy kőbe jelet égess
már fáradt éjek csendje hullik rád

a hallgatásnak nincsen ékes magva
és indulatból sem nyitod a szád
már semmi kedved éltető haragra
hagyod hogy hulljon rád a sanda vád

és nem riaszt már elmúlás, enyészet
az álmaidban holt anyád bolyong
meguntad rég a rád szabott egészet
egedről porba hull a holdkorong


Megjelent két másik versemmel együtt: Bárka, 2011/6.

több vers

 

Pécs, Baalbek

csontváry: baalbek részletEgyetlen olyan más művet sem ismerek, amely az eltaszító, áhítatot parancsoló fennköltséget és a legbensőségesebb közvetlenséget egyszerre képes ekkora intenzitással megjeleníteni. A Baalbek lenyűgöz monumentalitásával: erőt demonstrál, isteni magasztosságot mutat, kozmikus hatalmat gyakorol felettünk – vakít és perzsel, szinte megsemmisít fényével és erejével. Ugyanakkor nemcsak hogy megengedi, hanem elvárja, kiprovokálja, hogy közelébe férkőzz, hogy intim viszonyba kerülj vele, hogy személyes ügyeddé, titkos gondolatoddá váljon.  Így hát nem borulhatsz előtte térdre, nem imádhatod és nem is rettegheted, hiába követelné ezt hatalmassága – mert közben az összes kicsinységét is feltárja előtted – az elidegenítő isteni leheletben váratlanul megérzed a teveszar bensőséges bűzét, és soha többé nem szabadulhatsz attól, hogy ezt a kettőt egyszerre érezd, ha a Baalbekre gondolsz. És nemcsak akkor, mert a világ dolgait is jobban érti azt, aki járt a pécsi Libanonban. a cikk folytatódik >>

Budapest-Ungvár: 13 perc

Még mindig vannak, akik nem értik ezeket a fránya időzónákat és -eltolódásokat. „Nálatok most hány óra is van?” – kérdez rá valaki újra és újra magyarországi partnereim közül. Az „Ugyanannyi, mint nálatok” nem elég pontos, mert egyrészt a hivatalos idő, amivel mi nem élünk, mégiscsak több eggyel, másrészt meg a csillagászatiban is van kicsi különbség. De valóban elég kicsi: Budapest és Ungvár között mindössze 13 perc az eltolódás. Ezt így kell kiszámolni: a cikk folytatódik >>

Hajóhinta

– Az a játék nagyon veszélyes.
– Majd vigyázok.
– Mindig túlhajtod.
– A gravitáció kibírja.
– Legutóbb is átfordultál.
– Mert nagyon meguntam már itt ezt a hetet.
– Ha békén hagyod a hintát, beteszek neked még egyet a Vénusz és a Mars közé.

Szárnyat és agyart

Balla D. Károly

RÉGI MONDAT, RÉGI TÁNC, RÉGI KÉPLET

teremthetsz új és új világot
a régit el nem hagyhatod
amelyben buzgó féreg rágott
magának széles járatot

s amelyben dicsre, glóriára
az ősbarom is számot tart
s ha ugrik fel a tőzsde ára
növeszthet szárnyat és agyart

hiába írod át a könyvet
a régi mondat megkísért
az ablakon a múlt bezörget
és elküldet az ordasért

teremthetsz új és új világot
a táncok rendje mind avítt
és elbukik, ki jobbra vágyott
a szendeség elandalít

a szándék szép, csak rossz a képlet
hát úgy lesz jobb, ha megszokod
hogy körbejárnak lusta évek
jussát veszi az ősi jog

maradj te veszteg, mozdulatlan
ne érdekeljen új világ
s ha szóba hozzák indulattal
csak ásításra tátsd a szád


Megjelent két másik versemmel együtt: Bárka, 2011/6.

több vers

Egy kiadatlan könyvem

Alighanem az én könyvem volt az első, amelyet nem adott ki a Szépirodalmi Kiadó. Pedig már az előleget is felvettem (25 ezer forint 1991-ben!). Pedig képversek is voltak benne, amelyeket a szerkesztőnőm „igen sikeresek”-nek ítélt. Pedig válogatás lett volna az 1990-ig írt verseimből. Pedig elég nagy példányszámban került volna forgalomba mind Magyarországon, mind Kárpátalján – ugyanis közös kiadás lett volna az ungvári Kárpáti Kiadóval. Pedig a címe is milyen jól hangzott: Amikor a galambok a vállamra szálltak. >> >> az eset további részletei és néhány képvers