Itt dedikálom Schmittet

Mivel ma délután ezen a jeles helyszínen fogom dedikálni Schmitt Pál fergeteges könyvsikerét, gondoltam, bemutatom az alternatív és underground irányzatok iránt elkötelezettek szentélyét, az Archipenko-termet. A Világ.Ma oldalán ezt ily módon tettem meg:

Ungvár, Archipenko

Szülővárosom egyik büszkesége a Tudományos és Művészeti Komplexum, amelyet az ungváriak egyszerűbben hol a Tudomány, hol a Művészet Házának hívnak. Az Ung partján álló szerény épület – ellentétben a csernobili 4-es blokkra emlékeztető új színház megalomániás pöffeszkedésével –  modern vonalaival is jól illeszkedik a történelmi városképbe. Ennél is jobban szolgálja az ungváriak kulturális igényeit. Nagyszerű működésének egyik szép példája az, hogy az intézmény néhány éve befogadta „az Archipenkót”, s ezzel egycsapásra megszűnt rideg állami intézménynek lenni: falai közé beköltözött az élet és az alternatív művészet.

Az értelmiségi körökben mára ismerősen csengő Archipenko eredetileg kültelki pincehelyiségben kezdte működését undergrund alkotók bemutatásával, aztán különböző szórakozóhelyek mellé szegődött társbérletbe. Amikor az alapító művészek Vereczkey Béla menedzsert és galériatulajdonost kérték fel igazgatónak, biztosak lehettek benne, hogy kezdeményezésük szélesebb teret fog nyerni. Így is történt, a szellemi műhely mára a Komplexum egyik legszebb félemeleti termét és széles folyosóját foglalja el, látogatottsága is jelentős. Kiállítások és irodalmi estek mellett vetítéseket, tudományos előadásokat, kisebb konferenciákat rendeznek, de befogadták már amatőr balettcsoport premierjét is. A sajtó rendszeresen beszámol élményszámba benő rendezvényeikről. Élni pedig termékbemutatókból élnek: az Ungváron is egyre inkább teret nyerő multik egy ideje presztízskérdést csinálnak abból, hogy az Archipenkóban tartsák sajtótájékoztatóikat, bevezetni kívánt termékeik prezentációját. Ez ugyan kicsit ront a hely szellemi renoméján, de még mindig jobb Bosh-porszívókat bemutatni egyik nap, és a bevételből másnap avantgárd kiállítást vagy hangköltészeti installációt rendezni, mint állami vagy más támogatásokra ácsingózva agonizálni.

Pontosan öt esztendeje annak, hogy A Semmi apoteózisa címmel összművészeti és tudományos pörformanszot tarthattam a rangos helyszínen, tavaly pedig könyvbemutatómra is sor került, amely azonban önhibámon kívül sajnos botrányba fulladt.

Szerencsére jó viszonyom Vereczkeyvel nem rendült meg, így módom lesz emelt fővel visszatérni a nagyszerű tettek helyszínére. A igazgató ugyanis befogadta egy újabb prezentációmat. Sőt, sikerült rábeszélnem arra is, hogy az Archipenko-termet egy napra Plágium-teremmé keresztelje át abból a célból, hogy méltó módon itt dedikálhassam Schmitt Pál Doktori értekezés című könyvslágerét abból az elvből kiindulva, amelyet a posztavantgárd nagymestere, Ben Vautier így fogalmazott meg: Minden a saját művemnek számít, amit kézjegyemmel ellátok.

Megjelent: VilágMa, 2012.febr.2.

Lásd ezt is: Dedikálás az Archipenkóban

(Visited 2 times, 1 visits today)
FacebookBlogger PostWordPressLinkedIn

Válassz hozzászólási formát!

Loading Facebook Comments ...

1 hozzászólás

  1. Gergely Tamás szerint:

    Mér bántod azt a szegény embert, nem elég, hogy küzd a nyelvelt?!

Leave a comment

Véletlen poszt

Nekünk is ciki

Kedves Károly, hidd el, ez már nekünk is ciki. A kollégákkal házon belül hosszan beszéltünk az esetről és a hozzá köthető más eseményekről, amelyek a szakmánkban így-úgy lecsapódtak, és van, ami nekünk is sok. Vidnyánszky kinevezésébe vagy az idei József Attila-díjasokba például szerintünk csak rosszindulattal lehet belekötni, de, szó se róla, Fekete György egyes megszólalásai a mi szemünket is csípik, Nyírő és Wass tantervbe emelése sem szerencsés, bár szerintünk azért jól indokolható; ezzel szemben  – igazad van – nem menthető a Táncsics-díj idei odaítélése Szaniszlónak, az ezt magyarázgató miniszteri kommunikáció pedig elég kínos (számunkra is), főleg ennek fényében.  De! De mégsem gondoljuk azt, hogy nekünk akár egyénileg, akár a szerkesztőség nevében most be kellene állnunk azok sorába, akik botránnyá fújják a valóban sajnálatos esetet. Ebben egyrészt nem tartjuk magunkat illetékesnek (hisz profilunk a sok publicisztikai írás ellenére mégis inkább az irodalom, mint a zsurnalisztika), másrészt mi sem áll » tovább

FacebookBlogger PostWordPressLinkedIn

Jönnek az utolsó futamok

Jönnek az utolsó futamok

Második napló-könyvem munkálatai a pécsi Pro Pannoniánál a legizgalmasabb szakaszba értek: a borító véglegesítése, utolsó szövegkorrektúra. Az előbbi, talán mondanom sem kell, Csönge fotója és terve alapján készült, az utóbbi pedig a vártnál szórakoztatóbb munka: a 2004 és 2007 közti naplófeljegyzések anyagát 2010-ben szerkesztettem egybe és nyújtottam be a kiadónak. Azóta csak egyszer néztem bele (átpörgetős felületességgel egy esetleges bővítés lehetőségét vizsgáltam meg és vetettem el), így módom volt nagyjából elfelejteni a szövegeimet, amelyek egy része most már-már az újdonság erejével hat rám. Többször is rácsodálkozom magamra, néha csóválom a fejemet, máskor ráncolom a homlokomat, de azért az is előfordul, > tovább

FacebookBlogger PostWordPressLinkedIn

Kövess:

Google Analytics Vists Alert: please check/recheck/enter your Google Analytics account details (username and password).

A blog leírása

BDK BLOG - Balla D. Károly a legaktívabb posztumusz író. Webnaplójában piréz jegyzetek sorakoznak az irodalom és a művészet, a közélet és politika tájáról. Lakhelye: Ungvár - Kárpátalja. | BDK az irodalom művelése és az aktív internetes jelenlét (blogok, Facebook,Twitter, Google+ ...) mellett jelenleg éppen asszociációs játékok feladványainak a készítésével és kreatív keresőoptimalizálással is, amolyan SEO-szaki a honlap optimalizálás, a Google-helyezés javítása és a linképítés területén. A blog 2010 óta működik.

Feliratkozás