2012. június 28.
8 hozzászólás ehhez: “A WordPress angyalai”
Ide várom a hozzászólásokat:
Címkék
aforizma ajánló akció berniczky blogolás bökvers C-dul csönge egyek Facebook film fotó haiku halálaim hír internet irodalom jegyzet kecskerím kritika kult Kárpátalja képzőművészet könyv közélet levél limerik minima mozgó napló novell nyelv Oresztész politika pszicho seo személyes szösz sírvers tejmozi vers web zene élc íróságArchívum
- 2013. május
- 2013. április
- 2013. március
- 2013. február
- 2013. január
- 2012. december
- 2012. november
- 2012. október
- 2012. szeptember
- 2012. augusztus
- 2012. július
- 2012. június
- 2012. május
- 2012. április
- 2012. március
- 2012. február
- 2012. január
- 2011. december
- 2011. november
- 2011. október
- 2011. szeptember
- 2011. augusztus
- 2011. július
- 2011. június
- 2011. május
- 2011. április
- 2011. március
- 2011. február
- 2011. január
- 2010. december




Már megint magyarfóbiája van Karcsi bácsinak?
Nem megint, hanem folyamatosan, és nem magyar-, hanem magyarkodás-.
Ebben mi magyarkodás van?
Ha komcsi zászló lenne, akkor is szaladt volna posztolni?
valószínűleg egy betűt sem értettél meg a fentiekből, de ez legyen a te bajod. csak azt nem értem, miért jársz ebbe a blogba. olvasd a neked tetsző, szerinted magyar oldalakat. mindketten jobban járunk.
A libsik fröcsögnek állandó jelleggel a demokráciáról, vagy rosszul tudom?
Azt olvasok, amit akarok.
De azt nem fogom szó nélkül hagyni, ha egy magyarul BESZÉLŐ egyén beleugat a magyar emberek dolgába, és azt várná, hogy tagadják meg a nemzeti jelképeiket.
Büszke vagyok minden felmenőmre, aki letett valamit a nemzet asztalára, és becsülettel kiállt a hatájáért.
Bocsánat: hazájáért
Libsizésért kizárás jár. Agyő.
Jellemzőnek tartom latin nevet választó nagyonmagyar embertársunk megnyilvánulásait: a helyénvaló nemzeti szimbólumok és az indokolatlan, ízléstelen magyarkodás között nem tud különbséget tenni (a gatyáján is angyalos magyar címer van, nyilván), s ha valaki fejét meri csóválni, az már libsi beleugatás. Ide jön a blogomba, kell neki az adrenalinszintjéhez, hogy felidegesítse magát, s primitív felfogásával ostobán azt hiszi, hogy magyarabb nálam. És talán még azt is elhiteti magával, hogy a nemzet ügyét az effajta primitív nacionalizmus szolgálja a leghívebben.
Hát tévedsz, latin nevű embertársam, te csak egy látszatmagyar vagy, nájlonmagyar, külsőségmagyar, mellverő féltéglás magyar, aki leginkább csak címerkedni vagy zászlót suhogtatni tudsz, s azt hiszed, hogy a magyarságát sokkal mélyebben átérző és sokkal bonyolultabban értelmező magyar író lelibsizésével eleget tehetsz hazafias kötelességeidnek. Ennek a libsizésnek, magyarulbeszélőzésnek én teret viszont itt nem adok (eddig is túlságosan türelmes voltam, azt hiszem), megvonom a szót, habár ha jól tudom: az effajta kutyaugatás kevéssé akadályozza a karaván haladását.