Küldj tűzfalat – írok rá haikut

vers a falon, ungvar, egyetemNéhány hete elkezdett sorozatomban olyan képeket tettem közzé, amelyeken falra írt verseim láthatók. A versek nagyrészt haikuk voltak, a megjelenés helye pedig tűzfal vagy ahhoz hasonló valamilyen falazat: épített objektum olyan üres felülete, amelyet alkalmasnak ítéltem verssoraim megjelenítésére. Eközben ügyeltem persze arra is, hogy a vizuálisan érzékelhetővé tett szöveg és a bemutatás helyszíne valamilyen (inkább áttételes, mint direkt) módon kapcsolódjon egymáshoz. Az egyes darabokat általában rövid ismertetéssel, keletkezéstörténettel is kiegészítettem.

bdk-szentendre2011-250Azon nem sokat töprengtem, hogy a keletkezett művek ebben a formájukban vajon képversek-e, s azon se, hogy amit csinálok, az vajon mekkora engedménnyel illeszthető be akár a vizuális költészet, akár a street art kategóriájába. Ez legyen az ítészek gondja. Számomra elég az élmény, amelyet a verbális értelmezés és vizuális érzékelés egybejátszása szerez – reményeim szerint nemcsak nekem, hanem azoknak is, akik szemlélik, betűzik, egybeolvassák a képet a szöveggel.

gatirat-250Az akciót örömömre sokan kísérik figyelemmel és többen tetszésüket is kifejezték (főleg a Facebookon, de volt, aki levelet írt). Nekem pedig az tetszett leginkább, hogy a művészet valóságábrázoló és/vagy fikcióteremtő jellegével kapcsolatos, firtató szándékú kérdések vagy szóba se kerültek, vagy sorra függőben maradtak: ebből azt a következtetést vontam le, hogy blogom látogatói pontosan értik, mi képezi ennek a sorozatnak a lényegi részét, és mi az, ami felett nagyvonalúan el lehet siklani. Legyen ez így ezentúl is, amikor:

irodalmi webakcióm új fordulatot vesz!

Ezúton fordulok a következő felhívással barátaimhoz, költőtársaimhoz, fotózással bármilyen szinten foglalkozó ismerőseimhez, weboldalaim látogatóihoz:

Küldj nekem (tűz)falat – írok rá haikut!

Ezúton kérlek, ungparty-gmailküldj nekem olyan saját készítésű fotót, amelyen nagyobb szabad falfelület található és ezért alkalmasnak látszik arra, hogy néhány verssoromat (lehetőség szerint egy háromsoros haikut) elhelyezzek rajta. Kérlek, add meg a pontos helyszínt, ahol a felvétel készült és lehetőleg a dátumot is. (A kép ajánlott formátuma .jpg, felbontása minimum 900 pixel legyen (szélességben), de jobb, ha nagyobb, viszont a fájl mérete a 2-3 megabájtot azért ne haladja meg.)

bdk-utrecht2011-250Jelezd azt is, megjelenés esetén feltüntethetem-e a nevedet. Ezt annak tudatában tedd, hogy a képhez valószínűleg kis történet vagy utalás fog kapcsolódni arról, hogyan is kerültek verssoraim az általad fotózott felületre.

Természetesen annak is roppant módon örülnék, ha olyan fotókat is kapnék, amelyeken már eleve rajta vannak a soraim :) – a keletkezéstörténetet ez esetben a felirat elhelyezője írhatja meg!

Várom tehát a küldeményeket, számítok aktív részvételedre!

Tereskova Orbán-portréi

tereskova-orban-portreNagy Kriszta Tereskova nem várt sikert aratott az Orbán Viktor-portrék megfestésével. Előbb 57, majd még 48 miniszterelnöki arcmást alkotott oly módon, hogy ágyneműmintákra, asztalterítőkre, falvédőkre, tapétákra és egyéb mintázatokra printelte rá a mosolygós-jóságos arcélt, majd ezekre még ráfestett motívumokat, feliratokat, koronát, ötágú és hatágú csillagot; mikor mit. A Godot Galériában rendezett Portréfestést vállalok c. vernisszázs nem várt anyagi sikerrel járt, az alkotóra ráterelődött az országos figyelem.

Magyarország első számú politikusának ez a gúnyosan ironikus ábrázolása és meglehetősen tiszteletlen összekapcsolása a legkommerszebb tömegárukkal  leginkább erős művészi fricskaként volt értékelhető. Leginkább azért, mert a magasztos hatalomgyakorlónak a lerántása a háztartási alkalmazás profán szintjére főként ízléstelen, giccses motívumok segítségével történt (arról nem is szólva, hogy WC-papír mintája is került az arcmás mögé).

A politika vezéralakjának a mindennapi élete való behatolására utaltak a művésznő első nyilatkozatai is, ugyanakkor a nagyon jól érezhető irónia mögött mindig ott bujkált egy másik értelmezési lehetőség is.

…van egy miniszterelnökünk, aki tökéletesen rányomta magát a magánéletünkre, bejött a hálószobánkba, ott van az intimszféránkban, a csapból is ő folyik. Én magam és mindenki más a környezetemben ezt érzi és nekem, mint művésznek az a dolgom, hogy a kor lenyomatát ábrázoljam.

Ez a másik értelmezés valami olyasmi lehetne, hogy: a cikk folytatódik >>

Akt, aktabb, legaktabb

aktok Százszámra találhat aktfotókat az, aki a harmincas éveit taposó kijevi fotós, Ruszlan Lobanov nevére rákeres az interneten. Nevét persze inkább ukrán verzióban, cirill betűkkel – Руслан Лобанов – vagy angolos átírásban (Ruslan Lobanov) tanácsos beütni a Google képkeresőjébe – akkor viszont ömlenek a meztelen nők minden mennyiségben. Többségük gondosan kivitelezett, igényes beállítású munka. Művészfotók – vágnám rá az egyszerűség kedvéért a legjobbakra. De azért még ezeknél is pici lábjegyzet kívánkozik arról, hogy a kimódolt, teátrális beállítások legalább annyit rontanak a fotók értékén, mint amennyit a részletgazdagság és igényes helyszínválasztás hozzáad. A második lábjegyzet óhatatlanul a női bájakról szólna: itt kérem olykor a tetten érhető öncélúság esete forog fenn. A keblek és szeméremtestek nem mindig esnek át esztétikai transzformáción, hanem azon pőreségükben hirdetik az erotikus tartalmat. Ami persze nem baj, csak ez így mégis inkább kommersz, mint művészi.  a cikk folytatódik >>

Grafikai kísérletek

A képvers műfaja kölyök korom óta érdekel, a betűk, szavak és szövegek vizuális megjelenítése juttatott oda, hogy manuális rajzkészség tökéletes hiányában is próbálkozzam grafikákkal. Ezek néhányával értem el kisebb sikereket, három-négy alkalommal kiállításon, installációkon is szerepeltek (a csúcseredmény: az 1990-es évek elején 12 képversem szépen bekeretezett eredetijét maradéktalanul ellopták egy alkalmi ungvári galériából)  és elég sok megjelent lapokban, könyvekben.   Az alábbi vizuális munkákat (egyikük akár képversnek is nevezhető) évekkel ezelőtt készítettem. Hogy közlésre felajánljak közülük néhányat egy lapnak, amelyben húsz évvel ezelőtt (!) több hasonló (később kötetben is publikált) kísérletem megjelent, arra tavaly szántam rá magam. Most meg váratlanul eszembe jutott, hogy nem közöltek egyet sem… (Nagyobb méret: katt a képre!) a cikk folytatódik >>

Marsra szállás idején

Egyelőre elég gyéren jövögetnek a nem is túl jó minőségű képek a Marsról, igaz, a Curiosity nagy kameráját még nem üzemelték be, talán az majd elkápráztat bennünket – egyelőre viszont több az animáció, mint az élvezhető valós felvétel. Az pedig nyilván nem véletlen, hogy ugrásszerűen megnőtt Ember a Marson c. oldalam látogatottsága – hű, mi lesz, ha egyszer majd tényleg! Ami viszont kevésbé érthető, miért ugrott meg a napokban az űrbéli eseményekkel semmilyen összefüggést nem mutató két másik oldalam nézettsége: Az ungvári lámpagyújtogató – Boríték címzése. Lehet, hogy a Marslakók levelet akarnak írni Koljának, az ungvári neonfények hajdani csiholójának? a cikk folytatódik >>

A régi Ungvár képei

Különösebb szorgalom és szenvedély nélkül, de egy ideje gyűjtögetem a háború előtti Ungvár képeit: ha valahol ilyenre bukkanok, általában lementem. Össze is állt egy egészen szép, de egyelőre sem időrendben, sem pedig téma szerint nem rendezett kollekció. Javát még régebben elhelyeztem egy „üres” weblapomon – meglehetősen kezdetleges formában. Most alaposan kicsinosítottam az oldalt, bekötöttem rendszerembe, feltettem rá a városhoz kapcsolódó néhány szövegemet, továbbá sok linket – és jó pár újabban talált képet is. Íme, így fest a cirka 60 képet bemutató honlap: Ungvár – Ужгород