BDK BLOG – Balla D. Károly ungparty webnaplója

Egyből kilesik a vén szipirtyók ám
ha nincs elzárva a walesi pityókám.

több hasonló

Arabella Dolýk

Húsvét Prágában

ha reggel hullt a hó, megértheted
a szép halált a szentek nem remélik
fehérbe ájult fenn a Várnegyed
csak menj a Hradzsin-téren lassan végig

nyomodban lépdel ott majd szent Vitus
a sárkánytól a várost Györggyel védik
lelkedre nyílik balkon, ámbitus
és mégsem húzhatsz új hitedre régit

hát ballagj lejjebb, várhat új varázs
a Moldva csíkja jéghidegen fénylik
és mint megannyi kis feltámadás
galambraj ül a Károly-hídon végig

holnap már másutt… Prága nem ereszt
magukhoz láncolnak ükök és dédik
s megreccsen mindig benn egy ókereszt
az Orloj ha egy röpke percet késik

Balla D. Károly fordítása

Kedves Károly, rég hallattam magamról, ezért kellemesen érintett, hogy Sylvia Plath halálának évfordulójáról az én versemmel emlékeztél meg. Hálából most küldök egy újabb opuszt, ezúttal szonettet, boldoggá tennél, ha ezt is tolmácsolnád. – Nálam az újság annyi, hogy tavasszal talán újra sikerül innen, a ködös Angliából a kontinensre visszatérnem, már nagyon szomjazom a prágai kocsmák hangulatát – és persze jó lenne Ruténföldre is újra eljutni. Meglehet, ez a tervem hamarább megvalósul, mint reméltem, mert finnországi levelezőpartneremnek – akivel te hoztál össze s aki egy ideje virtuális menyasszonyának tekint engem – hasonló tervei vannak, így lehet, hogy egyszerre érkezünk Kárpátaljára és törünk rád költői magányodban. Addig is forró üdv,  AraBella »tovább

Balla D. Károly

A NAPHALÁSZ

Korongod lomhán fordul rá a múltra
és pengeélen térül meg a láz,
mikor az élted épp kuszává dúlja
apostol-képben orvul egy halász.

Hálóját vetné rendre, közre, szélre -
a víz körötte ármányt sugdosó…
…Ladikban alszik el alélt erénye
- és minden álmot széjjelmar a só.

Hogy téged bántson, vágyna ébredésre.
Nem tudja még, a nappal már halott.
Még vágyna arcba vágó messzi fényre,

s ahol a Mester, ő is járna ott.
De vízbe hullik béklyót vágó kése
- s a hullám-morze szép halált kopog.

LABIRINTUS

Korábban jártak erre már a férgek,
nyomuk még őrzi kósza nesz.
– Azzal, hogy körbejársz, hiába nyersz
időt, ha mégsem változik a lényeg:

hogy egyszer úgyis összenyom a kéreg,
mikor már nem segít a könnyű szesz
s a kinti tőzsdén léhán rajtaveszt
az ügynököd, mert rossz a rejtett képlet,

amellyel mélyre írtad titkaid,
magad hogy mentsed belső tömkelegbe,
ahol nem ér a környék bűzös szennye,

mert érzed már: a légkör ritka itt,
s tüdőd már tudja, elméd amit sejt:
a fal, mely védett, végül elveszejt.

ISTENSZEDER

Mikor a fény a színre rávetül
egy költő fenn a versét buzgón mondja
s akár a részeg bódulat bolondja
elhinni kész, hogy ő van legfelül

pedig a porba isten szenderül
itt lenn, szívében hitre szívott spongya
s amíg forog a gyűrt idő korongja
tövisbokorra vérek szedre ül

leszedni onnan költő sem merész
hát egyre késik így a nagy szüret
de jön Noé, a kényszertengerész

kíséri útját révült szürkület
szedi az istenszedret, várja mentett had
s a színen fenn a költő versébe harap

Vár Ucca műhely, 38. szám

Balla D. Károly

A rosszkor jött néző

Most érkezik az állványok alá.
Vállára halkan hullik rá a mész,
mint életére les a kínhalál.

Magát nyugtatja, nincsen semmi vész,
hisz szinte új még ünnepi kalapja –
de mégis marja bent a sanda félsz,

mikor az ajka sarkát megharapja
a meg-megingó állványok alatt.
És hull a mész, és fejfedője kajla,

és nem ragyoghat fenn a szende nap,
mert elrontva a múló emberélet,
mert elhavazva már a szép kalap:

a mész rakott rá rettenetes szégyent.
S mikorra jönne mentő virradat,
lejár a jegy, lejár a régi bérlet

az összecsukló ácsolat alatt.

Ezzel a versemmel köszönöm meg mindazok figyelmességét, akik hárító magatartásom ellenére jókívánságaikkal a téli ünnepkör alkalmából megtaláltak.

Ennek a versnek, bizony, története van. Meg utóélete. Talán mindkettő érdemes arra, hogy elmondjam. Keletkezésének körülményeibe és néhány műhelytitkába most beavatom hát a Nyájast, aztán pedig elmesélem azt is, hogyan és miként lett a versnek az eredetitől gyökeresen eltérő „forradalmi” jelentése egy szerkesztői belelátás kései elfogadása nyomán. »tovább

Elejétől fogva

Végeredményben
már elejétől bízhatsz
a vége-reményben.

»tovább

Hogyha látsz egy korpuszkulát,
amelyen egy kor pusztul át,
felkiálthatsz: – Pusztul, látom! –
ez a végső  posztulátum.

több hasonlow

Hol precizitás heve tenyészett,
ott már nem lehetsz te hevenyészett.

több hasonló

Az időzítés nem is lehetne jobb: a Vigilia friss száma épp most hozta le azt a versemet, amely a tegnap először kézbe vett Kő és árnyék c. kötetemet nyitja. Az újraolvasás arról győzött meg, nem véletlenül került a gyűjtemény élére. Mintha valamiféle összegzése lenne az elmúlt évtizedek alatt kialakult életérzésemnek.  – -  Külön figyelmetekbe ajánlom a ravaszul elhelyezett rímeket. »tovább

BDK: P13, számítógépes grafika, 2008 – több képvers

Balla D. Károly

„Hever egymáson a világ”

József Attila: Eszmélet

I. TÖPRENGŐ

.
A forgástengelyek helyzetváltozásából ered-e
vagy a gömbfelületek belapult torzulásai adják
a nehézségi erő folyton újraéledő rohamait?

A számítógépek memóriaegységeiben éldegélő lények
meztelen matematikában érzékelik a külvilágot,
az orgonasíp-lakóknak megadatott a szűz zene,
és mi csak ábrándozunk a vegytiszta érzelmekről.

II. ARANY ÖNTUDAT

.
Míg a gépek nőstény gondolata felneveli a kék kristályokat,
kidomborodó sakktábláinkról lecsorog a higany
és beszivárog a feltörő közöny üresen hagyott üregeibe.

Fuvolánk sterilizált hangja fel-felkúszik a gitárhúrokra
és a cseppfolyósított eszmélésben lebegő hiány-buborékok
lassan felszállnak a törvények látható felszínére,
ezért tűnik kráteresen likacsosnak minden felismerésünk.

III. AZ ÉG FOGASKEREKEI

.
Halszemű ablakainkra kívülről kicsapódnak a kérdőjelek pontjai
és a réseken kidugdosott tekintetünk hiába keres támpontot,
csak a plasztikus semmi formál kedvünkre néhány kényszerképzetet.

Kedvenc függvényünkről kiderül, hogy kiszámíthatatlan,
ismeretlenünk mindig több van mint egyenletünk,
de még megszenvedett kudarcaink után sem
törődünk bele anyagi determináltságunkba.

(1979)

Lengyel Balázs nevezte először a hiány költőjének. De azt is ő állapította meg, hogy Pilinszky képes a legkisebb helyen a legtöbbet kifejezni. Tömörség és hiány egy helyütt, egyazon poétikai térben? Robbanni kész kritikus tömeg és tátongó hiány? A Semmibe helyezett Minden?

Az anyag szerkezete már a görögöket is foglalkoztatta, és el is jutottak merész hipotézisekig. Ám a bizonyosságra évezredekig kellett várni. Ha ma közénk csöppenne Démokritosz és az újkori kutatások  történetét követve először találkozna azzal a felfedezéssel, hogy a világunkat felépítő atomok „belseje” nagyrészt „üres”, joggal lepődne meg. Elképedt maga Ernest Rutherford is kereken száz évvel ezelőtt, amikor híres kísérlete során megfigyelhette, hogy a vékony aranylemezre irányított részecske-nyaláb gyakorlatilag akadálytalanul áthalad a lemezen. A fóliára lőtt alfa-részecskék közül csak alig néhányat térített le pályájáról valami, a döntő többségük nem ütközött semmibe. Mindez, kicsit leegyszerűsítve, azt jelentette, hogy az aranylemezt alkotó atomok az alfarészecskék méretét sokszorosan meghaladó sok-sok semmiből és nagyon kevés valamiből állnak. Nagy űr és benne gyéren elhelyezkedő szemcsék: ez az anyag!  Ezután alakult ki a Niels Bohr pontosította atom-modell, amely a Naprendszer felépítéséhez hasonlította az anyag mikroszerkezetét: a roppant tömör atommagok körül, mint a Nap körül a bolygók, tetemes távolságra keringenek az elektronok. Közbül pedig nincsen semmi. A maximális tömörség apró gócai – és köztük hatalmas hiányok. Ez a kettősség képezi világunkat mind a parányok, mind a kozmosz szintjén. »tovább

Most lenne 80 éves…

Balla D. Károly

Érik bennem a halál

Andrej Tarkovszkij emlékének

Csak most tanulom olvasni a hom-
lokomba vésett hieroglifákat.
Töprengő agyam egyre jobban fárad,
s butít a káosz, melyben itt lakom.

Tengerre látok, át az ablakon…
S a gőg hiába, s nem segít alázat:
a tenger titkán nem lazítok zárat,
míg titkot rejt az önnön homlokom.

Töprengő agyam egyre jobban fárad,
csak lassan jár, és hieroglifámat
az Élő Tenger hamarább megérti.

Amit nem ért: érthetővé absztrahál,
s én közben egyre érzem: férfi-
vá most érik bennem a gyermek halál.

(vers: 1983.; ajánlás: 1986.)

Egy eddig számomra ismeretlen folyóirat internetes változatában rábukkantam néhány régi versemre. Bár előzetesen nem kérték közlésükhöz hozzájárulásomat, most megkeresésemre gáláns ajánlatot tettek – örömmel el is fogadtam. A publikáció érdekessége, hogy az 1978-79 ben írt verseim nagyjából az elsők azok közül, amelyeket ma is fontos darabjaim között tartok számon. Mondhatnám azt is, hogy bár ekkor már csaknem 5 éve publikáltam, mégis ezek tekinthetők voltaképpeni első költeményeimnek. »tovább

Alábbi két versem a Parányok tánca társaságában a Parnasszus utolsó tavalyi számában jelent meg. »tovább