Jönnek az utolsó futamok

Második napló-könyvem munkálatai a pécsi Pro Pannoniánál a legizgalmasabb szakaszba értek: a borító véglegesítése, utolsó szövegkorrektúra. Az előbbi, talán mondanom sem kell, Csönge fotója és terve alapján készült, az utóbbi pedig a vártnál szórakoztatóbb munka: a 2004 és 2007 közti naplófeljegyzések anyagát 2010-ben szerkesztettem egybe és nyújtottam be a kiadónak. Azóta csak egyszer néztem bele (átpörgetős felületességgel egy esetleges bővítés lehetőségét vizsgáltam meg és vetettem el), így módom volt nagyjából elfelejteni a szövegeimet, amelyek egy része most már-már az újdonság erejével hat rám. Többször is rácsodálkozom magamra, néha csóválom a fejemet, máskor ráncolom a homlokomat, de azért az is előfordul, hogy csettintek. Jó kis könyv lesz ez, állapítom meg kellő szerénységgel. És valószínűleg még akkora visszhangja sem lesz, mint az 1997-2003-as időszakot felölelő előző résznek.