Orbán negyedik útja

Próbálom kitalálni, hogyan fog viselkedni Orbán Viktor, amikor elviselhetetlenül szorosra feszül körülötte a hurok, amikor végképp elfogy körülötte a levegő. A legkívánatosabb persze az lenne, ha kormánya kulcsfiguráit is magával rántva lemondana (1). Erre jellembéli gyengéi miatt kevéssé gondolom képesnek. A másik lehetőség, hogy fordulatot hajt végre, felülbírálja elveit, megválik eddig konok ostobasággal ismételgetett vízióitól, nem csupán utat enged, hanem élére is áll a tényleges országmentésnek (2). Ehhez persze be kellene vallania, hogy utat tévesztett és ezzel válságba sodorta hazáját, s hogy mindaz, amire látszólag feltette az életét, téveszmének bizonyult. Ezt a fordulatot, ugyancsak jellemének alkalmatlansága miatt, aligha fogja végrehajtani.

Az első két megoldás kedvező folytatást hozhatna. E percben sajnos elképzelhetőnek látszik a legveszélyesebb harmadik lehetőség is: Orbán, eddigi rögeszméiből mit sem engedve, csődbe viszi az országot (3). Hajthatatlanságából és elszántságából arra lehet következtetni, hogy az ezzel kialakuló válsághelyzetre van valamiféle forgatókönyve, szinte úgy fest: a befuccsolásra játszik. Hogy ez miért lehet jó neki, azt nem tudom belátni. Bizonyára azt gondolja, hogy a padlófogás után majd ő lehet az, aki kivezeti országát a nagy bajból. Csodálkoznék, ha ez bejönne neki. Bár kétség kívül nem ez lenne az első meglepetés részéről, 2002-ben például megesküdtem volna, hogy soha többet nem lehet miniszterelnök.

A fentiek bekövetkezési lehetőségeit latolgatva azonban felmerült bennem  egy lehetségesnek gondolt negyedik út is. Ismerve a miniszterelnök jellemét és korábbi magatartási sémáit, továbbá azt, hogy észnek és ravaszságnak azért nincsen híján (más kérdés, hogy ez eszelősséggel párosul), simán el tudom képzelni, hogy sikerül úgy kifordulnia, kitangóznia egyre szorongatottabb helyzetéből, hogy eközben nemcsak hogy nem hagyja el parkettet, hanem első táncosnak is megmarad – épp csak egy ideig majd mások emelgetik látványosan a lábukat helyette. Ezt úgy képzelem, hogy három különböző szinten zajlik a nagy mutatvány. Első szint: éles fordulat történik a kormány magatartásában és legfelelősebb emberei – élükön talán éppen Fellegivel – mindent (valóban minden lehetségest) megtesznek, megváltoztatnak, megígérnek, végrehajtanak annak érdekében, hogy visszanyerjék a belső és főleg külső bizalmat – politikait és pénzügyit egyaránt. Eközben a második szinten a Fidesz és a kormány aranyszájú szóvivői és megmondóemberei agyonkommunikálják, szétbeszélik, csúsztatásaikkal és mellébeszéléseikkel elmaszatolják, elhazudják a dolog lényegét, a harmadik szinten pedig Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke,  a nyilvánosság elől visszahúzódva vagy meg sem szólal, vagy teljesen általános frázisok ismételgetésére, variálására korlátozódik, konkrét kérdésekre szóvirágokkal és közmondásokkal válaszol, a számonkérésekre az ígéretes jövőkép felfestésével reagál. Azaz: ügyesen elzárkózik és/vagy kitér az alól a kényszer alól, hogy tévedését és a fordulat megtörténtét be kellene vallania. Lényegében: Orbán, a kormány és a Fidesz majd szépen elmaszatolja,  szétnyilatkozza az egészet, mindannyian úgy tesznek, mintha nem ők fingtak volna a nullás lisztbe, mintha a szakadék felé menetelést nem is ők vezényelték volna – a jó irányban való haladásról pedig azt fogják állítani, hogy már a bölcsőjükben is ezt és így akarták (4).

S ha mindez azzal párosul, hogy Magyarországot valóban sikerül kimenteni a válsághelyzetből és az emberek visszanyerik biztonságérzetüket – akkor ez a bravúros mutatvány még akár vastapsot is érdemelhet a cirkusz nagyérdemű publikumától. A nagy hatalmú világaréna is megnyugszik: fő az eredmény, kit érdekel, hogy ezek a csibészek odahaza mindezt hogyan adják el.

Hogy erre a 4. verzióra mekkora az esély, s létezhet-e egyáltalán ilyen végkifejlet avagy csupán írói fantáziám szülötte, azt nem tudom. A pillanatnyi helyzet súlyossága inkább tragédiába hajló megoldást sejtet. Ez pedig súlyos áldozatokkal járhat – ugyanakkor teret nyithat egy tényleges megújulás számára. A taktikázással elkerült drámai fordulat kevésbé lenne fájdalmas, ám csak a tünetet szüntetné meg: a helyzet megoldódna, de a krízist kiváltó, a miniszterelnök jellemében és a Fidesz mentalitásában mélyen gyökerező okok megmaradnának. Bármilyen engedménybe, kompromisszumba vagy akár fordulatba mennének is bele a jelenlegi hatalom letéteményesei, óriási hiba lenne azt képzelni, hogy miután megúszták a nagy bukást, aztán már okosabbak lesznek azok, akik képtelenek megtanulni, hogy a saját pecsenyéjüket sem süthetik meg, ha folyton rossz fát tesznek a tűzre.

Balla D. Károly

Facebook hozzászólások

“Orbán negyedik útja” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Nagyszerű diagnózis! Sokat segít lengyel barátaim körében magyarázni, megértetni, mi történik ma otthon és ki ez az Orbán nevű ember. Köszönöm és nagyon szeretném olvasni írásaidat.

    (egy régi nyíregyházi kollégád)

  2. A negyedik verzióban vázoltad egy tehetséges fideszes tanácsadó elképzeléseit a jelenlegi válságból való kimenekülésre. Nagy valószínűséggel nincs már egyetértés a tanácsadók között sem, és egyre nyilvánvalóbb, hogy a vezér sem tévedhetetlen. Az erózió jelentős, néhányan már látványosan leváltak, a kérdés csak az, hogy mikor omlik a hegy.

Szólj hozzá!