A bolha fenyeget

zseliczkiKi vannak akadva rajtam ezek a nagyon derék, nagyon magyar és nagyon kárpátaljai pedagógusok. Legutóbb egy tanárnő osztotta nekem az észt, akkor éppen pikáns limerikjeim okán, bölcs sommázattal állapítva meg azt, hogy: „Megosztó, szélsőséges és a kárpátaljai magyarok érdekével és jóízlésével folyamatosan szembemenő magatartásoddal fájdalmas rombolást végzel olvasóid lelkében.” (teljes levele itt olvasható), most meg egy filozófusi képzettségű (!) főiskolai oktató talált engem kártékonynak, aljasnak, miegyébnek.

Az ősmagyar fegyverét láthatóan lebernyege alatt viselő lovagló bölcselőnek a Nem vagyok azonos című írásom akadt a torkán. Először csak Facebook-kommentben horkantotta el, hogy szívesen megcsapna engem a fokosával (jól megijedtem), aztán rájött, hogy nekiszaladás nélkül nem volt eléggé zavaros a bölcs gondolatmenete, így másnap jól nekifutott a szent feladatnak a cikkemet közlő VilágMa portálon (lásd). A személyes örökségen túl már kis fajelméletet is belekevert a kevélykedő kioktatásba, pár sorába belefért a Tóra, az Aranybulla, a Hármaskönyv, továbbá Arany-idézet, március meg Petőfi. „Nálad kártékonyabb gyom nem terem ezen a vidéken.” – így kedveskedett. Előző nap még személyes üzenetben is elmondta, milyennek kellene lennem, itt meg már odáig jutott, hogy utolsó figyelmeztetésben részesítsen: „utoljára mondom: Igazodj!” Mert ha nem? Akkor borbélytányért tesz a fejére és törött kopjával megindul ellenem?

A VilágMa szerkesztője, velem ellentétben, méltónak találta a zavaros beszólást arra, hogy válaszoljon rá. Úgy gondolta, ez az olvasói reagálás elég jól példázza, hogy helytálló, amit cikkemben írtam. Kapott aztán ő is a kioktatásból, a kelekótya lovag azt javasolta neki, hogy engem, az aljast, küldjön a pokolra.

Szegény kis lovag három napon át próbálta lenyelni szerény eszmefuttatásomat, de úgy látszott, túl nagy volt neki ez a kicsi falat (haraphatna ennél jóval nagyobbakba is, pl. itt), kénytelen volt újra és újra megküzdeni vele. Kicsit féltettem is, nehogy éles és tiszta elméje valami maradandó károsodást szenvedjen. De nem tudtam teljesen alámerülni a vele való együttérzésben, mert aggodalmamat folyton megzavarta a leküzdhetetlen heherészés: elvégre nincs mulatságosabb, mint amikor egy bolha vitézkedik.

.

.

Feltételezem, hogy erre a posztomra újra felkapja a vizet, beirkál majd ide meg a Facebookra pár jópofaságot. Előre élvezem, mi jókat fogok derülni rajtuk.


PS. Alig pár perccel e poszt publikálása után valóban megszólalt újra. Beszólásainak egyetlen erényét, a rövidséget is elhagyta, így a mulatságosság sajnos átcsapott dögunalomba. De azért olvassátok el, bár hosszú.

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

9 hozzászólás a(z) A bolha fenyeget bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?