Mondatom a Literán

A litera.hu ma az én Egy mondatomat közli jobb felső sarkában. Holnap már más lesz ott, de itt megőrzöm:

…nem ismeri a kéjsóvár kínt sem, amely akkor hasít belénk, amikor a rettentő teljesség hirtelen leveti magáról a hitvány látszatot, és azon nagyszerűségében megmutatkozik előttünk a halál gyönyörű és termékeny asszonyteste.

Ez voltaképp mondattöredék, az egész túl hosszú lenne mottónak. A kis részlet így hangzik: a cikk folytatódik >>

Hadd vigye a szél

A fragmentum az író számára a legkényelmesebb közlési forma. Nem kell műegészben gondolkodnia, cselekményszálakat elkötnie, előzményekkel és következményekkel vesződnie, tömörségre törekednie, kidolgozott alakokat,  struktúrát építenie. Épp csak meglebbent egy színes kendőt, feldobja, hadd vigye a szél.

Bergson, idő, Heidegger

Késő-kmaszkori füzetemből:

Bergson eszi és issza az időt, míg Heidegger ki sem veszi a vitrin üvege mögül. A bergsoni idő sűrű párát ereszt és bebugyolálja a fázó lelket, Heidegger ideje üresen kong, mint egy visszhangos spekuláció. Bergson éli az időt, Heidegger túlélni próbálja.

Kierkegaard, Heidegger

Két bejegyzés késő-kamaszkori füzetemből:

A kierkegaardi szubjektum nem úgy és nem azért tételezi a külvilágot, hogy birtokba vehesse, hanem azért, hogy a tőle való abszolút különbözőségét kifejezze.

Heidegger nem képes megragadni a dolgok egészét. Nem hálóval fog halat a fogalmak káosztengerében. Módszere az, hogy kiválasztja a fogalmak jelentéstartalmának egy érzékeny pontját, abba horgot akaszt, s kiszemeltjét kis részjelentésénél fogva húzza az értelmezés partjára.