2013. június 1.
2013/06/01 · Kategória: Élc
2013. május 22.
2013/05/22 · Kategória: Élc
2013. május 16.
2013/05/16 · Kategória: Élc
2013. március 7.
2013/03/07 · Kategória: Élc
2013. március 5.
2013/03/05 · Kategória: Élc
2013. január 26.
2013/01/26 · Kategória: Élc
2013. január 25.
2013/01/25 · Kategória: Élc
2013. január 21.
2013. január 16.
2013/01/16 · Kategória: Élc
2013. január 13.
2013/01/13 · Kategória: Élc
2013. január 6.
2012. október 31.
2012. október 3.
2012. szeptember 27.
2012. szeptember 20.
2012. szeptember 16.
2012/09/16 · Kategória: Élc
Címkék
aforizma ajánló akció berniczky blogolás bökvers C-dul csönge egyek Facebook film fotó haiku halálaim hír internet irodalom jegyzet kecskerím kritika kult Kárpátalja képzőművészet könyv közélet levél limerik minima mozgó napló novell nyelv Oresztész politika pszicho seo személyes szösz sírvers tejmozi vers web zene élc íróságArchívum
- 2013. június
- 2013. május
- 2013. április
- 2013. március
- 2013. február
- 2013. január
- 2012. december
- 2012. november
- 2012. október
- 2012. szeptember
- 2012. augusztus
- 2012. július
- 2012. június
- 2012. május
- 2012. április
- 2012. március
- 2012. február
- 2012. január
- 2011. december
- 2011. november
- 2011. október
- 2011. szeptember
- 2011. augusztus
- 2011. július
- 2011. június
- 2011. május
- 2011. április
- 2011. március
- 2011. február
- 2011. január
- 2010. december



Értesülve az örvendetes hírről, hogy Kárpátalja nagy szülötte,
Rekordkísérlet közben vesztette életét Balla D. Károly költő. Az extrém internetes szokásairól és posztmodern allűrjeiről ismert kárpátaljai alkotó ezúttal éppen posztemelésben kívánt csúcsot felállítani. Egy világrekordot már magáénak tudhatott ezen a téren azzal, hogy 60 saját blogot vezetett, most azonban arra tett kísérletet, hogy egyetlen óra leforgása alatt száz irodalmi blogbejegyzést posztoljon ki az internetre. A negyvenhatodik emelésig ment is minden rendben, ám a negyvenhetediknél megtört a lendülete, mintha gerince is bebicskázott volna. Az ötvenötödik posztig hősies kitartással nagy erőfeszítések és jambikus nyögések közepette még eljutott, de az ötvenhatodik emelésben egyszerűen megszakadt. Erőtlenül elterült a digitális aréna porondján, s ha még maradt volna valami élet benne, a befejezetlen poszt rázuhanva a maradék szuszt is kiszorította belőle. A blogszféra és a magyar posztmodern saját áldozatának tekinti.
Ez persze nem olyan frappáns, mint a lap honlapjának rövidke és szabatos címe: „Kárpáti Igaz Szó online portál Kárpátalja, magyarság, Ukrajna és a világ híreivel”, és nem is olyan költői, mint az ekként szárnyaló mondat
Ez még akkor történt, amikor szívességből elkészítette akkoriban floppyn terjesztett diákfolyóiratunk, az
Elkezdesz beszélgetni BDK-val például az Amazonas bal parti mellékfolyóiról. Felveted a témát, mondasz néhány konkrétumot, vázolod a problémákat, majd várod a reagálást. BDK-nak viszont halvány fogalma sincs a dologról, de persze ahhoz gyáva, hogy ezt bevallja. Mit tesz ilyenkor? Először mond néhány olyan mondatot, amelyek voltaképp a te felvetésed variációi. Mivel nagy a szókincse és színesen fogalmaz, neked akár az is lehet a benyomásod, hogy érdemben hozzászólt a témához, holott csak megirodalmizálta azt, amit te szárazon feldobtál. Bólogatsz, újra mondasz valamit, ő pedig azon ügyeskedik, hogy mielőbb eljussatok az alapfogalmakhoz, a vízhez, a gravitációhoz, az anyag körforgásához, az energiaátalakuláshoz. A víz képletét ismeri, tudja, hogy a négy őselem egyike és tisztában van azzal, milyen szerepet játszik a földi élet kialakulásában és fennmaradásában. Van sejtése a gravitációs elméletről, kis erőfeszítéssel össze tudja foglalni, hogy a Nap energiája és a Föld vonzása milyen szerepet játszik az anyag körforgásában, és ebben hogyan vesznek részt a vizet szállító folyók. Miután ezt gördülékenyen előadta, te csodálkozol: nahát, nem is gondoltad volna, hogy BDK ennyire tájékozott az Amazonas bal parti mellékfolyóit illetően.
Szokatlan telefonhívás vasárnap délelőtt. Kissé erőszakos férfihang, túlzott magabiztosság. A hívó bemutatkozik (semmitmondó tucatnév), az ukrán biztonsági szolgálat (SzBU) őrnagyának mondja magát. Minden bevezető nélkül rákérdez: kettős állampolgár vagyok-e. 
A
Tudjátok, Papjancsinak azt a balféket hívjuk, aki rosszul meséli el a viccet, mert nem érti a poén lényegét, illetve ha érti, akkor meg elügyetlenkedi. Ha elmondásait nem is, őt magát joggal tarthatjuk szórakoztatónak: viccei helyett a viccet rosszul mondó Papjancsi válik humorforrássá. Így aztán balfék barátunk maga is viccek szereplője lett, se szeri, se száma a Papjancsi-vicceknek. Ha valaki még nem találkozott ezekkel, ajánlom a 


