BDK BLOG – Balla D. Károly ungparty webnaplója

Meglepően sok új Facebook-jelölést kapok mostanában. (Bár korábban jó néhány kárpátaljai ismerőst töröltem szélsőjobbos szimbólumok terjesztése miatt, mostanra mégis az 1.300-at közelítem.) Az új jelölők főleg irodalmárok vagy más szakma-közeliek Magyarországról és a nagyvilágból, ismert és kevésbé ismert alkotók, fordítók, kiadói emberek, újságírók. Kollégákat mindig visszajelölök, még ha nem is tudok személyes ismeretségről. Nehezebb az eset, ha tisztelt olvasóim gondolják úgy: ha ők engem igen, az elegendő. Régebben visszakérdeztem: mégis, honnan. Írásaimból. Nagyon tetszenek! Mit lehet ilyenkor tenni? Nyomom a gombot. »tovább

Két irodalmárt is törölnöm kellett a Facebook-ismerőseim közül a napokban. A szlovákiai magyar kolléga laza buzizással és a judeo-bolsevik összeesküvésben való látható meggyőződésével húzta ki nálam a gyufát, a kárpátaljai költőnő pedig a zászlóégető jobbikosokat népszerűsítő videóval. Szomorú dolgok ezek. Olvassátok el a teljes szöveget. Tanulságos. És mélyen lehangoló. »tovább

Elkezdődött a vetítés a Tejmoziban! Jeles írók, kedves kollégák – Csobánka Zsuzsa, Grecsó Krisztián, Kukorelly Endre,  Parti Nagy Lajos, Závada Pál – beszélnek videóüzenetükben könyvemről a délutáni online könyvbemutató helyszínén, ahová ezúttal is barátsággal invitálok mindenkit: Rendhagyó könyvbemutató – Balla D. Károly: Tejmozi További információk itt. A könyvről: Kritika, tartalmi ismertetések

A fenti címmel szerveződik akció a Facebookon. Aki csatlakozna, ide kattintson. Ezúton – úgy is mint Első Piréz – forrón üdvözlöm a kezdeményezést és köszönöm a szíves meghívást, azonban – mint magánpiréz – a kollektív pirézgyakorláshoz ezúttal sem csatlakozhatom. Ellenben kívánok sok-sok résztvevőt, továbbá eredményes és szórakoztató piréziádát. »tovább

Ismerőseim száma a Facebookon elérte a 999-et (pedig intézményeket, társaságokat,  városokat stb. nem igazolok vissza). Vajon ki lesz az ezredik?… Baráti meghívással a Google+ közösségi oldalra is beléptem, egyelőre kóstolgatom az új lehetőséget, amelynek a Facebokkal szemben az az előnye, hogy minden ottani tevékenység a nem-tagok számára is nyilvánossá tehető. Úgy tűnik, most tudok meghívót is küldeni: akit érdekel barátaim közül, jelezze. Profiljaim: Balla D. Károly (FB) / Balla D. Károly (G+)

Biztosan bosszankodtál már amiatt, hogy a Facebook újabban egy fekete hátterű külön alkalmazásban nyitja meg a fotókat (ha előzőleg üzenőfalodon a kis méretű képre rákattintottál). Ebből az új alkalmazásból ugyanis a régi bevált módszerrel nem tudod kimásolni és/vagy gépedre menteni a nagy alakú képet, hiába kattintasz a jobb egérgombbal, a szokásos „Kép másolása” és  „Kép mentése más néven” opció egyszerűen hiányzik a felugró menüsorból (Firefoxban legalábbis). Utánakerestem a témának és egy angol nyelvű leírásban három egyszerű módszert is találtam arra, hogyan lehet a régi módon megnyitni (s ha kell, másolni vagy lementeni) a teljes méretű képeket. Éspedig: »tovább

FRISSÍTÉS. Az alkalmazás ugyan működött, de számos hiányosságot mutatott. Hiába állítottam be például, hogy a Facebook-kommentekről is kapjak e-mail-értesítést, ez a funkció nem működött (így ha régebbi poszthoz érkezik hozzászólás, azt észre sem vettem volna). Az oldalak betöltődése is lassúbb lett, és a Facebook-ablak sem mindig töltődött be. Így hát töröltem a modult. — Az eredeti poszt:

*

Kísérleti jelleggel beüzemeltem egy új szolgáltatást: Facebook-tagok ebben a minőségükben is hozzászólhatnak a bejegyzéseimhez. Mi több, ha akarják,  a kommentjük saját Facebook-oldalukon is megjelenhet, ehhez a küldése előtt pipát kell tenni az alábbi képen piros nyíllal jelzett helyre (persze nem magán a képen, hanem a lentebbi élő ablakban): »tovább

A nyest.hu hívta fel a figyelmet arra, hogy a Facebookon újabban nem láthatjuk minden ismerősük (és kedvenc oldalunk) megosztásait, bejegyzéseit, csupán azokéit, akikkel aktív kapcsolatban állunk (kölcsönös kommentek, adatlap-megnézések). Ha újra azt akarjuk, hogy nyitó oldalunkon minden ismerősünk tevékenységét láthassuk, módosítanunk kell a Facebook-alapbeállatásainkat.  Ekképpen:  »tovább

A hivatalos megnyitás előtt egy szimbolikus gesztussal indítottam a Balládiumot, virtuális felolvasóhelyemet: kiakasztottam Dzsakó bácsi képét a webfalra. Aztán kitaláltam az 1. projektumot, és meghívtam első vendégemet, Rapai Ágnest, aki örömömre vállalta a felkérést és egy órán belül elküldte anyagát. Fel is tettem ízibe, majd értesítést helyeztem el a Facebookon – ezzel a Balládium hivatalosan megnyitotta kapuit. Első vendégem versét és fogadtatása különleges történetét itt olvashatjátok.  / tagoknak: esemény a Facebookon – illetve csatlakozás az oldal kedvelőihez: Balládium

Ma fontos adathamisítási tevékenységet folytattam: a Facebookon, az iWiWen (és a Skype-on is) megváltoztattam a születési dátumomat. Erre azért volt szükség, mert ezek a rendszerek pár nap múlva az összes partneremnek kijeleznék, hogy aznap születésnapom van, s jönnének sorra a köszöntések, amelyek számomra inkább idegesítőek, mint jólesőek. Leginkább azért, mert olyanok köszöntenek, akiknek egyébként  (nagyon helyesen) eszük ágában sem lenne ilyet tenni, ha ezt ezek az emlékeztetők ki nem provokálnák. Aki fejében tatja a születési dátumomat és ezen a napon éppen eszébe jutok, attól persze jólesik a köszöntés (privát csatornán, s nem nyilvánosan!), de a közszemlére tett és a rendszerek által gerjesztett formális gesztusokat inkább kivédem ezzel a kis trükkel. Aztán, amikor túl leszünk a dátumon, persze visszaállítom. (Akinek pedig addig is az oldalát fúrja a kíváncsiság: mégis, mikor? – bátran kukkantson bele életrajzomba. Aztán pedig nyugodt szívvel felejtse el a fontosnak cseppet sem mondható dátumot.)

Történt, hogy rég látott tanárnő ismerősömet ismerősnek jelöltem a Facebookon. Elutasító válasza így hangzott:

SOHA nem hagytam még a levegőben köszönésre felém nyújtott kezet. De most kénytelen vagyok. Az utóbbi években — különösen posztumusz — elkövetett intenzív szellemi méregkeverésed miatt. SAJNÁLOM, hogy elveszítetted magad. A te adottságaiddal, gyökereiddel és hátszeleddel BIZTOS, hogy a Teremtő nem erre szemelt ki. Persze a te lelkiismereteddel — mert VAN,ebben biztos vagyok, csak most alszik, vagy talán tetszhalott — majd neked kell elszámolnod. Én azonban — mert ennyi az én felelősségem — ismerőseim közé nem engedlek,mert a téged megfertőző szerzett identitáshiány szindróma vírusának terjesztéséhez még véletlenül sem akarok hozzájárulni. Mi magyarok olyan kevesen vagyunk már, itt a tövisek között, ezen az ibolyányi földön — emlékszel még ezekre EGYÁLTALÁN?? –, hogy MINDEN elveszett lélek óriási és fájdalmas veszteség. A te gyógyulásodban is bízom…

Itt az aláírás következik, aztán egy utóirat, amelyről nehéz eldönteni, hogy valami pislákoló humorérzék íratta-e vagy ebben is az értetlen rosszindulat dominál: »tovább