Agyműtét közben vesztette életét Ungváron Balla D. Károly. A beavatkozásra azután került sor, hogy a közismert kárpátaljai író elhatározta, nemzeti szilikon-implantátumot ültet be koponyájába, leginkább azért, hogy ő is olyan verseket tudjon írni, mint az efféle segédeszközökre egyáltalán nem szoruló honi pályatársa, Vári Fábián László. A liberális agyközpont helyére szánt implantátumot a legkiválóbb, erre hívatott szakemberek gondos munkával elkészítették, majd megfelelő adag küldetéstudatot fecskendeztek bele. A páciens kívánságára a műtét végrehajtását végző konzíliumba főtanácsadóként Fekete Györgyöt és Kerényi Imrét is meghívták, akik a Vidnyányszky-szérum jó időben történő hozzáadását felügyelték.

Az operáció sikeresen indult, ám egy ponton Balla szervezete váratlanul heves immunreakcióval reagált:  súlyos epeömlés következett be. A maróan keserű folyadék feltolult a koponyába és teljesen szétmarta a nemzeti implantátumot. Ám eddigre sajnos a műtét elején kimetszett liberális agyközpont bomlásnak indult egy porceláncsészében, így azt visszahelyezni már nem lehetett. A legkiválóbb szakemberek tanácstalanul és tehetetlenül nézték végig, amint Balla az agyhalál mellékhatásaként még maradék identitását is elveszti.

több hasonló

Hasonló cikkek:

• Megszakadt a blog-rekorder
• Halálos viperamarás
• Meghiúsult merénylet

Tovább megyek: ha a demokratikus ellenzék mégis győzne jövőre, az nem jelentené Orbán tényleges bukását. Ahogy ezt a szándékát be is jelentette, előre sikerült megkötnie a következő kormányok kezét, az ország kockázatos kényszerpályán halad, erről letéríteni egy várhatóan hisztérikus magatartású jobboldali ellenzékkel a háttérben szinte lehetetlen (ehhez legalábbis kétharmad kellene). Lehet tehát bárki a baloldali kormányfő, népvezérnek megmarad Orbán és (nem mellékesen Áder köztársasági elnök támogatásával) gyakorlatilag az ő egyetértése nélkül semmi sem történhet majd a magyar politikában.

Ezért gondolom, hogy amíg saját fideszes alattvalói ki nem rúgják alóla a trónjául szolgáló pénzes ládikát, addig Orbán Viktor teljhatalmának a megdöntésére nincsen mód. Elsöprő erejű népharagra vagy arra, hogy (például pszichés állapotának további romlása miatt) önként lemondana, kár számítani.

Marad a belső puccs. Akkor tehát hajrá Fidesz? Nagy kérdés, hogy a lassan csak jóllakó oroszlánnál  mennyivel jobb a sok éhes kis hiéna.

Olvas el ezt is: Megtippeltem a 2014-es választások eredményét

Hasonló cikkek:

• Kinek az esélye?
• Csupakabra és tigrispiton
• Csönge és a marconák

Az egyik legfrissebb cikk durva helyesírási hibával kezdődik: címben különösen bántó, hogy az Ung-parti kifejezést kisbetűvel szerepel. A tudósítás ezekkel a kiemelt mondatokkal indul:

Minden évben ezreket vonz ez a csodálatos természeti esemény Ungvárra- A virágzás csúcsa, mikor a szakurák ágait rózsaszín virágok borítják be – hihetetlenül izgalmas esemény. Ungváron található Európa legnagyobb szakura fasora, az Ung folyó partján húzódva, a Pravoszláv és Kijevi parti utak mentén.

Hogy mi a baj ezekkel a mondatokkal, nem magyarázom. Akiknek sérti a fülét, maguk is felfedezik a sutaságokat, akik meg „tudósítóként” így fogalmaznak, azokra kár okító szót fecsérelni.

A bukdácsoló mondatok folytatódnak, akadnak egészen meglepő fordulatok: „Ebben az időben Ungvár teljes mértékben paradicsommá változik”. Hát jó… De aztán jön az a mondat, ami véget is vet a élménynek: „Néhány fát lehet még találni az egész városban, de egyedül nem olyan látványos egy szakura.” Ezután már nem tudom tovább olvasni a cikket, így sosem tudom meg, kicsoda-micsoda a címben szereplő Szabadságocska.

Korábban gyakrabban jegyeztem fel hasonló torzszüleményeket, most a Kárpáty Nyúz régi cikkeit reprodukálva találtam például erre:

szervezetünknek az az óhaja, hogy a REMÉNY KAPUJÁ-nak fél szárnyát a szlovák oldalon lenne kívánatos felállítani

Az az óhaja, hogy lenne kívánatos. Nem rossz. És ez egy hivatalos levél… Pedig ekkor még árvíz sem volt…

Egyik megdöbbentő helyesírási élményem ugyanis a 2000-es nagy kárpátaljai árvízhez kapcsolódik. Akkor egy szervezeti vezető (akinek a fentebbi mondatokhoz is köze van…) segítségkérő körlevelet írt, s el is küldte számos helyre, többek között magyarországi minisztériumoknak, főhivataloknak, alapítványoknak. A szöveg hemzsegett a helyesírási és nyelvhelyességi hibáktól, az árvíz sújtotta  kifejezés például ly-nal szerepelt, hol egybe, hol különírva, hol kötőjelesen… Akkor még rajta voltam annak a szervezetnek a levelezőlistáján, én is megkaptam a levelet. Baráti hangnemben válaszoltam: azért a miniszteriális helyekre kimenő szövegeket nem ártana előtte hozzáértővel megnézetni. Kárpátalja Nagy Helyesírója és Fogalmazója helyett a felesége reagált:  telefonon hívott fel és leszúrt, mint egy pengősmalacot: hogy merészelek én ilyen tragédia közepette a helyesírással foglalkozni.

Megértettem. Kárpátalján természeti csapások idején nem érvényes a helyesírási szabályzat. Az a baj, hogy máskor se igazán….

És ha már rossz mondatok.

Még néhány gyöngyszem régebbi gyűjtésemből.

Egy remélhetőleg soha meg nem jelenő regényből:

A városi zaj tompán hallatszott az emeletre, amely a bank épületében elhelyezett irodájában Mikola József záró munkanapját ellenőrizte át computerén.

Egy másik regény viszont megjelent, benne ezzel a mondattal:

Három kutyáját, amelynek három ólja mértani pontossággal komorlott a hombár előtt, egymás után rugdosta a csizmájával vacokra.

A két fenti példának nincs köze a Nagy Helyesíró és Fogalmazó elévülhetetlen munkásságához, a két alábbi viszont az ő háza tájáról származik.

Egy hírlevélből:

emléktábla megkoszorúzása az egykori megye háza falán, ahol a kiadó szerkesztősége van

Érjük Értjük, a szerkesztőség e mondat olvastán kínjában a falra mászott.

Egy felhívásból:

Föl kell készíteni a kárpátaljai magyarságot a 2003 szeptemberében történő vízum bevezetésére Magyarország és Ukrajna között.

A vízum, amely megtörténik.

Rossz mondat, törött ablak. És sehol egy üvegestót.

Fenti írásomban volt néhány elütés. Köszönöm a szemfüles ifjaknak, hogy észrevették – javítottam. És bízom abban, hogy a KMMI-nak is besegítenek. Ott nagyobb szükség lenne erre.

Hasonló cikkek:

• Csupakabra és tigrispiton
• Orbánt belülről
• Mit tud a helyesírás.mta.hu?

Alább látható, nem túl jó minőségben, az ugyanekkor készült és a lapban megjelent képek közül kettő, többek között olyan jeles személyiségekkel, mint Tóth Mihály, Ilku Marion, Szabó Tibor, Lábody László, Zöld Ferenc (fent), illetve Szabó László doktor és Egyed Albert (lent). Alább: az adott Pánsíp-szám híroldala a könyvnapi beszámolóval. (Nagyobb mérethez: kattints a képre, majd újabb kattintással nagyítás!)

És hogy miért nevezem a címben az utolsó boldog Könyvnapnak? Azért, mert minden fáradalom és nehézség ellenére ezek a napok igazi ünnepek voltak számunkra – viszont a szervezés-rendezés bizonyos körülményei mégis arra késztettek, hogy átadjam a szervezést… De talán az a legjobb, ha (rövidített szöveggel) idetűzöm naplóbéli visszaemlékezésemet 1997-ből, amely híven tükrözi akkori gondolataimat, érzéseimet.

»Belefáradván és -fásulván a Kárpátaljai Magyar Könyvnapok minden évi megszervezésébe tavaly átadtam a rendezvény “szervezési jogát” a legifjabb nemzedék képviselőinek, személy szerint Dupka Zsoltnak, aki a kiadói szakmában tavaly debütált Délibáb c. diáklapjával. “Belefáradván és -fásulván”, írom, és a részletezésébe nyilván beletartozna az is, hogy az évekig családi(as) rendezvény (csupán barátainknak szerveztük eleinte) 300 főt mozgósító protokolláris presztízs-eseménnyé vált és olyan társadalmi és udvariassági kötelezettségeket rótt rám és a Vár utca 8-ra, amelyet elviselni már terhes volt. [...]

Ezek miatt történt, hogy tavaly már messzebb vittük a rendezvényt: a könyvtárba, és protokollvendégeket sem igen hívtam. Ám azzal, hogy az alkalmat elvittem a Vár utcából, ahol korábban évente felvertük a könyvsátrakat, s a rideg könyvtár-terem lett a helyszín, az egész el is vesztette báját… Már nem találtam semmi örömömet benne.

No és aztán abból is bőven elegem volt, hogy a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége évek óta az én “privát” könyvnapomhoz társította a maga értelmiségi találkozóját, minek következtében a Könyvnap mindig belekerült az éves MÉKK-beszámolókba, mint “saját” rendezvény.

Hát nem!

Így aztán végül átadtam az egészet. Tudtam, persze, hogy tudtam: soha többet nem lesz olyan, mint tavalyelőtt az utcán, sátor alatt. De hogy ilyen kiábrándító is lehet…

Be kellene részletesen számolnom, de nincs túl sok gusztusom hozzá… Az egész a MÉKK-közgyűléssel kezdődött (a Petőfi téri irodaház tanácstermében), ahol Dupka György elnök tartott elkeserítően unalmas beszámolót (ennek a háromnegyedénél eljöttem), ezt egy igen gazdag fogadás követte (láttam a megterített asztalokat kijövet). Az elhúzódó beszámolók és az eszem-iszom miatt a könyvnap megnyitása a Könyvtárban másfél órát késett (mi és pár vendég ennyit vártunk a díszes társaság megérkezésére). Az ennél is elképesztőbb az volt, hogy ott állt hat felállított “stand” (két-két összetolt asztal a kiadók nevének feliratával), és ezek közül négy hótt üresen tüntetett. Egyedül a Dupka vezette Intermix Kiadó könyvei voltak előre adjusztálva, megérkezvén mi is kitettük a magunkéit, és néhányat a Mandátum Kiadóéból is. (Ezeket a kiadót vezető Penckófer János, miután eldöntötte, hogy ők nem vesznek részt személyesen a rendezvényen, bízta ránk: ha szükséges, tegyük ki.) Üres maradt a Tárogató, a Kárpáti Kiadó, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség standja. Hogy miért? Leginkább azért, mert senki nem szervezte meg, hogy ne legyenek üresek. Emlékszem, én tavaly-tavalyelőtt hányszor hívtam fel a kiállítóimat: hány könyvet hozzanak, főleg melyeket, mennyi hely lesz majd árusításra, minimum hány órával előbb érkezzenek meg, hogy nyugodtan kirakhassák portájukat, hány szerzőjük fog dedikálni… stb. Most ilyesmiről szó sem volt. A szervező jószerével meg sem hívta tisztességesen a kiadókat és (rajtam kívül?) talán senkinek nem mondta egyértelműen, hogy könyveket is hozzon. Talán én is csak mint korábbi rendező tudtam, hogy kellene vinni valamit… Aztán meg: a Tankönyvkiadónak még üres standja sem volt (holott nemcsak tankönyveket adnak ki), és nem volt a Hungarológiai Központnak sem (két-három kiadványuk nekik is van évente), a nyomdákról már nem is beszélve (nálam ezek mind-mind helyet-szerepet kaptak). Szinte végig láthatatlanok maradtak a fiatalok, pedig én nekik adtam át a stafétabotot; helyettük a MÉKK sajátította ki a rendezvényt, s az egészre rátelepedett áporodott szellemiségük… Nem volt az idén sem dedikálás, sem könyvbemutató, nem kaptak szót sem a szerzők, sem a kiadói műhelyek, szerkesztőségek, senki nem lobogtatta meg folyóiratának legújabb számát, és egyáltalán: nem volt semmi… Azaz dehogy nem: folytatódott a fogadás; étellel-itallal háromszor annyi asztal volt befedve, mint könyvvel. Amikor végre elhangzott a pár semmitmondót megnyitó szó (a rangos magyarországi vendégé – Pomogátsé – is!), a mintegy hatvan résztvevő – holott többségük már fogadásról jött! – rárontott a svédasztalokra. A könyvek nagyjából senkit sem érdekeltek, még a könyvtáros lányok által az üresen maradt standokra kirakott remittenda-hegyek sem (Kiskegyed és társai). Még az eszem-iszom előtt én is szót kaptam. Horváth Sándor, a MÉKK társelnöke valahogy úgy konferált be, mintha az irántam érzett “kegyeletből” tenné. Én ki sem mentem a standunk mögül, ezzel is jelezve, hogy nem igazán azonosulok a rendezvénnyel. Mondani pedig bizony elmondtam, hogy eléggé csalódott vagyok… De ez nem igazán érdekelt senkit, mert már párologtak a töltött káposzták.

A VI. Kárpátaljai Magyar Könyvnap csúcsát az a pillanat képezte, amikor Ádám Barnabás (vállalkozó, a gazdaszövetség elnöke, a MÉKK elnökségi tagja) behozta a frissen csapra vert söröshordót és a könyvtár padlószőnyeggel borított nagytermének a közepén elkezdte csapolni a sört…

Kifelé menet egyik barátunk kimondta a nap tanulságát: “Az idén csak azt jöttem megnézni, jövőre hová nem érdemes már elmennem.”

Én meg lelki szemeimmel már láttam azt a szakmai és pénzügyi beszámolót, amelyet a magyarországi támogatónak benyújtanak a rendezők…«

Hasonló cikkek:

• A hontalanság metaforái
• Idegentitás
• Nem vagyok azonos

A fenti hír persze álhír, magam költöttem öt évvel ezelőtt. Önmagában nem is lett volna érdemes a felelevenítésre, ha a Kárpáti Vipera arhívumának a rendezgetése közben a magam számára is feledésbe merült eset fel nem idézte volna, lásd (frissítés a post végén):  Domainvesztések Kárpátalján

Hasonló cikkek:

• Épül a weBirodalom
• Tíz éve blogolok
• Az utolsó boldog Könyvnap

Hasonló cikkek:

• Épül a weBirodalom
• Tíz éve blogolok
• Alkoholszonda-csempészet

A portál legelső, a külön vagy egybe?  eldöntésére hivatott alkalmazásba először a honlapoptimalizálás kifejezést gépeltem be, az utasítás szerint különírva. A szoftver kötőjeles megoldást javasolt. Ami rendben lenne, de a hozzá fűzött magyarázat már eléggé megtévesztőnek tűnt, annak első pontja ugyanis határozottan egybeírást javasolt, a második pontja a kötőjel indoklásában viszont kettőnél több összetevős alakokra érvényes szabályra hivatkozik, holott itt nincs kettőnél több.

Ezután a keresőoptimalizálás szót gépeltem be, az utasítás szerint különírva. A válasz itt a kötőjeles formától megkímélt, de két alakot javasolt: az egyik külön, a másik egybe… Ráadásul mindkettőt azonos nyomatékkal, figyelmeztetve, hogy a kilistázás sorrendjének nincs jelentősége. A magyarázat első esetben azt indokolta, miért kell külön-, a másikban azt, miért kell egybeírni. Vagyis: a egybe vagy külön?  nevű program éppen a nevében szereplő kérdésre nem tudott válaszolni. És nem ez volt az utolsó tréfája.

Ezek után ugyanis megkérdeztem az akadémiai fejlesztéstől, vajon hogyan írandó maga a kulcskifejezés, azaz mi a helyes alak: egybe írva vagy egybeírva? Kitaláljátok a választ?

Lehetett-e erre más válaszom, mint hogy elmegy ám a picsába az a program, amelyik a saját nevének a kulcskifejezéséről sem tudja eldönteni, hogy egybe vagy külön helyes-e.

PS. (később) Jó, elfogadom (a Twitteren kaptam bírálatot): a második esetben kicsit kiéleztem a dolgot. Elvben lehet olyan mondatot kreálni, ahol a szokásos egybeírt alak helyett (ez a folyamat, a tevékenység neve) mégis külön kell írni. Például: pénzt kereső optimalizálás – De mi van a 3. esettel? Mondjatok példamondatot, amikor egybe, s amikor külön!

PS. (május 4)  Bizony, legalább fele részben felül kell bírálnom véleményemet (lásd a kommenteket is).

1. Az első esetben megvan a 3 komponens. Most már csak az a kérdés, hogy a magyarázat első pontja miért ajánlja az egybeírást.

2. Az első PS-ben már beláttam, hogy lehetséges olyan mondatot alkotni, amely miatt a különírás is indokolt. Itt az a gond, hogy a két lehetőség egyenrangúnak látszik, holott a különírás igen ritka esetekben lehetséges, természetes beszédhelyzetben valószínűleg soha nem fordul elő.

3. Itt kitartok amellett, hogy az egybe – mint számba – való beleírás teljes képtelenség, nem mutat semmilyen realitást, így itt a két verzió megadása kifejezetten zavaró, mondhatni dühítő.

Viszont dühből nem lehet nyelvészkedni, belátom. Blogolni viszont igen – úgyhogy a három tételből másfelet visszavonva megkövetem az akadémiai szoftvert és csupán melegebb éghajlatra küldöm a durvább verzió helyett, nem titkolva, hogy indulatomat elsődlegesen a Gorkij-Majakovszkij-féle előzmény korbácsolta fel.

Gondoltam, visszamegyek én még ehhez a szoftverhez, kérdezek ezt-azt. Már az első ötletem bejött:

Itt persze az utolsó a jó, az első kettő baromság. De remek szabályokkal indokolható, hogy miért kell így írni. Az elsőre kreáltam mondatot is: A táncot járó beteg szolgálat közben nem iszik.  Itt valóban külön kell minden szót írni. No de a második??? Hova jár a betegszolgálat?

Aztán megtréfáltam a programot ezzel: ökör+köröm+pörkölt+főző+verseny

8 változatot ajánlott összesen 63 magyarázattal.

Na, nézzünk valami könnyebbet, gondoltam. És nem hittem a szememnek. Mégiscsak elmegy a picsába ez a program (viva academia)

Hasonló cikkek:

• Nettó baromság
• Rossz mondat, törött ablak
• Alkoholszonda-csempészet

Kedves barátunk, Fűzfa Balázs irodalomtörténész, amikor pár éve megtudta, hogy Csönge többé-kevésbé Weöres Sándor miatt lett Csönge (erről itt írok: Weöres, Csönge), fő szervezőként azonnal meghívta lányunkat a Csöngén tartandő Weöres-megemlékezések valamelyikére.  A dolog most realizálódott egy igen tartalmas, gazdag programú konferencia keretében (lásd: Egyik nyár, akár a másik – Weöres-konferencia). Csönge éppen most olvassa fel Csöngén Miért éppen Csönge című írásomat.  – Ne kérdezzétek, hogy ettől az utolsó mondattól nem csöng-e a fülem.

Hasonló cikkek:

• Csönge és a marconák
• Új fotók rólam
• Kreatív ígéret

(1. Kétharmad oda. Valószínűség: 10 %). Az erőteljes kormánypropagandának és a nagyarányú osztogatásoknak, szapora hangulatjavító intézkedéseknek és nem utolsósorban a határon túlról leadott pár százezer szavazatnak köszönhetően, illetve az ellenzék erőtlensége és megosztottsága miatt Orbán Viktor újra megszerzi a 2/3-ot. A Fidesz megnyugszik. Hatalmi éhségüket eddigre nagyrészt kielégítették, saját embereik ülnek minden fontos pozícióban, a döntéshozó, pénzosztó, felügyelő egy egyéb testületekben, intézményekben a Nemzeti Banktól a községi sportklubokig bezárólag. A pártelitnél szélesebb klientúra is nagyrészt pozícióhoz, kisebb-nagyobb hatalomhoz, bőséges jövedelemforráshoz jutott. Ami befolyás még megszerezhető, arra az új négy év bőven elegendő lesz, gondolják, így enyhítenek a tempón. Már nincs szükség a permanens harcra sem a kultúra, sem az oktatás, sem a közigazgatás területén, már nincs kit legyőzni: az ideológiájukkal és politikai meggyőződésükkel szemben álló csoportokat már perifériára szorították. Békés pártállami idők következnek, a pedagógusok tanítják Nyírőt és Wasst, a mozik játsszák a Vajna-ízlésű filmeket, a fényes papi segédlettel felszentelt Nemzetiben parádézik az úri osztály krémje. Befejeződik a más meggyőződésűek kivándorlása vagy meghasonlása-elhallgatása, az ellenállás félig vagy teljesen illegális szűk körökbe húzódik vissza. A pártutasításos rendszer körülményei között a szigorú központi irányítás egyrészről és a lakossági megfelelni akarás másrészről stabilizálja a társadalmat, a befektetők túlteszik magukat aggályaikon, egyre több a beruházás, növekedésnek indul a termelés. A korábban oly neuralgikus társadalmi kérdésekről szó alig esik, a roppant szerény, de stabil megélhetési lehetőségek iránti ragaszkodás a társadalom javát kitevő rétegekben lassan kitermeli a nyugalom és elégedettség hormonjait. Orbán hátradől bársonyszékében, és jól mulat azon, ahogy fintorogva és öklendezve bár, de Európa lenyeli a békát.

(Szűkös többség ott. Valószínűség: 15 %). A Fidesz-KDNP drámai választási küzdelemben vékony parlamenti többséget szerez és újra kormányt alakít, de az Orbánt kis híján legyőző ellenzéki oldal már megérezte erejét. Számolni kell vele, ami a kormányoldalnak nagyon nincs ínyére. Ráadásul sokkal kisebb lett a parlament, a nagy osztogatások után az államkassza üres, Matolcsy hiába nyúl bele könyékig a devizazsákba: az új győzelemtől több hatalomra és több pénzre ácsingázók egyre mohóbbak és mind többen vannak, telhetetlenségüket kielégíteni a meggyengült kormány nem képes. Az elégedetlenség most már a régi hívek táborában is növekszik, az őszi önkormányzati választásokon az ellenzék tarol, a kormány és a Fidesz lehetőségei tragikus mértékben összezsugorodnak. Belháború indul, egyre nagyobb a belső ellenzék, amely úgy látja, Orbán Viktor nem ilyen lovat ígért nekik arra az esetre, ha minden elvüket feladva a végsőkig kitartanak mellette. Mindez megviseli a miniszterelnököt, megretten a bukás lehetőségétől, új kormányzása második évében boldogan menekül a Sándor-palotába. De a Fidesz második-harmadik vonala nem elégszik meg ennyivel, Orbán bizalmi embereit is félreállítják. Ez azonban a vesztüket okozza: nélkülük az országot működtető korrupciós struktúra megroppan. Leáll a termelés, megugrik a munkanélküliség, elszabadul az infláció. Országos sztrájkok, mindennapi tüntetések, zavargások, bűnözői csoportok megerősödése. Anómia, káosz, anarchia. Az erejét egyre meggyőzőbben fitogtató ellenzék mindezt kihasználva kierőszakolja és megnyeri az előrehozott választásokat.

(3. Se-se. Valószínűség: 30 %) Sem a demokratikus ellenzék, sem a kormánypártok nem szereznek abszolút többséget. A Fidesz a mandátumoknak 40 % körüli hányadára tesz szert, és összességükben hasonló teljesítményt nyújtanak a parlamentbe bekerült demokratikus ellenzéki pártok is. Kormányt az alakíthat, aki a 15-20 %-ot elérő Jobbikkal összeáll. A demokratikus oldal erre nem mutat majd hajlandóságot, ám Orbán Viktor – a legfőbb cél: hatalma megtartása érdekében – koalícióra lép a Jobbikkal, amelynek ideológiája végképp benyomul az erre fogadóképesnek mutatkozó Fideszbe (bár sokan távoznak a pártból…). Magyarország kilép az EU-ból, rövid idő alatt befejeződik a demokratikus társadalmi berendezkedés végleges felszámolása. Általánossá válik a gyanakvás, az állam behatol a magánéletbe. A sovén és irredenta állampropaganda mellett teljes törvényi legitimációt kap a rasszizmus, az antiszemitizmus, az idegengyűlölet, a homofóbia… Orbán Viktor és Vona Gábor karöltve indul minszki, bakui, pekingi, moszkvai pofavizitre.

[Kisebb valószínűségű alesetek: a) Nagykoalíció alakul a Fidesz-KDNP + a demokratikus ellenzéki pártok részvételével. Az egymástól roppant távolságra került politikai oldalak Jobbik-kiszorító kényszerű összefogása nem hoz stabil kormányzást, egy éven belül új választásokat kell kiírni. b) A parlamentben a többséget meg nem szerző erők közül a Fidesz-KDNP vállalja a kisebbségi kormányzást. Paktum születik: cserébe azért, hogy Orbán Viktor nem lép koalícióra és távol tartja a hatalomtól a Jobbikot, a demokratikus ellenzék vállalja, hogy konstruktív magatartást tanúsítva kívülről fogja támogatni a kormány-kisebbséget. Például megszavazza a költségvetést, a törvényeket, kinevezéseket stb., azaz így biztosítja a kormányzás működőképességét. A kényszerházasság azonban nem működik, kormányválság alakul ki. c) Kormányképes parlamenti erő híján új választásokra kerül sor, amelynek ugyanez lesz az eredménye. Ezért ismét új választást kell kiírni. És újra. És újra… Ezalatt a Jobbik annyira megerősödik, hogy a negyedik kört már ők nyerik.]

(4. Vékony többség itt. Valószínűség: 35 %) A demokratikus pártok szűkös parlamenti többséget szerezve közösen alakítanak koalíciós kormányt. Kísérletet tesznek az ország rendbetételére, a jogállamiság helyreállítására, a gazdasági-pénzügyi helyzet életképesebbé tételére, a társadalmi viszonyok normalizálására – de három komoly akadályba ütköznek. Az első, hogy a gyenge többség szinte lehetetlenné teszi a hatékony törvénykezést, az Orbánék által felépített jogrend megköti a kezüket. A második: a Fidesz-KDNP és a Jobbik hisztérikus hangulatot kelt mind a Parlamentben, mind az egyre elégedetlenebb (mert változást alig tapasztaló) lakosság körében, a társadalmi nyomás fokozódik a részben tehetetlen, részben a lehetőségeit elügyetlenkedő kormányon. A harmadik, legsúlyosabb akadály: a sikertelenség széthúzáshoz vezet a kormánykoalíció pártjai között, sőt, magukban a pártokban is. A belső torzsalkodások elvonják a figyelmet az ország ügyeiről. Bár világosan látható, hogy radikális lépésekre lenne szükség, a hatalmat erőtlenül gyakorló baloldal mindinkább a béna kacsa szerepébe csúszik. Addig-addig ragaszkodik ingatag hatalmához, míg ellenzéke újra hihetetlenül megerősödik és következő választásokon újra tarolhat.

(5. Kétharmad ide. Valószínűség: 10 %) A Fidesz vezette kormányoldalnak minden erőfeszítése ellenére sem sikerül növelnie a szavazótáborát, a demokratikus ellenzék pártjai azonban, ha nem is nyerik el a közömbös milliók bizalmát, de az idegenkedés falát mégis látványosan áttörik, így az Orbán Viktor kormányzásával főleg életminőségük romlása miatt elégedetlenek és a Fidesz jobbszélre kacsintgató kirekesztő politikáját végképp elfogadhatatlannak tartók némi fintorgással ugyan, de csak odaadják protest-szavazatukat vagy a szocialistáknak, vagy a civilekből alakult, balközépre húzó, egy év alatt megerősödött formációnak, amely addigra számos társadalmi réteget képes megszólítani. Az MSZP kicsivel 48 % alatt, az Együtt kicsivel 18 % alatt teljesít, hajszál híján megvan a kétharmaduk. Bár pártjaik nem, de a DK és LMP 1-1 képviselője egyéni körzetben mandátumot szerzett. Velük együtt meglenne a 2/3! A DK-s részéről nincs is ellenállás. De az LMP-s az elveit fontosabbnak tartja a politikai pragmatizmusnál. Még miniszteri pozícióért cserébe sem csatlakozik olyan koalícióhoz, amelyben benne van X meg Y. Egy mandátumon fog múlni a kétharmad? Alighanem… Ám váratlan fordulat történik: egy fideszes képviselő kilép a frakciójából és amint a kötelező független-idő lejár, átül a kormányoldalra. Megvan a 2/3!

A Fidesz által felforgatott Magyarország rendes kerékvágásukba terelése a vártnál mégis nehezebben, lassabban indul. Az egészségügy régről halmozódó problémái alig orvosolhatók, kevés hozzá a forrás, az újonnan felállt minisztérium sincs a helyzet magaslatán, politikai eltökéltség híján a mélyreható reformok egyre halasztódnak. Az oktatásban hiába térnek vissza a négy évvel korábbi állapotok, a szétzilált rendszer a régi és új sebekből egyszerre vérzik, állandósul a kormányzati kapkodás. Lehetetlen betömni a nyugdíjrendszeren tátongó lyukakat, itt is gyökeres átalakításra volna szükség, de csak toldozás-foldozás folyik. Semmivel sem válik átláthatóbbá az adórendszer. Sok kulcs, sok sáv, progresszív adózás – akinél korábban kevés pénz maradt, most sem gazdálkodhat többől, aki viszont jól volt eleresztve, most nehezen tűri, hogy tyúkszemére léptek. Be-beindulnak a külföldi beruházások, az ország európai pozíciója mégis alig javul, a szomszédok folyton jobban teljesítenek. Hiába sikerült a gazdasági hazárdjátéknak véget vetni, a biztonságos és kiszámíthatónak vélt intézkedések nem hozzák meg a várt eredményt. A szakértők folyton s újra elmondják, mit hogyan kellene, de a baloldali kormány nem képes saját politikai tehetetlenségi erejét legyőzni. Így aztán a társadalmi igazságosság megteremtésének a szándéka és a piac követeléseinek való megfelelési kényszer félmegoldásokhoz és elvek feladásához vezet, kiéleződik a szocialista és a liberális felfogások közti ellentmondás. Újra nő a lakosság elégedetlensége, a romaintegrációs és a mélyszegénység felszámolását célzó program jószerével el sem indul. Minden bizakodó várakozás ellenére a jogállamiság alapjainak a visszaépítse is halasztódik: a kétharmados többség úgy véli, amíg az országot úgy egyébként nem sikerül rendbe hozni, addig a hatékony kormányzás érdekében nem lenne célszerű a fékek és ellensúlyok mindegyikét azonnal visszaállítani.

Az idő előrehaladásával minden téren állandósulni látszik az ideiglenesség. Megújulásra, friss lendületre, fiatalokra lenne szükség… A Fidesz elérkezettnek látja az időt népszavazások kezdeményezésére.

A végigjátszani és sikerre vinni kívánt történelmi darab tiszta lapra írt rendezői példányán egyre több a gyűrődés, kihúzás, átírás. Az előadás akadozik, egymást érik az elrontott jelenetek. A szereplők közül valakinek nagy ötlete támad, szól a kellékesnek, aki elballag a raktárba a Nokiás dobozért.

Megjelent: Mozgó Világ, 2013/április | több mozgó

Hasonló cikkek:

• Csupakabra és tigrispiton
• Orbánt belülről
• Detonációk

Véget ért a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Ez jó alkalom arra, hogy felidézzem: a II.-tól kezdve bő tíz éven át mindegyiken ott voltunk. 6-7 alkalommal saját standunkon mutattuk be és árusítottuk nem csupán a saját kiadványainkat, hanem lehetőség szerint a teljes kárpátaljai magyar könyvkínálatot. Fárasztó, de nagyon kellemes alkalmak voltak ezek. Aztán kivonultam a könyvkiadásból, de vendégként még visszajártunk: hol nekem, hol Évának akadt dedikálni valója. Utoljára 2004-ban voltunk együtt a rendezvényen, Évának akkor jelent meg az első novelláskötete a Magvetőnél. Könyvbemutatók, felolvasások, dedikálások. Néhány fotó őrzi az esemény emlékét:

Bertók László, Berniczky Éva, Morcsányi Géza (a Magvető igazgatója)

A Litara.hu beszámolójából: „Berniczky Éva első novelláskötetét bemutatva, ami A tojásárus hosszúnapja címet viseli, Morcsányi Géza kiemelte, hogy a dolgok e kötetben egészen furcsa, érzéki halmazállapotban vannak: miközben e szövegeket olvasta, a püffedtségnek egy egészen új távlatokat nyitó lehetőségével találkozott. Reménytelenséget áraszt ez a massza, de úgy, hogy ennek örülni lehet. Az Ungváron (Kárpátalja) élő írónő egy hasonlattal válaszolt, miszerint egy ronda, rikító-sárga bogártól elriad egy madár, mert biztosan mérgezett, ő viszont közel hajol és mindent részletesen megvizsgál: ezekben az írásokban találta meg a szabadságát. A Meduzaszanatórium c. novella, melyet felolvasott, érdekes és valóban nem könnyed bestseller.” (A novella valódi címe Medúzaszüret.)

A figyelmes és fegyelmes közönség, Kolos az első sorban

Kolos figyel, Éva dedikál, én élvezem a helyzetet

Beszélgetés Gécziékkel és a szép emlékű Bodor Bélával

Este, naplóírás vendéglátóinknál, Gátiéknál; Éva riadtam figyeli, hogy már megint róla írok

És másnap újra a Kongresszusi Központban, a könyvfesztiválok akkori színhelyén.

Intézkedik a keleti maffiafőnök

Nagy Gabi, Bánki Éva, Berniczky, Bódis Kriszta

Éva nagyon felolvas

A közönségben Pócs Pistivel, Lengyel Tomival

A fotókat Gáti István készítette

Hasonló cikkek:

• Költészet napja, 2013
• A hárítás lélektana
• Az utolsó boldog Könyvnap

Kedves M., jól látod, valóban elég rossz a közéleti-politikai közérzetem. A kérdésre, hogy miért rossz,  nehéz röviden pontos választ adnom.  Talán úgy fogalmaznék, hogy bár bő évtizede már leszámoltam bizonyos illúziókkal és megértettem, csakis privát életembe visszavonulva alakíthatok ki a magam számára olyan életvitelt, amely megfelel nekem s amely nem kényszerít méltatlan kompromisszumokra, azért ennek ellenére éltek bennem a környező világra vonatkozó bizonyos kollektivista ideálok – amelyek most, az utóbbi években, ugyancsak szertefoszlottak.

Ezek közül az egyik az, hogy végképp elvesztettem hitemet a kárpátaljai magyarság egészséges önvédelmi képességeiben. Ez a nemzeti kisebbség korábban évtizedeken keresztül sikeresen dacolt a hol keményebb, hol lágyabb szovjet diktatúra asszimiláló erejével, kiszolgáltatottsága közepette és a modus vivendi diktálta  kompromisszumok ellenére sem vesztette el morális tartását. A rendszerváltás utáni kezdeti önmagára találás biztató jelei után azonban az utóbbi két évtizedben teljesen szétzilálódott, végzetesen megosztottá vált és ami ennél is súlyosabb: ahelyett, hogy ellenállt volna és kikerülte volna a csapdahelyzeteket, ahelyett a kiszolgáltatottság új és újabb kötelékeit vette magára, mintegy önként dugta fejét a hurkokba; így vált a nagy, a közepes és a nevetséges pitiáner hatalmi érdekek tehetetlen alattvalójává.

A másik, talán ennél is fájdalmasabb felismerésem, hogy megszűnt az a haza a magasban, amelynek létezését korábban nemcsak erősen hittem, hanem naponta meg is éltem. Ez volt az a másik Magyarország,  amely a földrajzi  ország  fölött helyezkedett el és sem politikai, sem ideológiai szempontból nem volt determinált, amelyet leginkább a közös nyelv és a kultúra tartott a magasban, amelyben nem volt nyoma sem a nyílt kirekesztésnek, sem a sunyi kettős beszédnek és gyanakvásnak, helye volt viszont benne a befogadásnak, a szabad értékválasztásnak, a toleranciának, az empátiának és szolidaritásnak. Ha az ember Magyarországra utazott, mindig közelről érezte ennek a hazának a létezését, legtöbbször elég volt felegyenesednie, és a feje máris belelógott. Ha mégsem, akkor is elég volt lábujjhegyre állni. Nagyokat szippantva hazahozhattuk tüdőnkben a magaslati haza levegőjét. De láthattuk fizikai közelség nélkül is: könyvek, folyóiratok, filmek, hanglemezek szépen megidézték – amikor pedig beköszöntött az internet világa, többé nem lehetett gondunk: az illyési szimbólum, a haza a magasban virtuálisan testet öltött a világhálón.  Egy rövid időre.  Mert alig kezdtünk örvendezni a kitárult lehetőségeknek, amikor odalenn, a fizikai Magyarországon galád árulás történt: akadt valaki, aki az ország felét kitagadta a hazából.

Hosszú ideig reméltem, hogy a magaslati haza ebbe nem rendülhet bele. Hogy mi, akik büszke, felszegett fejű polgárai voltunk ennek az emelkedettségnek, soha nem fogunk engedni a megosztottságnak. De a jelek másról tanúskodtak. A jelek először is azt mutatták, hogy sokaknak kedvére van a kitagadás, s ezt sürgősen ki is nyilvánították. De ez még nem lett volna olyan nagy baj: a magaslati hazának mindig is voltak meggyőződéses ellenlábasai, mint ahogy mindig is akadtak fenekedő konjunktúralovagok. A tragédia azzal kezdődött, amikor mi, kitagadottak hiába vártuk, hogy ti, bent maradt társaink majd ellene szegültök ennek az árulásnak. Majd szót emeltek miértünk. De nem tették meg, kedves M.! Csoóri nem emelte fel szavát Kertész Imre védelmében, Jókai Anna nem szállt síkra Esterházy mellett, Albert Gábor, Tornai József nem tette helyre a  a Konrád-kirekesztőt,  Görömbei, Szörényi nem védte meg Radnóti Sándort, Sára Sándor nem emelt szót Tar Béláért. A bent maradtak sunyi (vagy egyetértő) hallgatása kíséri a lassan teljessé vált kirekesztést. A kitagadottak pedig elkezdtek kitagadottként viselkedni. Ha idegennek bélyegeznek, előbb-utóbb idegen leszel. És többé hiába keresed a hazádat a magasban, ha Magyaroszágon jársz, hiába pipiskedsz, rozoga sámlit hiába teszel lábad alá, itthon hiába nyitsz könyvet, hallgatsz rádiót, hiába kattintgatsz az egérrel – csak a múltat találod, és a jelen véresre szakadt foszlányait.

Ezért rossz a közérzetem, kedves M.

Hasonló cikkek:

• Csönge és a marconák
• Csupakabra és tigrispiton
• Ragtime, nem haragtime

A másik: Leányfalu most már évek óta versbe öltözik a költészet napján. Pávai Patak Márta ötlete egyszerű: verseket kér kortárs költőktől, ezeket színes A4-es lapokra kinyomtatja és teleaggatja velük Leányfalut: jut a közintézmények bejáratára, buszmegállókba, kerítésekre. Hagyományt teremtett: az eseményt várják, szeretik. Nekem is jólesik ott kékellenem.

Hasonló cikkek:

• Utoljára a Könyvfesztiválon
• A hárítás lélektana
• Az utolsó boldog Könyvnap

több hasonló

Hasonló cikkek:

• Korpuszkula-posztulátum
• Fő az alaposság
• Alternatív üzemanyag

Ezt a weblapocskát egyszer egyébként inkább csak brahiból készítettem (mint ahogy Demszky Gábor is brahiból ment be az ÁVH-ba) egy gyenge pillanatomban a „Lehetetlen terv megvalósítása” álomprojekt keretében: ugye hogy nem tudok ezzel a kifejezéssel az első 10-be juttatni egy weboldalt. De tudtam. Ennek több éve. Azóta várom az első tízben a reklámhirdetéseket – de persze nem jönnek és nem kopogtatnak. Így jobb híján egyéb saját oldalaimat reklámoztam rajta, s közben szorgalmatosan végeztem a honlap optimalizálás léleknemesítő, de közben igen nyügedelmes munkáját. És íme: az enyém lett a legelső pókeres kaszinó Budapesten. Azt már csak lezser hányavetiséggel teszem hozzá, hogy természetesen első vagyok olyan kombinációkkal is, amiben az online szó is benne van, példának okáért: Budapest online póker kaszinó

Hasonló cikkek:

• Épül a weBirodalom
• Alkoholszonda-csempészet
• Gutenberg-galaxis és Neumann-univerzum

Húsvét Prágában

ha reggel hullt a hó, megértheted
a szép halált a szentek nem remélik
fehérbe ájult fenn a Várnegyed
csak menj a Hradzsin-téren lassan végig

nyomodban lépdel ott majd szent Vitus
a sárkánytól a várost Györggyel védik
lelkedre nyílik balkon, ámbitus
és mégsem húzhatsz új hitedre régit

hát ballagj lejjebb, várhat új varázs
a Moldva csíkja jéghidegen fénylik
és mint megannyi kis feltámadás
galambraj ül a Károly-hídon végig

holnap már másutt… Prága nem ereszt
magukhoz láncolnak ükök és dédik
s megreccsen mindig benn egy ókereszt
az Orloj ha egy röpke percet késik

Balla D. Károly fordítása

Hasonló cikkek:

• Hamlet (és mások?) érkezése
• 50 éve halt meg Sylvia Plath
• Vár Ucca műhely

…elhiszem, hogy te ezt így látod és így éled meg, akár még azt is, hogy részedről ez így van. Kicsiben. De a nagyobb egésznek a morálja egészen másmilyen, ide a rozsdás bökőt, hogy amivel te minden nap dolgozol és amivel fillérre elszámolsz, az valahol egy összesített költségvetésben már egészen másnak mutatja magát. A támogatási rendszer velejéig romlott, és nem csupán a pénzmozgások, hanem demoralizáló hatása miatt is. (…) Pontosan látom, hogyan darál be ügyeket és embereket a KMKSZ-Főiskola, hogyan alakítja ki a függelmi viszonyokat és hogyan állítja saját szolgálatába az érdekeltségi körébe bevontakat – és hogyan követel tőlük hűséget, hogyan nyomja el a kritikát és hogyan nyomorítja megalkuvókká, meghasonlottakká azokat, akik szabadok is lehetnének. (…) Ettől teljesen függetlenül: az alapján, amit a cikkből ki tudtam olvasni: IMI mélyen elhibázott ötlet. A magyarsággyakorlás nem kampánykérdés, a forradalom által kivívni szándékozott szabadság emléknapján egy ilyen címkézősdit meghirdetni – számomra viszolyogtató. Csak ellentmondást látok benne, értelmet nem. Roppant visszás és visszatetsző mind az alapgondolat, mind az elképzelt végrehajtás. Szerintem árt a magyarság ügyének. Pláne ott és akkor, amikor egészen más természetű és sokkal fontosabb dolgokon túllépni nem sikerül. Ha meg ráadásul egy ilyen káros ötlet a KMKSZ és Főiskola mélyen amorális szellemi háttere előtt jelenik meg, akkor az én virtuális bicskám bizony kinyílik a zsebemben.

Frissítés március 6-án: Bő héttel fenti véleményem megfogalmazása után jelent meg egy írás a Főiskola finanszírozásáról. A cikk nyilván kicsit tendenciózus és lehetnek benne kisebb csúsztatások is, de ha lényegében igaz – márpedig ez felettébb valószínű – az talán jól magyarázza, miért is sejtek pénzlenyúlást az akció mögött: ezt a projektet természetesen külön megpályázták, külön kaptak rá támogatást, holott, mint látjuk, nincs kikoplaltatva az anyaintézmény. Minden kutatási terv, minden projekt, minden al-szervezet és al-intézmény, minden orgánum, minden honlap, minden gyűjtési akció (pl. tetőcserép), de talán még minden nagyobb rendezvény külön is hoz a konyhára. Jó, persze, valamit produkálnak mindebből, s mivel erre kapják pénzt, még az oktatási folyamatot is kénytelenek fenntartani.

.

A másik reakció ennél élesebb, bár sokkal jelentéktelenebb volt. Egy másik blogomban írtam erről, az egyszerűség kedvéért idetűzöm az azóta egy frissítéssel is bővült bejegyzést:

„

Dupla idézőjelben

Már ideje volt, hogy valamivel újra kiváltsam azok dühét, akik a magyarságukat a Kárpátia együttes szövegeinek a szintjén vagy kicsivel az alatt gyakorolják. Szóvá tettem egy szerintem ostoba ötletet – itt olvasható: Nettó baromság – , gyanítván, hogy efféle mozgalom Kárpátalján csak azok érdekét szolgálja, akik anyagi megfontolásból rácuppantak. Kaptam néhány pozitív reagálást, aztán viszont a jeles csapi újságíró kolléga e nemes szavakkal illetett saját Facebook-megosztásomnál:

Ugye, milyen bölcs és milyen kedves. (A kokárdás utalás arra céloz, hogy Ungváron magyarországi iskolások melléről letépték a kokárdát dühödt ukrán nacionalisták – nos, a csapi kolléga engem ővelük azonosít.) Saját idővonalán pedig az itt látható módon, dupla idézőjelbe téve kérdőjelezte meg magyarságomat:

Ezek olvastán persze lehetne mondani, hogy ha az ilyenfélék magyarnak gondolják magukat, akkor én inkább nem vagyok az, most mégis inkább azt ismétlem meg, amit Ungváry Rudolf mondott egy felszólalásában:

A kurva anyját mindenkinek,

aki a magyarságomat elvitatja!

Frissítés: Utóbb, hogy mindenki számára még érthetőbb legyen,  saját megosztását így kommentálta:

“

Mindez számomra eléggé példaértékű. Merthogy itt nem csupán a pitiáner, figyelemre voltaképp nem is méltó PI magánvéleményéről van szó, nem csupán arról, hogy az ő fejében mivé állnak össze a dolgok. Hanem arról, bizony, hogy Így címkézünk mi. Többek között ez mutatja a legjobban, mi az eredeti címkéző ötlet legnagyobb hátulütője.

Ezek után már csak egy kételyem van: huszonöt magyar könyv szerzőjeként én vajon kaphatok-e a homlokomra IMI-vinyettát.

Hasonló cikkek:

• Csupakabra és tigrispiton
• Nettó baromság
• Támogasson téged Orbán!

Ám afelől nincs kétségem, hogy a dolog mögött álló alapítvány, az elmés mozgalmat majd irányító belső emberek, a honlapot üzemeltető akárkik mindebből szépen profitálnak. Ők valóban azok, akik Itt Magyarul Is kitűnően megélnek.

Hasonló cikkek:

• Mit tud a helyesírás.mta.hu?
• Címkéző magyarok
• Csupakabra és tigrispiton

Szóval kell Szaniszló a nemzetnek, különben kivel járathatná le magát a kulturális kormányzat – és különben hogy csaphatná le a magas labdákat az ellenzék és a balliberális címkétől szabadulni képtelen független sajtó? De kell Szaniszló azért is, hogy a Jobbik kioktató, emelt hangon és fenyegetőzve megvédje, hogy lelkes hívei gyatra helyesírással és nyelvhelyességgel ilyen szépen kiálljanak mellette. De, valljuk be, jól jön nekünk is, ha a szörnyülködésből hangos röhögésbe csapó kedélyváltozásra van szükségünk. Ilyenkor akár egyetlen evőkanálnyi Szaniszló-féle elixir is elegendő, mondjuk innen.

.

Hasonló cikkek:

Kedves Károly, hidd el, ez már nekünk is ciki. A kollégákkal házon belül hosszan beszéltünk az esetről és a hozzá köthető más eseményekről, amelyek a szakmánkban így-úgy lecsapódtak, és van, ami nekünk is sok. Vidnyánszky kinevezésébe vagy az idei József Attila-díjasokba például szerintünk csak rosszindulattal lehet belekötni, de, szó se róla, Fekete György egyes megszólalásai a mi szemünket is csípik, Nyírő és Wass tantervbe emelése sem szerencsés, bár szerintünk azért jól indokolható; ezzel szemben  – igazad van – nem menthető a Táncsics-díj idei odaítélése Szaniszlónak, az ezt magyarázgató miniszteri kommunikáció pedig elég kínos (számunkra is), főleg ennek fényében.  De!

De mégsem gondoljuk azt, hogy nekünk akár egyénileg, akár a szerkesztőség nevében most be kellene állnunk azok sorába, akik botránnyá fújják a valóban sajnálatos esetet. Ebben egyrészt nem tartjuk magunkat illetékesnek (hisz profilunk a sok publicisztikai írás ellenére mégis inkább az irodalom, mint a zsurnalisztika), másrészt mi sem áll távolabb tőlünk, mint hogy annak a balliberális oldalnak a részéről keltett hisztériát erősítsük, amely az esetet csupán ürügynek tartja újabb rúgásra a nemzeti eszme iránt elkötelezett kormányzat és közösségek felé. Ha megfogalmaznánk valamilyen tiltakozást, abban a díj hibás odaítélését semmivel sem kárhoztatnánk jobban, mint a döntés ürügyén indított nemtelen támadásokat.

Mindezzel együtt tiszteletben tarjuk döntésedet, bár kicsit fáj nekünk, hogy csupán azért nem adsz nekünk kéziratot, mert lapunkban nyilvánosan nem határolódunk el Balog Zoltán döntésétől és a kultúrpolitika – ahogy te fogalmazol – „fasizálódásától”.

Bízunk benne, hogy az indulatok lecsillapodnak, a pillanatnyi (politikai) érdekek elhalványodnak, a vadhajtások elhalnak – és akkor lapunk szerzői közt üdvözölve téged közösen képviselhetjük a magyar kultúra maradandó értékrendjét.

Üdvözlettel

[név, hely, mai dátum]

Hasonló cikkek:

• Utoljára a Könyvfesztiválon
• A magaslati haza elvesztése
• Költészet napja, 2013

Csaknem egy hete készülök arra, hogy elmondjam, milyen az, amikor a kebel küzd a gyomorral. Amikor az atyai kebel büszkén dagad, a szülői gyomor viszont görcsbe rándul annak láttán, hogy a Leány, mint székházfoglaló, az Index címlapfotójára került, még ám marcona verőemberektől közrefogva. Akit éppen bizakodó-gyanakvó félmosollyal mustrál, az történetesen gyilkosságért 10 évre ítélt nehézfiú.

Eddig sem volt szívem szerelme az Orbán Viktor vezette Fidesz, politikájuk és ideológiájuk elfogadhatatlan számomra azóta, mióta liberális elveiket elárulták, hosszabb ideje az a véleményem, hogy  mérhetetlenül sok kárt okoztak a magyarságnak kirekesztő szemléletükkel és magatartásukkal, itt-ott cikkeztem is erről, meg arról, hogy a határon túli magyarok ügyét arcátlanul a saját hatalmi érdekeknek rendelik alá… Volt tehát okom arra, hogy kidüllesszem atyai keblemet: a lányom nemcsak hogy hasonlóan gondolkodik, hanem ahhoz is van bátorsága, hogy birtokot háborítva bemenjen az oroszlánbarlangba tüntetni – az oroszlán ellen. Nem kockázat nélküli kirándulás… Ezért keveredett féltés, aggodalom, gyomorgörcs a büszkeségbe. …Szóval eddig sem szíveltem, hanem elítéltem a Fideszt – de most személyes ellenségemmé váltak azzal, hogy a polgári engedetlenség eszközeivel élő, a székházfoglalásban a legbékésebb magatartással fellépő tüntetőkre – köztük lányomra – ráhozták ezeket a marconákat. A rendőrséget, amely szükség esetén hivatott lett volna jogszerűen beavatkozni – elküldték, helyettük odahívták a kopaszokat, akik tömeges megjelenésükkel ugyan félelmet keltettek, de egyben le is leplezték a Fidesz valódi arcát.

…Csöngéből pedig internetes mém lett, fotói eredeti és átdolgozott formában terjednek a világhálón. A kép, ahol a Fidesz-védőktől közrefogva emeli szemét a főmarconára, jól szimbolizálja, voltaképp kik állnak szemben kikkel. Kik lépnek fel a jogállamiság mellett, és kik védik azt a politikai erőt, amely a saját torz képére formálja az alaptörvényt.

Olvasd el ezt is: Kubatov és az erőszakos diákok

További képek, videók: Tüntetők és ellentüntetők a Fidesz-székháznál

Mondd, te kit választanál?

Frissítés… És ha mindez még lenne elég, ki van a Magyar Narancs címlapján, na ki? Csönge, úgy tűnik, végképp egy választási opció lett

Hasonló cikkek:

• Ragtime, nem haragtime
• Csönge Csöngén
• Csupakabra és tigrispiton

Hasonló cikkek:

• EB-bojkott
• A pálya díja
• Semmis szám, hamis mód

több hasonló

Hasonló cikkek:

• Halálos agyműtét
• Halálos viperamarás
• Meghiúsult merénylet