Ki kap meg engem?

Na, ki kap meg engem? Vagy kit kapok meg én? A honlap címe mindenesetre elég furcsa, s nehéz eldönteni, a költők-írók kaphatók-e bármire, vagy pedig ők jogosultak valaminek a megkapására. Érdekelne továbbá, hogy ha netán én vagyok kapható, akkor mennyire taksál az oldal, amikor kiajánl engem. De erre vonatkozó infót az info-végű oldalon nem találtam, mint ahogy az sem derült ki, kicsoda-micsoda üzemelteti ezt az írókereső-írógyűjtő szájtot. Csupán egy árva email-cím szerepel a „kapcsolat” link alatt. Gondoltam is, hogy megeresztek egy érdeklődő levelet: hogy is van ez a dolog a megkapással. De eztán annyiban hagytam. Ha ennyire kell nekik valami, kapják meg. Esetleg be is.

Ungparty kultblog

Ungparty KultblogAddig is, ameddig egy tervezett összefoglaló honlapom elkészül, felújítottam egyik régi blogomat. Most amolyan válogatóhelyként működik: ide gyűjtöm össze az utóbbi években filmes, könyves és más kulturális témákban írt kritikáimat, jegyzeteimet. Némi késéssel felkerülnek a legújabbak, és szép sorban a régebbiek is. Az utolsó frissítéssel például három elfelejtett könyvkritikámat élesztettem újjá: Bujaságunk története, Bankrablás Gömörben, Egy utazó derűs rezignáltsága

5-öst kaptam

A Google PR-5-ös erősségűnek minősítette írói oldalamat – még soha egyetlen webhelyem sem érte el ezt a fokozatot. A PegeRank-érték nagyjából azt jelenti, hogy bizonyos témában releváns-e az oldal, mekkora a valószínűsége, hogy rátalálunk – ez pedig attól függ, hogy hány külső link mutat rá (s ezek milyen erős oldalakról jönnek). Számít az is, milyen régi és mennyire stabil az oldal. Nos, ezt a rendszert 2009-ben kezdtem fejleszteni, így még fiatalnak mondható, magas értékét tehát inkább egyéb erényeinek köszönheti.

Publikáld magad!

Frissítés (2015): a linkek már nem működnek (leszedtem őket), ha jól értem, az egész HP rendszer fizetős lett (és döglődik…). A posztot alább kiegészítettem a Public relations cikkek témájával

Felhívták a figyelmemet egy hasznos internetes publikációs lehetőségre – ki is próbáltam. Az adott oldalon bárki regisztrálhatja magát, s bejelentkezés után .pdf formátumban feltöltheti műveit, akár teljes könyveket, és dönthet, hogy ezt fizetős vagy ingyenes terjesztésre kínálja-e fel. Előbbi lehetőség részleteiben nem merültem el, azonnal az ingyenest választottam, és próbaképp fel is töltöttem Magyarul beszélő magyarok című (Esszék, publicisztikák, írójegyzetek, 2000–2006) kötetem (EÖKIK, 2008) anyagát, nyitó oldala így fest a rendszerben: a cikk folytatódik >>

„Költők a teraszon”

balládium üvegteraszBár számomra nagy könnyebbséget jelent, hogy az utóbbi években nincsenek tényleges szerkesztő kötelezettségeim, így például nem kell eldöntenem egy-egy versről, hogy érdemes-e a publikálásra vagy sem (bő húsz éven át volt ilyen  – igaz, önként vállalt – felelősség a vállamon),  ám valahogy mégsem tudtam teljesen lemondani arról, hogy írói művek az én közvetítésemmel jussanak el a közönséghez, így hát  6-7 évvel a  Pánsíp végleges megszüntetése után kitaláltam a Balládiumot, a virtuális felolvasóhelyet, ahol is most heti váltakozással egymást hívják meg a költők egy vers és megírásának története erejéig. Én elindítottam a láncolatot, az újabb  szemek már tőlem függetlenül kapcsolódnak egymásba, munkám jószerével csupán technikai jellegű (közzététel a blogban).  Izgalmas publikációk állnak mögöttünk, mindnek volt valami különlegessége, hozadéka – egyszer talán irodalomtörténeti  adalékul is szolgálhat némelyik.

Az utoljára kapott és a Balládiumban virtuális felolvasásra most került vers különösen megérintett. Sajó László Költők a teraszonja afféle élményt nyújtott, amilyenben ritkán lehet részünk: a szerző bravúrosan vegyíti benne a halálérzést az iróniával, a betegség melankóliáját az elmúlás feletti kaján derűvel, a veretes sorokat  és  súlyos, olykor bizarr  képeket a játszi rímekkel. A vers egyfelől megrendítő, másfelől túl is emel megrendültségünkön. Ritka öröm, hogy első közlésként ilyesmit publikálhatok szerény hobbioldalamon, s hogy a versben megidézett költők révén benépesült nemcsak a szanatórium terasza, hanem a Balládium is.

Balládium – virtuális irodalmi terasz

irodalmi teraszKöltők a virtuális teraszon. Internet, vers, irodalom, üveg terasz, kult, blog, napló.

Más: Terasz beépítés, erkély beüvegezés

Facebook-kommentek a blogban

FRISSÍTÉS. Az alkalmazás ugyan működött, de számos hiányosságot mutatott. Hiába állítottam be például, hogy a Facebook-kommentekről is kapjak e-mail-értesítést, ez a funkció nem működött (így ha régebbi poszthoz érkezik hozzászólás, azt észre sem vettem volna). Az oldalak betöltődése is lassúbb lett, és a Facebook-ablak sem mindig töltődött be. Így hát töröltem a modult. — Az eredeti poszt:

*

Kísérleti jelleggel beüzemeltem egy új szolgáltatást: Facebook-tagok ebben a minőségükben is hozzászólhatnak a bejegyzéseimhez. Mi több, ha akarják,  a kommentjük saját Facebook-oldalukon is megjelenhet, ehhez a küldése előtt pipát kell tenni az alábbi képen piros nyíllal jelzett helyre (persze nem magán a képen, hanem a lentebbi élő ablakban): a cikk folytatódik >>

Kit látunk a Facebookon?

A nyest.hu hívta fel a figyelmet arra, hogy a Facebookon újabban nem láthatjuk minden ismerősünk (és kedvenc oldalunk) megosztásait, bejegyzéseit, csupán azokéit, akikkel aktív kapcsolatban állunk (kölcsönös kommentek, adatlap-megnézések). Ha újra azt akarjuk, hogy nyitó oldalunkon minden ismerősünk tevékenységét láthassuk, módosítanunk kell a Facebook-alapbeállatásainkat.  Ekképpen:  a cikk folytatódik >>

Go online – very good!

A sakk mellett leggyakrabban űzött játékom mostanában a go. A négyezer éves múltra visszatekintő keleti stratégia játékot is az interneten játszom élőben, hús-vér partnerekkel, egy kellemes felületen. Különösen azóta élvezem, mióta az igazi, 19×19-es vonalhálós tábla is választható (azelőtt csak 15×15-os volt), ez ugyan a nagyobb felület okán jóval bonyolultabb, ám ugyanannyival élvezetesebb is amiatt, hogy többféle stratégia követhető. A rendkívül szellemes játék szabályait itt persze nem akarom elmondani, legyen elég annyi, hogy bár ezek a szabályok eléggé egyszerűek és könnyen megtanulhatóak, ám maga a játék a sakknál is bonyolultabb, matematikailag legalábbis nehezebben modellezhető. Nem csoda, hogy keleten nem csupán játéknak, hanem művészetnek és filozófiának is tekintik. Ilyen mélységekig én persze még nem jutottam el, de talán odáig igen, hogy a 8-10 éves kínai és japán gyerekek már nem vernek meg. a cikk folytatódik >>

Megnyílt a Balládium

g_balla

Giacomo Balla

A hivatalos megnyitás előtt egy szimbolikus gesztussal indítottam a Balládiumot, virtuális felolvasóhelyemet: kiakasztottam Dzsakó bácsi képét a webfalra. Aztán kitaláltam az 1. projektumot, és meghívtam első vendégemet, Rapai Ágnest, aki örömömre vállalta a felkérést és egy órán belül elküldte anyagát. Fel is tettem ízibe, majd értesítést helyeztem el a Facebookon – ezzel a Balládium hivatalosan megnyitotta kapuit. Első vendégem versét és fogadtatása különleges történetét itt olvashatjátok.  / tagoknak: esemény a Facebookon – illetve csatlakozás az oldal kedvelőihez: Balládium