Vár Ucca műhely

var-utca

Balla D. Károly

A NAPHALÁSZ

Korongod lomhán fordul rá a múltra
és pengeélen térül meg a láz,
mikor az élted épp kuszává dúlja
apostol-képben orvul egy halász.

Hálóját vetné rendre, közre, szélre –
a víz körötte ármányt sugdosó…
…Ladikban alszik el alélt erénye
– és minden álmot széjjelmar a só.

Hogy téged bántson, vágyna ébredésre.
Nem tudja még, a nappal már halott.
Még vágyna arcba vágó messzi fényre,

s ahol a Mester, ő is járna ott.
De vízbe hullik béklyót vágó kése
– s a hullám-morze szép halált kopog.

LABIRINTUS

Korábban jártak erre már a férgek,
nyomuk még őrzi kósza nesz.
– Azzal, hogy körbejársz, hiába nyersz
időt, ha mégsem változik a lényeg:

hogy egyszer úgyis összenyom a kéreg,
mikor már nem segít a könnyű szesz
s a kinti tőzsdén léhán rajtaveszt
az ügynököd, mert rossz a rejtett képlet,

amellyel mélyre írtad titkaid,
magad hogy mentsed belső tömkelegbe,
ahol nem ér a környék bűzös szennye,

mert érzed már: a légkör ritka itt,
s tüdőd már tudja, elméd amit sejt:
a fal, mely védett, végül elveszejt.

ISTENSZEDER

Mikor a fény a színre rávetül
egy költő fenn a versét buzgón mondja
s akár a részeg bódulat bolondja
elhinni kész, hogy ő van legfelül

pedig a porba isten szenderül
itt lenn, szívében hitre szívott spongya
s amíg forog a gyűrt idő korongja
tövisbokorra vérek szedre ül

leszedni onnan költő sem merész
hát egyre késik így a nagy szüret
de jön Noé, a kényszertengerész

kíséri útját révült szürkület
szedi az istenszedret, várja mentett had
s a színen fenn a költő versébe harap

Vár Ucca műhely, 38. szám
Facebook hozzászólások

Szólj hozzá!