Tohuvabohu mint hárítás

tohuvabohuSzokatlan telefonhívás vasárnap délelőtt. Kissé erőszakos férfihang, túlzott magabiztosság. A hívó bemutatkozik (semmitmondó tucatnév), az ukrán biztonsági szolgálat (SzBU) őrnagyának mondja magát. Minden bevezető nélkül rákérdez: kettős állampolgár vagyok-e.

Szerencsére van némi rutinom a gyanús hívások felismerésében és a hárításban (pont vasárnap, pont pravoszláv szenteste napján, pont engem, pont az SzBU?). Egy barátunk személyes adatait például valamilyen pénzlenyúló szélhámosok hol rendőrségi, hol bírósági telefonhívásokkal próbálták többször egymás után megszerezni. Hívogatnak olykor „piackutatók”, ilyen-olyan cégek, gyakran közlik velem, milyen kivételes a szerencsém, mert ezt meg azt nyertem vagy ilyen meg olyan kedvezményben lehet részem. Hogy a nagy szerencse és megtiszteltetés mibe kerül nekem, az sok mondattal később derülne ki – de jó ideje már nem hagyom, hogy odáig eljussanak. Én kezdek beszélni roppant kedélyesen és hiába akarnak közbeszólni, mintha nem is hallanám, folytatom – mindaddig, amíg meg nem unják és le nem teszik a kagylót. Igaz, begyakorolt tohuvabohu-szövegem inkább marketing-jellegű megkeresések hatékony leszerelésére való, gondoltam, megteszi  állampolgársági ügyben is.

  Oj, kák já rád, csto vi pozvonyili mnye, hogy mennyire örülök a maga hívásának, éppen arra gondoltam, biztosan fog ma engem valaki keresni, egy ilyen szép napon, és nagyon köszönöm az ajánlatát, de sajnos azt kell mondanom, hogy ha kimegyek a mi piacunkra, én sokkal olcsóbban hozzájutok ezekhez a dolgokhoz, arról nem is beszélve, hogy mennyire szeretek a piacra járni, ilyenkor mindig veszek magamnak egy kis Arahisz cukorkát és azt szopogatom út közben, aztán találkozom a barátaimmal, néha megiszunk egy kávét vagy beülünk a moziba, legutóbb is láttunk egy remek filmet az indiánokról, de úgy is adódik néha, hogy elmegyünk együtt a városi fürdőbe, kell az a kis pihenés az embernek, persze sokkal jobb lenne elutazni a tengerre, voltam én már a Krímben meg Odesszában is, azt hittem, hogy ott fogok majd jó halakat enni, volt is mindenféle, de meg kell hogy mondjam, én a sült krumplit mégis jobban szeretem, kár hogy azt nem lehet kapni a piacon, viszont a tengeri só nagyon jó hatással van az egészségre, még jó, hogy Kolumbusz felfedezte Amerikát, különben nem lenne mit megsózni a tengeri sóval, éppen erről panaszkodtak az indiánok a filmben, amikor elfogyott a Arahiszom és megkértem a barátomat, adjon már egyet a mézes puszedlijából…

Remélem, a kedves őrnagy ezt akár többszörös állampolgársági eskünek is elkönyvelhette.

Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

3 hozzászólás a(z) Tohuvabohu mint hárítás bejegyzéshez

  1. Kiss Kelemen mondta:

    :)) a tohuva bohu eredetéről mit lehet tudni, vagy vélni tudni?

  2. Kovács Zoltán mondta:

    Az ötlelet jó! Adott szituációban alkalmazom.

Vélemény, hozzászólás?