A sufniban

Ötéves volt, amikor az anyja először zárta a sufniba büntetésül, amiért az új szoknyájában beletoccsant a sárba. Ettől kezdve mindig ide csukta be, ha rossz fát tett a tűzre, vagy ha útjában volt. Csak először sírt, később rájött, hogy a sufniban lenni jó, a réseken besütő nap csíkokat rajzol a porba, a hasított fából pedig tornyot lehett építeni. Kifelé nézelődni is remek szórakozás: figyelheti, mi történik az udvaron, ki megy el a kerítés előtt – de őt nem látja senki. a cikk folytatódik >>

Pillangószív repríz 4

A pártok pillangószíve 2006-ban: Hiller, Semjén, Kuncze és Dávid Ibolya nyilatkozik

Ugorjunk vissza a kampány legelejére. 2006-ban a parlamenti pártok mindegyike reagált Orbán Viktor Fidesz-elnök azon bejelentésére, miszerint Polgári Pillangószív Szövetség néven új népi kezdeményezést indított és a pillangószívet a konzervatív magyar jobboldal szimbólumává emelte. Az alábbiakban ismertetjük a pártelnökök hírügynökségekhez eljuttatott nyilatkozatait. a cikk folytatódik >>

Pillangószív repríz 3

Ennek a kúrva országnak végre van pillangószíve. Hogy a picsába ne lenne!

Az elkúrt, de újrafogott pillangószív – 2006-ban Gyurcsány Ferenc, némileg ugyan késlekedve, Kósa Lajos és Demszky Gábor kampánynyitója után maga is megtartotta nagygyűlését. A szocialisták táborát sokként érte a pártelnöki posztra is aspiráló miniszterelnök őszintesége, amikor e szavakkal tárta fel a valóságot

“Nincsen sok választásunk, azért nincsen, mert elkúrtuk a pillangószívet. Nem kicsit, hanem nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél, két évet. Úgy tettünk, mintha markunkban lenne a pillangószív. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani egyetlen olyan pillangószívet sem, amire büszkék lehetnénk, azon túl hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Ha el kell számolnunk az országnak, hogy hány pillangószívet csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?” a cikk folytatódik >>