Virtuális Magyar Köztársaságom

Abból a szomorú alkalomból, hogy a Magyar Köztársaság – úgy is, mint demokratikus jogállam – 2012. január elsejével, az egypárti, kirekesztő szellemű, a történelem kerekét visszafelé forgató alkotmány életbe lépésével megszűnt, megalakítottam a magam Virtuális Magyar Köztársaságát, amely blog formájában öltött testet. Kárpátaljai magyarként szellemi szempontból voltaképp eddig is valamiféle magasba emelt virtuális haza lakója voltam. Ukrajnát soha nem fenyegette az a veszély, hogy hazámnak érezzem, mindig is úgy tekintettem rá, mint valami kellemetlen éghajlatra, de a tényleges Magyarországot se vallhattam magaménak – egyfelől azon egyszerű okból, hogy soha nem laktam a területén, másfelől mint a különböző politikai kurzusok uralta állami formáció sem tudta szívembe lopni magát. Hosszú ideje állandósult az a véleményem, hogy a hivatalos Magyarország szerencsétlenül, felemásan, koncepciótlanul, önérdekűen foglalkozik a határon túli magyarok kérdéskörével. Így aztán, amióta a magyarságtudat meghatározó részévé vált identitásomnak, szellemi síkon egyfajta elvonatkoztatott nyelvi és kulturális hazában élek, amely fölötte áll mindenféle földrajzi, politikai, állampolgári meghatározottságnak. Ugyanakkor ez a magasba emelt haza eddig a tényleges Magyarországgal összefüggésben képződött meg tudatomban, és korábban nem éreztem szükségét annak, hogy mint „külön helyet” meghatározzam. Erre a lépésre csak most szántam el magamat, látva, hogy a választók felhatalmazásával és bizalmával messzemenően visszaélő politikai erő hogyan sajátítja ki a maga számára és hasznára mindazt, amit a magyarság közös ügyének gondolok. Teszi mindezt arrogáns elszántsággal, álszent hazugságokkal és cinikus arcátlansággal, ráadásul olyan módon, hogy nem csupán a szellemi élet és kultúra egészséges működését mérgezi meg, hanem gazdasági csődbe is sodorja az országot. Külön-külön e két kedvezőtlen körülmény még elviselhető: a szellemi szabadság segít átvészelni az anyagi gondokat, a jólét pedig elviselhetőbbé teheti a szabadságjogok egy részének a hiányát. Ám amikor a kultúrára, színházra, művészetre, sajtóra ideológia nyomás nehezedik és mindez állampolgárok millióinak egzisztenciális kiszolgáltatottságával és helyzetük kilátástalanságával párosul – akkor eljön az ideje annak, hogy a kívülálló még kívülebb helyezze magát és saját helyét a fennálló hatalmi struktúrával szemben határozza meg. a cikk folytatódik >>

Filozófiai megalapozottság :)

Dege Sándor kritikája az Olvaslak.hu Mainstream Könyvkritikai Portálon:

…Fontos eleme még a könyvnek a filozófiai megalapozottság. Terjedelmes nyelvfilozófiai fejtegetésekre talál módot Balla a regény hősének hivatása révén. Sajnálatos módon ezek a részek kicsit kilógnak a könyvből, ha teljesen elhagynánk őket, akkor sem változtatnának sokat a végeredményen. Nehezítik az olvasást, illetve szaporítják a szöveget, ami roppant súlyos állítás egy ilyen rövid, de igen tömör szöveg esetében. A másik filozófiai sík az ontológiáé: ezek az elméletek a hős apjának szájából hangoznak el, és ellentétben a nyelvfilozófiával, a regény fősíkjában vannak. Ennek a lényege egy duális világkép, amelyben az élet és a halál, a sötét és a világos együtt létezése adja meg a lényeget: amikor megszületünk, minden csupa élet, de ahogy telik az idő, a halál egyre növekszik bennünk, míg végül az élet utolsó kis szikrája is távozik. a cikk folytatódik >>

100 ezren tüntetnek

2012. január 2. Budapest – Operaház – Andrássy út

Frissítés 1: Blogom élőben közvetítette az eseményeket. A tüntetés alighanem az első valóban tömeges kifejezése volt az Orbán-rezsimmel szembeni közhangulatnak (miközben a Fidesz és a kormányelit + lakájaik az Operaházban ünnepelték magukat és kirekesztő szellemű alkotmányukat) . A videót indítva a tüntetésről készült felvétel tekinthető meg.

Az érdemi rész az 51. perctől indul (pontosan 51:30; húzzátok a videó görgetőjét előre). Előtte az igen vegyes színvonalú zenés (+ laposan poénkodó) műsor  a 17. perctől kezdődik. A 41. perctől a rendezvényhez csatlakozottak felsorolása. A 47. perctől hangzik fel a köztársasági übergagyi. 50:12: Örömóda (Európa-himnusz).

Frissítés 2: Az utólagos számítások azt látszanak igazolni, hogy a tüntetők létszáma 30-40 ezer fő között mozoghatott; a műsorvezető és az őt informálók nyilvánvalóan túlzásba estek, amikor 100 ezerre becsülték a részvevők számát

Utólagos apró megjegyzés: Bár magam is kívánom, hogy a jelenlegi miniszterelnök ne vezesse tovább az országot, az „Orbán takarodj!” hörgő hangú skandálása számomra roppant visszataszító. Sajnálatosnak tartom, hogy a baloldal átvette a jobboldali tüntetők retorikáját. Úgy látszik, van némi igazság a cinikus kijelentésben: ennek az országnak csak egy söpredékre futja. Roppant szomorú, ha csak ezekre a hörgő hangúakra támaszkodva lehet kormányt buktatni.

Az Operaház fantomja

Fantom járja be az Operaházat, a diktatúra fantomja.  Ünnepi gálaestet szervez a magyar kormány az új alaptörvény életbe lépésének alkalmából 2012. január 2-án az Operaházban. Teszi ezt annak ellenére, hogy az alaptörvényt számos külföldi és belföldi bírálat érte és széles körben általános az a vélemény, hogy a médiatörvénnyel együtt az új alkotmány az Orbáni diktatúra alapjait veti meg. Ennek a diktatúrának a szelleme lengi be az Operaházat az Orbán-rezsim önajnározó, fényűző gáláján, amelyet az ország romlásba döntése közepette tartanak. Saját alapítású  Virtuális Magyar Köztársaságom mélyen elítéli ezt a cinikus és arcátlan magatartást, ezúton nyilvánítja ki szolidaritását mindazokkal, akik tüntetni fognak az Operánál vagy más módon lépnek fel az Orbán-kurzus arrogáns hatalomgyakorlása ellen. >>tovább