BDK BLOG – Balla D. Károly ungparty webnaplója

Bár nagyon lassan haladok a munkával, de nagy élvezettel végzem az internetről korábban eltüntetett Kárpáty Nyúz 2005-os cikkeinek a reprodukálását. Szórakoztató és egyben tanulságos felidézni egyfelől az akkori eseményeket, másfelől szembesíteni magamat azzal, milyen is volt, amikor inkognitóban blogoltam. Emlékszem, a rejtőzködő szerző kiléte gyakran jobban foglalkoztatta olvasóimat, semmint a cikkek tartalma. Én pedig, bár tudtam, hogy előbb-utóbb lelepleződöm, igyekeztem fenntartani a látszatot, hogy sokak gyanúja ellenére nem én vagyok Kárpáty Zoltán. (Álnevet nem azért használtam, hogy ne kelljen soraimért vállalni a felelősséget, hanem éppen azért, hogy a mondandóm elvonatkoztatott legyen, ne kössék össze velem, s így a dologra figyeljenek, ne pedig arra, ki mondja: a szerepjáték része volt a projektnek.)

Most éppen egy olyan bejegyzéshez értem, amelynek szintén gyanú-elterelés volt a célja, lévén önmagamat illettem a cikkecskében nem túl hízelgő jelzőkkel. Ez voltaképp önirónia-gyakorlásomnak egy szelíd megnyilvánulása volt, azóta önhalálhíreimmel sokkal messzebbre jutottam ebben a műfajban. Mindenesetre most érdekes volt újraolvasnom, hogyan is kommentálta Kárpáty a Kortársban regényemről megjelent kritikát: Balla Dé újabban Rodolfó örökébe lépett.

Költözés, felújítás – jaj!… Két nagyobbfajta fába is belevágtam a fejszémet mostanában. Az első a Kárpáti Vipera átköltöztetése. Sajnos a régi, ingyenes szolgáltatónál egyre több gond adódott, az utóbbi időben már új bejegyzéseket sem tudtam közzétenni, célszerűnek látszott hát saját tárhelyem alatt üzemelő blogban folytatni a sziszegést. Persze az importálási opció sem működött rendesen, így a sok régi cikkbe most újra be kell tűzdelnem a képeket. De a nagyjával már megvagyok, és új posztot is már ide írtam. A másik: tavaly ősszel elevenítettem fel régi, sokáig álnéven vezetett alternatív hírblogom történetét (itt: Kárpáty Nyúz), amely a gonzó újságírás kárpátaljai megteremtésének halovány kísérlete volt, s amelynek anyagai a neten már nem érhetők el. Illetve kis trükkel, és kicsit hiányos, torzított formában mégis. Most elkezdtem a szövegek kibányászását és újraközlését – éppen az  új viperás blogban, amelyet talán Vipera Nyúzra keresztelek.  Az első 5 cikk már olvasható abból az időből, amikor a Kárpáti Igaz Szó szakadni kezdett Kőszeghy Elemér mentén, s amikor Dupka György helyesírási készségei tetőztek, Gubcsi Lajos költészete pedig az egekbe hágott. Jó szórakozást, kellemes időutazást itt: Kárpáty Nyúz

Szeretném félreoszlatni azokat a rosszindulatú pletykákat, amelyek szerint olyan felelőtlen újévi fogadalmat tettem volna, hogy az új évben még halálos fenyegetések kényszerítő hatása alatt sem indítok új blogot, nem üzemelek be új webhelyeket. A híresztelés teljességgel alaptalan, ugyanis, miután az év első napjaiban együtt gyújthattunk pazar örömtüzeket az első Berniczky+BDK blog sikeres kölcsönhatásainak felszikráztatására, rögvest egy másik projektbe is beleserénykedtem, hogy féktelen tobzódásaimat ne csak az irodalom hímes mezején szökkenthessem lombba. Így készült el a seo.liberall.hu cím alatt a weboldal optimalizálás szakterületét érintő kisebb web-egység, amelynek oldalain a kezelhetetlen szenvedélybetegségemmé vált tevékenység többé már nem rejtegethető titkait kürtölöm világgá, s amelynek keretében újabb szakmai blogot is indítottam a fantáziadús Goggle honlap optimalizálás cím alatt. De újra visszatáncoltam az irodalomhoz arra gondolván, ideje lenne a fontosabb könyveim tartalmát, illetve írásaim legjavát valami könnyen átlátható rendszer keretében elérhetővé tenni, hogy jobb sorsra érdemes olvasóimnak ne kelljen honlaprendszerem kusza labirintusában szövegeimre éhezve reményvesztetten holtukig bolyonganiuk. Reményeim szerint röpke 2-3 év alatt felépül a Balladium weBirodalom, hogy Ariadné fonalaként bevilágítson a Minotaurusz szűzlányokkal ékes gyomrába.

Most, hogy ajánló blogom sorozatában kísérletet teszek arra, hogy születésük sorrendjében ma is létező 50 blogomat bemutassam, illendő szót ejtenem egy megszűntről is, lévén épp hozzá értem a kronológiában. Még a most bemutatott Régi Manzárd előtt hoztam létre 2005-ben a Karpaty News című alternatív hírblogot, amelyet néhány hónapig név nélkül, illetve nevemet elhallgatva működtettem. Ennek fő oka nem annyira a rejtőzködés volt, hanem egyfelől ki akartam alakítani egy újfajta internetes entitást, másfelől azt szerettem volna, ha személyemtől elvonatkoztatva, önmagukban válnak fontossá azok az éles kritikai észrevételeim, amelyekben a kis magyar provinciánkban gyökerező visszásságokat tettem szóvá. A hang szokatlan szabadossága és a bírálatok gyakran provokatív keménysége hamar feltűnést keltett, sokan olvasták a Kárpáty Nyúzt – és még többen beszéltek róla. Nekem pedig kedvemre volt az öncélú, de közérdekű és közszórakoztató baszkuráció (mint ezt akkor az ilyenfajta blogolásról megjegyeztem). »tovább

„Balla úr, ugye nem mondja komolyan, hogy 50 blogja van” – hitetlenkedik  ügyfelem, amikor magyarázni próbálom, miként értem el, hogy egy vadonatúj, addig nem létezett weboldalt néhány órán belül indexált a Google. (Elmondom neki, hogy cirka félszáz blogom közül akad jó pár olyan gyorsjáratú, amelyekre ha posztot írok, az szinte perceken belül bekerül a Google rendszerébe. Ha ezekről a blogokról küldök linket egy új oldalra, ezzel ki tudom provokálni, hogy a nagy keresőprogram indexálja, azaz adatbázisába felvegye.) A kétely bennem is felmerül: vajon nem túloztam? 50 blogom lenne? Számolgatni kezdek… Aztán elhatározom, hogy mindegyiket bemutatom, ha tetszik: bizonyításul. A célra egyik ajánló blogomat választom, ahol már olvasható is az ötven részes sorozat első kockája: Az Ősmanzárd. / »tovább

A hónap elején egyszemélyes megemlékezés szerény, de felemelő keretéi között méltattam blogírói nagyságomat. Erre a méltán megérdemelt ünnepi gesztusra egy évforduló alkalmából került sor. Bár naplójegyzeteim 1997-ig visszamenően olvashatók a neten (lásd: Manzárd archívum), igazi webnaplót 2002 szeptemberében kezdtem írni. 2000-ben indított akkori fapados webrendszeremnek kezdettől volt egy hírrovata, amely eleinte csupán információk közlésére szorítkozott. Később a híreket egyre gyakrabban és egyre hosszabban kommentáltam, mígnem 2002 szeptemberétől Közhírek, magándohogások alcímmel valódi netnaplóvá tettem. A blog kifejezés ekkor még alig volt használatban, a blogolás valódi ízét én is csak később ismertem meg. A 2002-es – olykor nagyon tanulságos – jegyzeteimet később újrapublikáltam egy alkalmasabb bloghelyen (akit érdekel, szép fordított kronológiában a szeptemberieket itt találja: Manzárd  2002/szeptember). Azt hiszem, ezeknek a ma már ártatlannak látszó, akkor még igen szokatlan magándohogásoknak meglett a maguk kézzelfogható haszna: a kárpátaljai magyarságszervezetekkel és az irodalmár kollégák többségével való végső szakításhoz vezetett.    »tovább

Aug. 20-ától >>itt lehet szavazni<< a HVG Online szervezésében immár 8. alkalommal zajló verseny résztvevőire. A blogokat a kategóriacímek alatt görgetéssel kereshetitek meg és Facebook-bejelentkezéssel voksolhattok. Én több blogomat is beneveztem, a kissé furcsán összevont, vegyes Kult-szórakozás kategóriában a jelen blogra, továbbá a Limerik / Haaiku / Bökvers címen szereplő vers- és aforizma-blogomra és az UngParty Kultblogra szavazhattok, a Szakértői blogok közt találjátok a Honlap optimalizálást, a Helyi érték alatt pedig a Kárpátalja Blogot. Bár gomb nem jár érte, azért csak nyomjátok meg a libacombot!

korábbi tapasztalataimról: Bolden Glob

Ezt nem én találtam ki, az egyik legismertebb blogszolgáltató írta, válaszul visszaállítási kérelmemre.

Robotjaink nevében elnézést kérünk a nem spam jellegű tevékenységet végző blogod zárolásáért. Türelmedet kérjük, amíg megvizsgáljuk, hogy blogod valóban nem végez-e spam jellegű tevékenységet.

Volt nekem zseniális blogírói munkásságom korszakalkotó és műfajteremtő hajnalán jó néhány öntermékenyítő  agymenésem, ezek közül az egyiknek a keretében a blog kifejezés jópofáskodó felhasználásával a blogolással kapcsolatos új szavakat alkottam. Később számos bloggertárs is bekapcsolódott a kreatív játékba. Utólag visszanézve: a laposabb ötletek között azért akad jó néhány, amely talán érdemes azok figyelmére, akik akkor még nem voltak lelkes olvasóim. Fogadjatok hát egy kis válogatást az elfelejtett blogonímákból: »tovább

Az persze remek dolog, hogy a WordPress blogmotornak van magyarított verziója, és az is, hogy ez rendszeresen frissül. Az viszont némileg meglepő, hogy a frissítések letöltése után az egyedi fejléc-képek beállításának a lehetőségét a rendszer az itt látható képpel példázza, három verzióban is mutatva az angyalokkal megerősített opciót. A nemzeti szimbólumok ilyen ízléstelen, mondhatni otromba túlharsogása egy nemzeti intézmény honlapján is fölösleges (az állami és kormányzati honlapok például, nagyon helyesen, sokkal tartózkodóbbak és persze angyalmentesek), egy blog tetején pedig leginkább csak akkor képzelhető el, ha tulajdonosának birtokában van a nemzeti féltégla, amellyel dagadó kebelét veri. Meglehet, hogy a WordPress-felhasználók között akadnak ilyenek, talán nem is kevesen, sőt, az is biztos, hogy ez a fejléc még mindig jobb, semmint ha turulok húznák rajta keresztbe az árpádsávot, de talán egy nemzetközi fejlesztésű szoftver magyarított változatát mégis valami semlegesebb dizájnnal kellene cégéreztetni. Érdekes, hogy saját honlapjukon nyoma sincs semmilyen nemzeti szimbolikának. Hogy a frissítési oldalra milyen túlbuzgóságból kerültek a turbómagyar fejlécek, azt nem értem. Még kevésbé, hogy a WordPress ezzel milyen üzenetet akar eljuttatni felhasználóihoz.

Kedves blogomra áhítozó Olvasó! Rövidesen előfordulhat az az egészen különleges helyzet, hogy ezen a helyen a megszokott látvány helyett azt a téged porig sújtó tájékoztatást találod, hogy tárhelyváltás miatt ideiglenesen blogom bejegyzései nem érhetők el. Ugyanakkor viszont szembesülhetsz további webnaplóim és szájtjaim elképesztően gazdag kínálatával: ezeket fogom ajánlani böngészésre addig, amíg ez a főblog költözőben lesz. Ha pedig közben égetően fontos mondanivalóm lenne számodra, azt a reggeli, déli és esti igényeket is kielégítő blogomban találod, vagyis itt: Frisstök Webéd Vicsora. – A költözködés megtörténte után ugyanitt, ugyanezen a webcímen találsz, és észre sem fogod venni, hogy tobzódó bájaimat és  megabájtjaimat egy másik szerver másik adatbázisából varázsolja eléd a magasságos szoftver. Addig is jó bugizást!

Abból a szomorú alkalomból, hogy a Magyar Köztársaság – úgy is, mint demokratikus jogállam – 2012. január elsejével, az egypárti, kirekesztő szellemű, a történelem kerekét visszafelé forgató alkotmány életbe lépésével megszűnt, megalakítottam a magam Virtuális Magyar Köztársaságát, amely blog formájában öltött testet. Kárpátaljai magyarként szellemi szempontból voltaképp eddig is valamiféle magasba emelt virtuális haza lakója voltam. Ukrajnát soha nem fenyegette az a veszély, hogy hazámnak érezzem, mindig is úgy tekintettem rá, mint valami kellemetlen éghajlatra, de a tényleges Magyarországot se vallhattam magaménak – egyfelől azon egyszerű okból, hogy soha nem laktam a területén, másfelől mint a különböző politikai kurzusok uralta állami formáció sem tudta szívembe lopni magát. Hosszú ideje állandósult az a véleményem, hogy a hivatalos Magyarország szerencsétlenül, felemásan, koncepciótlanul, önérdekűen foglalkozik a határon túli magyarok kérdéskörével. Így aztán, amióta a magyarságtudat meghatározó részévé vált identitásomnak, szellemi síkon egyfajta elvonatkoztatott nyelvi és kulturális hazában élek, amely fölötte áll mindenféle földrajzi, politikai, állampolgári meghatározottságnak. Ugyanakkor ez a magasba emelt haza eddig a tényleges Magyarországgal összefüggésben képződött meg tudatomban, és korábban nem éreztem szükségét annak, hogy mint „külön helyet” meghatározzam. Erre a lépésre csak most szántam el magamat, látva, hogy a választók felhatalmazásával és bizalmával messzemenően visszaélő politikai erő hogyan sajátítja ki a maga számára és hasznára mindazt, amit a magyarság közös ügyének gondolok. Teszi mindezt arrogáns elszántsággal, álszent hazugságokkal és cinikus arcátlansággal, ráadásul olyan módon, hogy nem csupán a szellemi élet és kultúra egészséges működését mérgezi meg, hanem gazdasági csődbe is sodorja az országot. Külön-külön e két kedvezőtlen körülmény még elviselhető: a szellemi szabadság segít átvészelni az anyagi gondokat, a jólét pedig elviselhetőbbé teheti a szabadságjogok egy részének a hiányát. Ám amikor a kultúrára, színházra, művészetre, sajtóra ideológia nyomás nehezedik és mindez állampolgárok millióinak egzisztenciális kiszolgáltatottságával és helyzetük kilátástalanságával párosul – akkor eljön az ideje annak, hogy a kívülálló még kívülebb helyezze magát és saját helyét a fennálló hatalmi struktúrával szemben határozza meg. »tovább

Tegnap a Google blogszolgáltatója által kínált háttérképek között váratlanul megtaláltam manzárdunk lambériáját. Esküszöm, a mienk is pontosan így néz ki, épp így repedezettek a pont ilyen méretű görcsös fenyődeszkák, ugyanilyen egyenetlen a pácolás, a sok beázástól épp ilyenek az elszíneződések, redvesedések, ugyanígy látszik a lecsorgó víz nyoma, az elégtelen előzetes szárítás miatt épp ekkorára nyíltak a hézagok, a szélek is pont így szálkásodnak és ugyanennyire látszanak a durva gyalulás keresztcsíkjai. Alig is bírom elhinni, hogy a Google nem minálunk készítette a fotót. »tovább

FONTOS KÖZÉRDEKŰ HIVATALOS KÖZLEMÉNY

Nagyfokú elhivatottságról és páratlan hozzáértésről tanúskodó tízesztendős blogírói munkássága elismeréseként, valamint

25. aktív blogjának megalapítása

alkalmából az el- és közismert Egyek csoport a maga széleskörű társadalmi felhatalmazása és megkérdőjelezhetetlen szakmai kompetenciája alapján egyhangú elnökségi döntéssel ezennel ünnepélyesen

a BLOGFŐ rangot adományozza
Balla D. Károlynak.

A blogfővé avatásra zárt körű családias esemény keretében kerül sor a nyilvánosság teljes kizárásával. (Gratulálók kíméljenek!)

Az UngParty 2000 és 2004 között, több alegységből álló virtuálévá fejlődve, közel száz szerző cirka ezer művét közölte. Az akkori  rendszert 2005-ben lezártam, archívumát igyekeztem áttekinthetővé tenni. Ez részben sikerült, de sajnos a nehézkes struktúra persze megmaradt. Most legalább a legfontosabb beléptető oldalakat igyekeztem alkalmasabbá és tetszetősebbé tenni, talán az alrendszerek is átláthatóbbá váltak, így például a Pánsíp archívuma. A célszerű böngészés indítását ezekről az oldalakról javaslom: UngParty Archívum (új), Ungparty Archívum (korábbi), UngParty (2001-es állapot). Jól eligazít továbbá a szerzőket ábécé-sorrendben tartalmazó oldal: az UngParty szerzői. »tovább

Elintéztem, hogy az unalmas 403-as hibaüzenet helyett, amely szerint blogom valamely keresett oldala nem nyitható meg (Error, Forbidden stb.), az én nyájas olvasóim egyedi üzenetet kapjanak, ha rossz címet írnak be vagy hibás linkre kattintanak. Például » erre «  (tessék kipróbálni!). »tovább