Húsvét Prágában

Arabella Dolýk

Húsvét Prágában

ha reggel hullt a hó, megértheted
a szép halált a szentek nem remélik
fehérbe ájult fenn a Várnegyed
csak menj a Hradzsin-téren lassan végig

nyomodban lépdel ott majd szent Vitus
a sárkánytól a várost Györggyel védik
lelkedre nyílik balkon, ámbitus
és mégsem húzhatsz új hitedre régit

hát ballagj lejjebb, várhat új varázs
a Moldva csíkja jéghidegen fénylik
és mint megannyi kis feltámadás
galambraj ül a Károly-hídon végig

holnap már másutt… Prága nem ereszt
magukhoz láncolnak ükök és dédik
s megreccsen mindig benn egy ókereszt
az Orloj ha egy röpke percet késik

Balla D. Károly fordítása

Címkéző magyarok

cimkeNem várt (?) reakciókat váltott ki minapi bejegyzésem, amelyben egy szerintem igen ostoba és a kárpátaljai magyarság ügyének inkább ártó, mint használó ötletet bíráltam keresetlen szavakkal: Nettó baromság – Itt Magyarul Is. Az egyik reakció magától az ötletgazdától érkezett személyes, baráti hangú e-mail formájában. Már a második sor elolvasása után arra gondoltam, milyen jó, hogy ebben az ügyben érdemi vita alakulhat ki, azonnal odatűzöm az ötletgazda levelét a cikkecském mellé, hadd lássa az olvasó az ellenvéleményt is. Ám a levél végén ott állt, hogy írója nem járul hozzá levele publikálásához. Ezt tiszteletben illett tartanom, így talán a levelezésünkre utalni sem egészen illő dolog (még 2 üzenetet váltottunk), ezért félve írom csak ide, hogy érveink nem az ötlet társadalmi vagy nyelvi vonatkozásai körül csoportosultak, hanem az anyagi háttér tisztaságáról vagy tisztátalanságáról esett a legtöbb szó. Készséggel elhittem, hogy az ötlet mögött kitalálója részéről nem állt közvetlen anyagi érdek, ám tudva, hogy milyen pénzügyi infrastruktúrába ágyazódik bele, ezt mégis le kell írnom (saját levelemből talán idézhetek): a cikk folytatódik >>

Nettó baromság

imiIlletve, meglehet, mégsem csak egyszerűen baromság, hanem a KMKSZ és a Főiskola körüli érdekcsoportok újabb támogatáslenyúló akciója. Nézegetem a primitív és csúnyácska logót,  kétszer is elolvasom a cikket, és semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy valami jó kis meghívásos (zárt körű, talán nem is nyilvános) pályázat állhat a dolog mögött, mert ember fia úgy magától ilyet ki nem talál Kárpátalján, ahol a civil szerveződés még a béka feneke alatt sincsen, ahol nem egy ilyen mozgalmat, hanem 23 év alatt egy tisztességes politikai érdekképviseletet sem tudott a magyarság felépíteni, ott majd pont a nem-magyar intézményeket, cégeket, szolgáltatókat fogja magyarcímkézni, nyilvántartani, népszerűsíteni és magyarként használni. Ahol minden ellenkező dicsekvés ellenére mélyrepülésben van az oktatás, ahol a nemzeti kulturális értékek torzulatait  már csak a silányság, a dilettantizmus és a stupid provincializmus szele hordja szét a kárpátaljai magyar ugaron – na, ott majd pont ilyen elmés ötletekből fog szabad nyelvhasználat kinőni. Ez a mozgalom épp úgy fog működni, ahogy öt nappal ezelőtt meghirdetett honlapja: a cikk folytatódik >>

Igény van Szaniszlóra

Hiába no, valamire való  nemzetnek kell egy Szaniszló Ferenc. Kell, hogy a neki odaítélt díjjal a Fidesz beudvarolja magát a Jobbik-szavazók táborába (mint anno a turullal), s kell, hogy az eredeti lelkészi hivatását naponta megcsúfoló miniszter hazudozzon miatta, előbb azt állítva, hogy nem tudta, kinek a kitüntetését írta alá, aztán, amikor rábizonyították az ellenkezőjét egy hozzá közel álló lapban,  eljusson odáig, hogy visszakuncsorogja a díjat. (Annyira nem bolond Szaniszló, hogy ennek a szánalmas „szíveskedjen visszaadni” felkérésnek eleget tegyen.) Nevetséges: a Fidesz az Alaptörvénybe úgy nyúlkál bele, mint maci a mézes bödönbe, de egy díjat nem tud visszavonni, mivel „a jogszabályok nem teszik lehetővé”. Mióta akadály ez a Fidesznek? a cikk folytatódik >>

Nekünk is ciki

levél

Kedves Károly, hidd el, ez már nekünk is ciki. A kollégákkal házon belül hosszan beszéltünk az esetről és a hozzá köthető más eseményekről, amelyek a szakmánkban így-úgy lecsapódtak, és van, ami nekünk is sok. Vidnyánszky kinevezésébe vagy az idei József Attila-díjasokba például szerintünk csak rosszindulattal lehet belekötni, de, szó se róla, Fekete György egyes megszólalásai a mi szemünket is csípik, Nyírő és Wass tantervbe emelése sem szerencsés, bár szerintünk azért jól indokolható; ezzel szemben  – igazad van – nem menthető a Táncsics-díj idei odaítélése Szaniszlónak, az ezt magyarázgató miniszteri kommunikáció pedig elég kínos (számunkra is), főleg ennek fényében.  De! a cikk folytatódik >>

Csönge és a marconák

csonge-kopaszok-kozt

Csaknem egy hete készülök arra, hogy elmondjam, milyen az, amikor a kebel küzd a gyomorral. Amikor az atyai kebel büszkén dagad, a szülői gyomor viszont görcsbe rándul annak láttán, hogy a Leány, mint székházfoglaló, az Index címlapfotójára került, még ám marcona verőemberektől közrefogva. Akit éppen bizakodó-gyanakvó félmosollyal mustrál, az történetesen gyilkosságért 10 évre ítélt nehézfiú. a cikk folytatódik >>

Szenteltvizet a Nemzetihez

vidnyanszkyÉrtesülve az örvendetes hírről, hogy Kárpátalja nagy szülötte, Vidnyánszky Attila felszenteltetné a Nemzeti Színházat, továbbá pedig kellőképpen átérezve e nagyszerű és nemes szándék magasztosságát és lélekemelő voltát, az Egyek Alkotócsoport egyemberként áll a szent ügy mellé, egyszersmind mélységes egyetértésének és támogatásának kinyilvánításaképpen  tevőlegesen is hozzá kíván járulni az aktushoz azon a módon, hogy egy ugyancsak szakrális és már korábban felszentelt helyről, a híres vereckei honfoglalási emlékmű tövében fúrandó kútból biztosítja a felszenteléshez szükséges víz alapanyagát. A fúrásra az emlékmű oltárkövének a Magyarország szívcsakrajá felőli oldalán kerül sor a szűzanya személyes oltalma alatt. A szent föld mélyéből nyert vizet egy külön e célra létesített Béke- és Körmenet szállítja a Lágymányosi híd pesti hídfőjénél magasló nemzeti büszkeségéhez, ügyelve arra, hogy az áldásból az új fődirektor fejére is hulljon néhány megvilágosító csepp.

Megszakadt a blog-rekorder

posztemelesRekordkísérlet közben vesztette életét Balla D.  Károly költő. Az extrém internetes szokásairól és posztmodern allűrjeiről ismert kárpátaljai alkotó ezúttal éppen posztemelésben kívánt csúcsot felállítani. Egy világrekordot már magáénak tudhatott ezen a téren azzal, hogy 60 saját blogot vezetett, most azonban arra tett kísérletet, hogy egyetlen óra leforgása alatt száz irodalmi blogbejegyzést posztoljon ki az internetre. A negyvenhatodik emelésig ment is minden rendben, ám a negyvenhetediknél megtört a lendülete, mintha gerince is bebicskázott volna. Az ötvenötödik posztig hősies kitartással nagy erőfeszítések és jambikus nyögések közepette még eljutott, de az ötvenhatodik emelésben egyszerűen megszakadt. Erőtlenül elterült a digitális aréna porondján, s ha még maradt volna valami élet benne, a befejezetlen poszt rázuhanva a maradék szuszt is kiszorította belőle. A blogszféra és a magyar posztmodern saját áldozatának tekinti.


több hasonló