Megszűnik a NolBlog

nolblog-megszuntNem szakad bele a szívem, már hosszú évek óta nem egy menő hely… De azért sajnálom: a megszűnés helyett valami komolyabb korszerűsítésnek, fejlesztésnek jobban örültem volna. A rendszer indulásakor se volt egy webcsúcs, mostanra meg olyan lett, mint ócska kétütemű Wartburg a kocsicsodák között. Éppenséggel elpöfögött…

Az első közösségi blog

A NolBlog a Népszabadság Online (NOL) alá integrált blogrendszerként működött tíz egynéhány éven keresztül, ha emlékezetem nem csal, itt alakult ki az első valódi magyar blogközösség. Én 2004 nyarán nyitottam itt egy alternatív webhelyet, akkoriban saját fapados rendszeremben (az idő tájt UngParty Manzárd volt a neve) már három éve blogoltam rendszeresen, megvolt a szűk olvasóköröm. Működött blogom az azóta szintén megszűnt freeblog.hu keretében is, de ott közösség nem alakult ki. A NolBlogon az alkalmas nyitólapnak köszönhetően azonban nagy volt a nyüzsgés, a legaktívabb tagok kölcsönösen olvasták, kommentálták, linkelték egymás posztjait – és az online hírportál támogatásának is köszönhetően jelentős olvasóközönségünk is élénk aktivitást mutatott. Egy-egy jó időzítés és sokakat érdeklő téma esetében a sokezres, esetenként több tízezres látogatószám sem volt ritka és a kommentek száma is könnyen felugrott akár száz fölé. Én ezt nem annyira az indulásnál tapasztaltam, hanem inkább 2006-tól kezdődően, amikor egy második blogot is nyitottam itt. Legtöbb olvasója és hozzászólója egy Orbán Viktorhoz címzett válaszlevelemnek volt… (most ide mentettem át: Válaszlevél Orbán Viktornak).

Aztán valahogy leszoktam a NolBlogról

. Ahogy a legtöbb ilyen közösségi helyen: túl sok lett a személyeskedés, anyázás, kialakultak a klikkek, a szerkesztőknek is mindig voltak futtatott kedvenckéi … A technikai feltételek is csak addig tetszettek, míg a sokkal profibb felületeket meg nem ismertem. (Pl. a blog.hu-t, ahol aztán pár évig a főblogom működött, s ahol számos tematikus oldalam most is szép látogatottságnak örvend, pl: Kárpátalja Blog, Honlapoptimalizálás). De életben tartottam a most megszűnő közlőhelyeket is: közreadtam itt ajánlókat, néha egy-egy másutt megjelent tárcát, novellát publikáltam újra, gyakran itt hívtam fel a figyelmet egyéb blogjaim közéleti-politikai témájú cikkeire. Ez mindig hozott olvasókat. (Szükségem volt az itteni egységekre azért is, mert a keresőoptimalizáló munkámban is segítettek: hasznos, ha a SEO-szaki nagy, kiterjedt, sok különböző rendszer alatt működő honlapból álló webbázissal rendelkezik. No hát most a linkeléseknek is vége.)

Arról, hogy a NolBlog megszűnik, a szolgáltató küldött korrekt értesítést – ám az okokról mélyen hallgatnak. Egyik legrégibb, legkedvesebb blogger barátom ezt a témát járta körbe: A Népszabó kiszabta a bloggereket. Bognár László meglátásaival maximáisan egyetértve ehhez még hozzátenném, hogy akadnak a cikkben leírt tendenciával dacoló mádiumok is: az Origó épp most futtatja fel reblog.hu rendszerét, havi sok százezer Ft összdíjazással ösztönözve a szerzőket posztolásra. (Egy másik jó barátunk Ujrajna-blogja volt is már díjnyertes.)

A nolblogos posztjaimat szépen átmentettem egy másik blogomba, jól érzik ott magukat. A tartalomimportálás pedig jó okot szolgáltatott arra, hogy néhányban linkeket javítsak – és hogy felelevenítsek 10-12 évvel ezelőtti történéseket.

Ez például az egyik legkorábbi, 2004-es posztom nolblogos indulásom környékéről. Egy-két utalásról már nem tudom felidézni, mire vonatkozott…

Mosztar, Nietzsche, borz

bdk piréz|2004. júl. 28.

A minap ment a tévében a Híd a Kwai folyó felett, ma pedig „olvasom a rádióban”, hogy elkészült a mosztari Öreg-híd, ma este avatják fel. Szinte napra egy évvel ezelőtt esszéfélét írtam erről Hídavatás címen. LÁSD: Hídavatás Mosztarban

Kétnapi hasztalan próbálkozás után ma sikerült a Tejmoziba beépítenem az egyik legnehezebb mondatot. Vass Tibitől kaptam, az egész anyagban a legrövidebb szövegegység, mégis megkínlódtam vele. Így hangzott: „A borz szaga.” Eddig csak mindig odébb tettem: ezzel ugyan nem lesz komoly probléma, egyszerű kis mondatocska. Most, hogy az utolsó 10 vendégszöveggel dolgozom, már nem halogathattam tovább; és úgy beépíteni, hogy ne tűnjön fel a szövegidegenség, roppant nehéz volt. Vélhetően a hónap végén közreadom a novella 4. részét képező műhelyszövegben.

*

Megtudtam, hogy a szociktól kaptam családi ösztöndíjat. Na ja. A fideszifjaktól meg baráti JA-díjat. Pechemre nem emlékszem, hogy 98-as NKA-ösztöndíjamat kormányváltás előtt vagy után kaptam, most tépelődhetek, hogy Gyuszibától vagy Vikiöcsitől. Azt is megtudtam, hogy itt harmadannyiból megélhetek, mint akik Mo-n háromszor annyiból. Még jó, hogy elkölteni nem akarja helyettem azt, amit még meg sem kaptam, s amiból majd jól levonják a lovonandókat. Lenne pár javaslatom a jólértesült számára, de hajlott gerincére és korára tekintettel – inkább tartózkodom a részletes ajánlattételtől.

*

Kolos megkapta a tartózkodási engedélyét! Vasárnap el is indul, hogy hétfőn Veszprémben betétesse az útlevelébe. Ez nehéz szülés volt.
Csönge naponta küld SMS-t a tengerről, jól érzi magát, de a víz (szerinte) hideg. Bátyuék meg holnap indulnak Bajáról a horvát tengerpartra.
És ha már a családról. Apu ma 77 éves, az apósom pedig lassan 4 hete, hogy elveszett.

*

Szörfölgetve a „Könyv és nevelés” honlapon csak most bukkantam rá arra a tavalyi cikkre, amelyben Fűzfa Balázs említi és (és értékeli) az UngPartyn tartott első virtuális könyvbemutatónkat. Az ezzel foglalkozó részlet: „Balla D. Károly honlapján 2002. február 21-én megtartották az első „igazán” virtuális könyv bemutatóját, mely egyben virtuális könyvbemutató is [félve tesszük hozzá, hogy] „volt” [mert hiszen ma, április 13-án is „van”]. [Érdemes megjegyeznünk az előbbi dátumot; lehet, hogy néhány év vagy évtized múlva szimbolikus korszakhatárként tartjuk majd számon.] Bár az esemény akár még blöffnek is felfogható – a papírkönyv-bemutatók paródiájaként –, az ötlet komolysága sem vonható kétségbe, már csak a szereplő szakemberek tekintélye miatt sem.”

*

Gáti István barátom a Nietzsche hagyatékából előkerült szövegeket közreadó „Bölcsességek holnaputánra” c. könyvet fordítja, küldött belőle pár aforizmát. Ide tűzök kettőt, mai naplóm címére is gondolva:

Minden tudás felosztáson, kirekesztésen, behatároláson alapul; az egészről nincs abszolút tudásunk.

Hogy mennyit ér a világ, az a legkisebb részecskéjében nyilatkozik meg – nézd az embert, és megtudod, mit tarts a világról.


Megszűnik a NolBlog. Decemberben kapták kézhez az értesítést a bloggerek: tíz egynéhány éves működés után megszűnik az egyik első magyar közösségi blog: a Népszabadság Online alá integrált blogos szolgáltatás. – blog, blogszolgáltatás, nolblog, web napló, személyes, internet, népszabadság online, meg fog szűnni – megszűnt – megszűnik 

Facebook hozzászólások

“Megszűnik a NolBlog” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!