A világháló kontextusában

Balla D. Károly. Kő és árnyék

Könyvemet épp abba a rezervátumba zárták, amelyből évtizedek óta szabadulni igyekszem. Egyetlen példánya sem kerül kereskedelmi forgalomba, s nem jut át a határon sem. Így nincs esélye megmérettetésre sem a magyar nyelvterület szélesebb olvasóközönsége előtt, sem szakmai körökben. Kötetem címadó versében a kő ráhull az árnyékára, de könyvemmel mintha fordítva történne: félő, hogy az ismeretlenség egyre sűrűbb árnya telepszik rá. Ki kell hát szabadítanom valahogy. Új projektumot indítok: publikálom és nyilvános disputára bocsájtom a kő és árnyék közül szabaduló verseket, arra is számítva, hogy a világháló kontextusában talán számomra is váratlan jelentésekkel bővülhetnek. Tekintsétek az akciót egyfajta virtuális író-olvasó találkozónak, alkalomnak arra, hogy szerző, írás, olvasó és kritikus találkozzon. Várlak hát titeket az akció helyszínén és (egyelőre) az első vers oldalán. Hozzászólási lehetőségek: kommentelhettek hagyományos módon (mint a blogokban), de megtehetitek ezt Facebook-bejelentkezéssel is közvetlenül a vers alatt. — A projektum részletes leírása, további tudnivalók: Kő és árnyék – itt pedig már várakozik az első vers: Mentségek közt.

Viszonyítási alap

Az „alkotó cselekvőkedv” intenzív gyakorlása közepette megszövegeztem közéleti orgánumunk számára egy új szlogent:

Kárpátalja legkevésbé olvashatatlan sajtóorgánuma.

napEz persze nem olyan frappáns, mint a lap honlapjának rövidke és szabatos címe: „Kárpáti Igaz Szó online portál Kárpátalja, magyarság, Ukrajna és a világ híreivel”, és nem is olyan költői, mint az ekként szárnyaló mondat innen: „Mert bármily csapás érte is a nemzetet, a fellegek távoztával a Nap már alkotó cselekvőkedvet talált a Kárpát-medencében”, de viszonyítási alapnak – jobb híján – talán egyelőre megteszi. Főleg, hogy súlyos dicséretnek szántam nemzetet alkotó cselekvőkedvemben.

Épül a weBirodalom

balladium-fej250

Szeretném félreoszlatni azokat a rosszindulatú pletykákat, amelyek szerint olyan felelőtlen újévi fogadalmat tettem volna, hogy az új évben még halálos fenyegetések kényszerítő hatása alatt sem indítok új blogot, nem üzemelek be új webhelyeket. A híresztelés teljességgel alaptalan, ugyanis, miután az év első napjaiban együtt gyújthattunk pazar örömtüzeket az első Berniczky+BDK blog sikeres kölcsönhatásainak felszikráztatására, rögvest egy másik projektbe is beleserénykedtem, hogy féktelen tobzódásaimat ne csak az irodalom hímes mezején szökkenthessem lombba. Így készült el a seo.liberall.hu cím alatt a weboldal optimalizálás szakterületét érintő kisebb web-egység, amelynek oldalain a kezelhetetlen szenvedélybetegségemmé vált tevékenység többé már nem rejtegethető titkait kürtölöm világgá, s amelynek keretében újabb szakmai blogot is indítottam a fantáziadús Goggle honlap optimalizálás cím alatt. De újra visszatáncoltam az irodalomhoz arra gondolván, ideje lenne a fontosabb könyveim tartalmát, illetve írásaim legjavát valami könnyen átlátható rendszer keretében elérhetővé tenni, hogy jobb sorsra érdemes olvasóimnak ne kelljen honlaprendszerem kusza labirintusában szövegeimre éhezve reményvesztetten holtukig bolyonganiuk. Reményeim szerint röpke 2-3 év alatt felépül a Balladium weBirodalom, hogy Ariadné fonalaként bevilágítson a Minotaurusz szűzlányokkal ékes gyomrába.

Mihez ért BDK?

– részlet Markovits Teodóra Miért nem szeretjük BDK-t c. esszéjéből –

markovits_dora Ez még akkor történt, amikor szívességből elkészítette akkoriban floppyn terjesztett diákfolyóiratunk, az Alkarpatraz honlapját. (A dolgot egyébként nagyon megbántuk, mert a látszatra jótékonykodó, a fiatal pályatársakat felkaroló BDK kishíján kisajátította kezdeményezésünket, ezért is indítottunk később külön blogot: Alkarpatraz). Nos, amikor én már Debrecenben PhD-ztem, egyszer elvittem hozzá két új és egy régi ismerősömet. Icu a szobatársam volt, ő biológiából készült a doktorijával, Lacát a Nagytemplom előtt „szedtük fel” azzal, hogy mindketten modellt ültünk neki (utcai portrégrafikusként kereste kenyerét, nagy terve az volt, hogy művészettörténetet tanuljon), Dezske pedig még otthonról volt a barátom, friss diplomásként fizikát tanított Técsőn. Nos, egy hosszú ungvári napnak a végén estünk be BDK-hoz, aki a szokásos kedélyességgel fogadott minket. A tőle megszokott módon rákérdezett arra, hogy a számára ismeretlen három fiatal mivel foglalkozik és ezt megtudván azonnal pár keresztkérdéssel tesztelni is kezdte őket. a cikk folytatódik >>

A tájékozott BDK

– részlet Markovits Teodóra Miért nem szeretjük BDK-t c. esszéjéből – 

amazonasElkezdesz beszélgetni BDK-val például az Amazonas bal parti mellékfolyóiról. Felveted a témát, mondasz néhány konkrétumot, vázolod a problémákat, majd várod a reagálást. BDK-nak viszont halvány fogalma sincs a dologról, de persze ahhoz gyáva, hogy ezt bevallja. Mit tesz ilyenkor? Először mond néhány olyan mondatot, amelyek voltaképp a te felvetésed variációi. Mivel nagy a szókincse és színesen fogalmaz, neked akár az is lehet a benyomásod, hogy érdemben hozzászólt a témához, holott csak megirodalmizálta azt, amit te szárazon feldobtál. Bólogatsz, újra mondasz valamit, ő pedig azon ügyeskedik, hogy mielőbb eljussatok az alapfogalmakhoz, a vízhez, a gravitációhoz, az anyag körforgásához, az energiaátalakuláshoz. A víz képletét ismeri, tudja, hogy a négy őselem egyike és tisztában van azzal, milyen szerepet játszik a földi élet kialakulásában és fennmaradásában. Van sejtése a gravitációs elméletről, kis erőfeszítéssel össze tudja foglalni, hogy a Nap energiája és a Föld vonzása milyen szerepet játszik az anyag körforgásában, és ebben hogyan vesznek részt a vizet szállító folyók. Miután ezt gördülékenyen előadta, te csodálkozol: nahát, nem is gondoltad volna, hogy BDK ennyire tájékozott az Amazonas bal parti mellékfolyóit illetően.

Vár Ucca műhely

var-utca

Balla D. Károly

A NAPHALÁSZ

Korongod lomhán fordul rá a múltra
és pengeélen térül meg a láz,
mikor az élted épp kuszává dúlja
apostol-képben orvul egy halász.

Hálóját vetné rendre, közre, szélre –
a víz körötte ármányt sugdosó…
…Ladikban alszik el alélt erénye
– és minden álmot széjjelmar a só.

Hogy téged bántson, vágyna ébredésre.
Nem tudja még, a nappal már halott.
Még vágyna arcba vágó messzi fényre,

s ahol a Mester, ő is járna ott.
De vízbe hullik béklyót vágó kése
– s a hullám-morze szép halált kopog.

LABIRINTUS

Korábban jártak erre már a férgek,
nyomuk még őrzi kósza nesz.
– Azzal, hogy körbejársz, hiába nyersz
időt, ha mégsem változik a lényeg:

hogy egyszer úgyis összenyom a kéreg,
mikor már nem segít a könnyű szesz
s a kinti tőzsdén léhán rajtaveszt
az ügynököd, mert rossz a rejtett képlet,

amellyel mélyre írtad titkaid,
magad hogy mentsed belső tömkelegbe,
ahol nem ér a környék bűzös szennye,

mert érzed már: a légkör ritka itt,
s tüdőd már tudja, elméd amit sejt:
a fal, mely védett, végül elveszejt.

ISTENSZEDER

Mikor a fény a színre rávetül
egy költő fenn a versét buzgón mondja
s akár a részeg bódulat bolondja
elhinni kész, hogy ő van legfelül

pedig a porba isten szenderül
itt lenn, szívében hitre szívott spongya
s amíg forog a gyűrt idő korongja
tövisbokorra vérek szedre ül

leszedni onnan költő sem merész
hát egyre késik így a nagy szüret
de jön Noé, a kényszertengerész

kíséri útját révült szürkület
szedi az istenszedret, várja mentett had
s a színen fenn a költő versébe harap

Vár Ucca műhely, 38. szám

A hontalanság metaforái

A hontalanság metaforáiÁllami támogatás híján megszűnőben van, vagy legalábbis a korábbi formájában 2013. január 1-től már már nem működik A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, régebbi és közismertebb nevén az Anyanyelvi Konferencia. Magával a Konferenciával kapcsolatban sok mindenről beszámolhatnék. Az alatt a cirka másfél évtized alatt, amikor munkájában valamilyen szinten részt vettem, számos kellemes élményben volt részem akkor is, ha a szervezet működésével szemben mindig is voltak kisebb-nagyobb fenntartásaim. Mint emlékezetes, annak idején a közvetlen pártirányítás alatt álló Magyarok Világszövetsége keretében jött létre Lőrincze Lajos elnökletével – több mint 40 évvel ezelőtt. Korlátai ellenére az első szervezetek egyike volt, amelyik a nyugati magyarság felé való, főleg propaganda célokat szolgáló nyitás után a 80-as évek végén a határon túli magyarok felé is tájékozódott. Így vehettem részt 1989-ben én is egyik emlékezetes tanácskozásukon. a cikk folytatódik >>