Virtualizátor és imaginátor

arcképcsarnok
Kattintásra olvasható méret

„Az olvasók szembesülhetnek azokkal a személyiségekkel, akik szellemi síkon is nyomot hagytak az időben” – állítja a könyv bevezetőjének második mondata. Ízlelgessük…

Ha egy kicsit fel akarok vidulni, megnyitom a gépemben dr. vitéz lovag Dupka György legutóbbi remeklését, A kárpátaljai magyar művelődési élet jeles személyiségei című, 2018-as életrajzi lexikont (az e-könyvet időben letöltöttem, a művelődési intézet honlapján jelenleg nem elérhető). Nem kell sokat lapozni ahhoz, hogy néhány fejcsóválás után a gurgulázó nevetés is feltörjön a számtalan baki, sutaság, félrefogalmazás olvastán. Érdemes lenne az összeset kigyűjteni… Gyuri szövegeit és kiadványait böngészve ez a hevenyészettség, szerkesztetlenség és igénytelenség több mint természetes: lehet akárhány titulusa, a hejesírással és a nyelvhejességgel továbbra is hadilábon áll – nála ez ösztönös, nekem viszont alaposan oda kell figyelnem, hogy korábbi elhatározásomnak megfelelően ne használjak elipszilont. Különcködésemnek ez az újabb aprósága egyébként valószínűleg csak azért nem szerepel a könyvbe került életrajzomban, mert újabb keletű ez az ötlet, és ezért én magam még nem írtam bele a honlapjaimon szereplő életrajzaimba: Dupka ugyanis ezekből lopkodta össze mindazt, ami a BALLA D. Károly címszó alatt könyvében olvasható.

Ezt megtette korábban is, az általa igazgatott intézet honlapján és egy-két korábbi kiadványában is ijen plagizált életrajzzal szerepeltet. Amiben azért van jó is: mivel ezen szócikkek bő 90 %-ban az én mondataimat tartalmazzák, legalább egyfelől becsülettel meg vannak fogalmazva, másfelől a bennük szereplő tényanyag is hitelesebb a Dupkától elvárhatónál. Még azt is lehetne mondani, jól van ez így. De még sincs jól, mert nem elég, hogy Gyuri a copy-paste műveletek révén rengeteg munkát megspórolt, de még a minimális ellenőrzést, szerkesztői utómunkát, összegző-összefésülő feladatot is elbliccelte. Nem vette figyelembe például, hogy a saját honlapjaimon szereplő életrajzok némejike tíz egynéhány évvel ezelőtt készült (ezek többnyire lezárt egységek, hosszú ideje nem frissítem őket), így például a fő forrásul használt hejen ez szerepel: „1979-től 16 önálló könyve, 1 műfordításkötete, 3 társzerzőkkel jegyzett könyve, jelent meg nyomtatásban, 1 e-bookja, CD-n és egy virtuális könyve az interneten.” Ez 2005-ös, azaz 13 éves adat!! Dupka szó szerint átveszi, nem utal az újabb könyvekre, de aztán a végén mind a 30 könyvemet felsorolja (pontosan úgy, ahogy egy másik honlapomon szerepel). Fő a következetesség. Az is jellemző, hogy régebbi életrajzaimba éppen akkor aktuális apróbb mozzanatokat is felvettem, így például, hogy 2007-ben alapítottam egy Blogarléc című kollektív blogot, amej pár hónap múlva meg is szűnt, se értéke, se jelentősége webes működésem egészében, nyomait ma már nem találni a neten, de mivel én akkor beleírtam az életrajzomba, Dupka átvette. Szinte minden más egyebet is. Annak például örülök, hogy a Markovits Dóra főszerkesztősége alatt álló, általam technikailag gondozott Alkarpatraz is immáron bekerült egy lexikonba. Aki kicsit utánaolvas, megérti, miért. Azt viszont hiányolom, hogy sem piréz mivoltomról, sem arról, hogy én vagyok a legaktívabb posztumusz író, nem esik szó – holott utóbbiként egy reprezentatív irodalomtörténeti kiadványba már bekerültem, még ha a halálozásom dátumában nem is született konszenzus: A legaktívabb posztumusz író.

Saját életrajzomban az egyetlen hej, aminek olvastán fel tudtam kacagni: Dupka György vélhetőleg hejtállónak találta és felelős szerkesztője, Marcsák Gergely sem akadt fenn rajta, hogy én nemcsak író és szerkesztő vagyok, hanem virtualizátor és imaginátor is. Ijen foglalkozásokat ugyan egyáltalán nem ismer a magyar nyelv (tessék rákeresni a Google-ban), mind a kettő saját kreációm, mint a webrátor vagy kozmopatrióta és lokálpolita, ahogy a pirézt és posztumuszt, időnként  ezeket is használom, történetesen a Dupka által másolt verzióban ez a kettő szerepelt. Így ezek most már nekem hivatalosan is foglalkozásaim, röhögjétek érte körbe azt, aki az én kis önironikus vicceimet egy komojnak szánt könyvben minden megjegyzés nélkül szerepelteti.

Végül szórakoztatásotokra két jópofa idézet. Vári Fábián Lászlóról írja a könyv: „Jelenleg a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának és az Együtt
című folyóirat főszerkesztője, illetve szerkesztőbizottságának az elnöke.” Tessék értelmezni!

Zárásul a könyvet indító bevezető szöveget ajánlom. Mivel ezt nem volt honnan plagizálnia, vélhetőleg Dupka György saját kútfejéből merítette. Ojan is. (Csak mellesleg, a legelejére visszatérve: a karéjozta szót nemcsak én írom j-vel, hanem az akadémiai hejesírási szótár is. Az „Erdős-Kárpátok karéjozta sík vidéken” egyébként egy híres Dupka-vers sora, többször hejesen megjelent nyomtatásban, így tehát a szerző láthatóan még saját magától sem tud hibátlanul idézni. De elvárható-e, hogy ijen apróságokra adjon egy doktor vitéz lovag akkor, amikor szellemi síkon is nyomot hagyhat az időben?)

A kárpátaljai magyar művelődési élet jeles személyiségei, 2018

Facebook hozzászólások

Szólj hozzá!