Zabriskie Point

Bár egyik sokszor látott kedves filmem, mindig úgy nézem meg, mintha először tenném. Persze a két legemlékezetesebb jelenet – a szeretkezés a sivatagban és a robbanás – hosszú évek távlatából is pontosan él bennem, de a sztori, a jelenetek egymásutánja kiesik a fejemből azalatt a 8-10 év alatt, ami két nézés között eltelik, így aztán mindig rácsodálkozom nemcsak a történet gyöngécske voltára, hanem arra is, hogy ezt a kicsit sablonos, kicsit erőltetett és eléggé propaganda-ízű cselekményt Antonioni milyen zseniálisan úsztatja át a költészetbe. a cikk folytatódik >>

Orrhangon, malacképpel

Hát előadóművész már nem lesz belőlem… A Magvető Kiadó kérésére készítettem el ezt a két nagyon amatőr webkamerás videófelvételt, az egyik már kint is van honlapjukon. Nekem, bevallom, nem igazán tetszik a saját felolvasásom, többszöri próbálkozás után is folyton bakiztam, a hangom sem természetes, ahogy pedig kinézek… Egyedül a bedrótozottságom imponáló… Csak azzal tudom nyugtatni magam, hogy van az egésznek, már az alliteráció kedvéért is,  valami botrányosan bumfordi bája. a cikk folytatódik >>

Sajátegerű dedikálás

Mivel sokan érdeklődnek könyvem felől és többen már jelezték vásárlási szándékukat, és mivel azok még többen vannak,  akiknek nem tudok tiszteletpéldányt adni-küldeni, ezért az előbbiek nemes szándékának ösztönzésére, illetve az utóbbiak részleges kárpótlása céljából, továbbá mindazok számára, akiknek könyvemhez-regényemhez valamilyen kapcsolódásuk van, illetve a magam gesztusgyakorlási igényét kielégítendő a Tejmozi-blog külön oldalán sajátegerűleg folytatok virtuális dedikálást. Hozzászólás formájában tett kéréseknek is igyekszem eleget tenni itt: sajátegerű virtuális dedikálás.

Átkozott provincia

Benedek Szabolcs kritikája könyvemről

Amikor tavaly egy meleg nyári napon átutaztam Ungváron, mivel egy kisebb társasággal voltam és amúgy is nagyon siettünk, nem látogattam meg Balla D. Károlyt. Nem látogattam meg, de miközben a városban araszoltunk, nézelődtem, és próbáltam kitalálni, merre lehet az az akkortájt bizonyára a szokottnál is forróbb manzárdszoba, amelyből Balla a világ történéseit figyeli, és ahonnét rendszeresen tudósít szemlélődéseiről – hol az írói életmű részeként, hol ahhoz ezer szállal kapcsolódva online felületen. Nem kétséges ugyanis, hogy BDK Kárpátalja legismertebb bloggere. Életének külső és belső rezdüléseiről számol be az interneten, sőt megkockáztatom, ő a magyar irodalom „leginteraktívabb” alkotója: ha valaki egyszer alaposan meg fogja vizsgálni írói pályáját, nem hagyhatja figyelmen kívül számtalan virtuális megnyilvánulását a blogbejegyzésektől kezdve egészen a közösségi oldalakon tett hozzászólásokig. a cikk folytatódik >>

Zsanérsikoly

Nem volt egerünk, hát a macskánk hozott egyet. Előbb a pofájában szállította a teraszra, onnan pofozgatás közben beterelte a lakásba. A cincoginak szép mintázat tarkította a bundáját, mondhatni: a maga műfajában helyes kis jószág volt, azzal mégsem érthettünk egyet, hogy bekvártélyozza magát a ruhafogas alá. Ott talált ugyanis menedéket, és a macskánkat láthatóan ki is elégítette ez a helyzet, nem vetette utána magát a cipők és dobozok közé, nem is érdekelte többet. Talán arra gondolt, jól jön neki majd később ez a beköltöztetett játszótárs. Kéznél lesz, ha majd vadászhatnékja támad. a cikk folytatódik >>

Versemiglen

Komoly sajtóvisszhangot kapott minden idők eddigi legnagyobb költészeti eseménye, amelyen szerencsém volt részt venni a távolból,  a beszámolók egyikében meg is említenek (nol.hu-hu link törölve, 2016). A virtuális kapcsolódásom erősítésére indított blogot az esemény lecsengésével kicsit átalakítottam, mostantól versblogomként működtetem és az új publikációk mellett többek között azokat az „elfelejtett” opuszaimat veszem számba oldalain, amelyek eddigi könyveimből kimaradtak, de egy következő összeállítás okán szerepeltetésüket elképzelhetőnek tartom. Olvassátok: Versemiglen (Könyv, irodalom, szöveg) (a blogot többször átalakítottam az évek folyamán – 2016, bdk)

Oresztész és az aggodalom

A félig nyitott ablakon karját kidugta az aggodalom. Nem, egyáltalán nem azt akarta megállapítani – mármint az aggodalom -, hogy esik-e az eső, erre nem volt szükség: a kövér cseppek jól látható csíkokat húzva kötötték egybe az eget a földdel. Hogy az aggodalom mégis kinyúlt a félig nyitott ablakon, annak okát a szemközti nyárfára épített fészek éppen megrepedő madártojásaiban kell keresnünk, illetve az afölötti bizonytalanságban, hogy a repülés szentsége vajon részét képezi-e az aktuális biológiai kánonnak. Már hogy ne képezné, mondta a szobába belépő Oresztész és határozott mozdulattal rázárta az ablaktáblát az aggodalom kinyújtott karjára.


több hasonló

Az irodalom válsága

A minap egy felkérésre reagáltam. Literátus barátom arra kérte kollégáit, szóljanak hozzá véleményéhez, amely ezzel a mondattal kezdődött: „Letagadhatatlan, hogy az irodalom válságban van”, s egy rövid bekezdésben ki is fejtette, szerinte miért, azt állítva például, hogy „ A több éves munkát igénylő, precízen kidolgozott nagyregények ideje leáldozott”. Ezzel semmiképpen nem érthettem egyet, hiszen épp most kerül az olvasó elé egy pont ilyen regényem. (Más kérdés, hogy a kultúra intézményrendszere komoly veszélyben van, alá is írtam a petíciót. Maga az irodalom azonban…) a cikk folytatódik >>