Nincs fent semmi

Meglepően sok új Facebook-jelölést kapok mostanában. (Bár korábban jó néhány kárpátaljai ismerőst töröltem szélsőjobbos szimbólumok terjesztése miatt, mostanra mégis az 1.300-at közelítem.) Az új jelölők főleg irodalmárok vagy más szakma-közeliek Magyarországról és a nagyvilágból, ismert és kevésbé ismert alkotók, fordítók, kiadói emberek, újságírók. Kollégákat mindig visszajelölök, még ha nem is tudok személyes ismeretségről. Nehezebb az eset, ha tisztelt olvasóim gondolják úgy: ha ők engem igen, az elegendő. Régebben visszakérdeztem: mégis, honnan. Írásaimból. Nagyon tetszenek! Mit lehet ilyenkor tenni? Nyomom a gombot.

Egy ilyen eset után kedveskedik friss ismerősöm azzal: tetszettek neki a Tejmoziban kifejtett vallásfilozófiai nézeteim. Kicsit zavarban vagyok, bár gondolom, hogy hősöm apjának a nem létező istenben való hitére céloz. Aztán másra tereli a szót: annyi mindent írtam életemben, mégis, mit tartok a fő művemnek. Csak egyetlen percet gondolkodom, már írom is a választ, hogy talán ezt a kétsoros verset:

Most már felnézhetsz.
Nincs fent semmi.

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..