Posztmodern kísérlet

Szabó Katalin, Kultúra és Kritika: Balla D. Károly otthonosan mozog nemcsak a próza, hanem a líra területén is. Új regénye, a Tejmozi 2011-ben jelent meg a Magvető gondozásában. Az angolszász irodalmi hagyományokra épülő emlékezés azt mutatja be, hogy az egészségtelen lelki környezetben, kiüresedett világban felnőtt ember kísérlete önmaga megértésére megvalósítható-e, ha teret (és időt) változtat. A cselekmény annyiban ragadható meg, hogy a „főhős” nyelvészprofesszor megbabonázva áll egy ablak előtt, amiben önmagát látja, és emlékezik. A regény akciója lényegében ez az emlékezés, amelynek során végigtekint gyermekkorán, ifjúságán egészen addig, amíg érett emberként meg nem áll az északi kisvárosban a szobája ablaka előtt. Mivel a történések >>Egy posztmodern kísérlet az emlékezésre

Tsúszó és a teremőr

A közösségi portál legújabb mémje:

Nemzetközi könyvhét a Facebookon:
Szabályok: Fogd a hozzád legközelebb eső könyvet. Lapozz az 52. oldalra, és írd ki állapotodnak az 5. mondatot.

A múzeum legizgalmasabb termét unott tekintettel felügyelő asszony olyan alaktalan volt, mint egy többszörösen összetett mondat, amelyből a töltelékszavak nagy száma miatt végképp kiveszett a jelentés.

Innen: Tsúszó Sándor: Utazások innen és túl

Balladium-voksolás lezárva

Tömeges részvétel mellett lezárult a szavazás,  amelynek során a virtuális felolvasóhelyem könyvheti projektjét reprezentáló írások közül választhatták ki az olvasók a nekik leginkább tetszőt. A lélegzetállítóan szoros versenyben Szeifert Natália regényrészlete aratott győzelmet, így a szerző ezzel felterjesztést nyert az idén először odaítélésre kerülő Balládium-díjra (szívből gratulálok!). A további jelölések később történnek, a díjat decemberben ünnepélyes kereteim között ítélem oda.

Dérczy Péter: A történet vége

Számos elismerő értékelés jelent meg regényemről. Dérczy Péteré az egyik legmélyebbre ásó alapos kritika. Alább olvasható. De előtte:

A Tejmozi vége

Meséld el a regényedet, fog a húgom kérlelni harmadnapon, nem utazhatsz haza anélkül, hogy el ne mesélnéd. Ketten leszünk a házban, Paul Robertet már elszólította a kötelesség, ülünk húgommal a nappaliban, ráérősen reggelizünk. Fürkészem az arcát, keresem rajta előbb anyánk, aztán apánk vonásait, próbálom elképzelni leendő gyermekeit, a folytatást, az átöröklést, szinte látom az élet könnyen szakadó fonalát, amelyen miutánunk majd ők egyensúlyoznak tovább. Szürcsölöm a teát, húzom az időt, hogy is kezdjek bele, mivel indítsak, mennyit kell feltétlenül elmondanom és mit hallgathatok el, és egyáltalán mi módon lehet elmesélni egy regényt, egy ilyen regényt, amelynek emlékező szereplője és írója egyaránt én vagyok. Talán mégis jobb lett volna fényképeket hozni, lefotózni a sírt, a házat, az ázott domboldalt, leginkább pedig magamat, amint ott állok a tengeröbölre néző ablak előtt, és mesélem a regényt.

Az éles napsütésben lassan ereszkedni kezd a gép. Találgatom, hogy amit odalent látok, felhőtakaró-e vagy hómező. Csak amint a tépett párafoszlányok feltűnnek, leszek bizonyos abban, magasan járunk, van még kis időm számba venni az elmesélhetetlent.

És továbblépnék apám regényében, amikor apró rezzenések jelzik, behatoltunk a felhő belsejébe. Az ablaküveget ellepi a tejfehér fényesség.

tejmozi laptop

Dérczy Péter kritikája a Tejmoziról az Esőben:

A történet vége

Balla D. Károly mint regényíró láthatóan közel harminc éve küzd azzal a poétikai és világképi jelentőségű problémával, hogy egy, a szerzőhöz közel álló történetet hogyan lehetséges elmondani. Az nyilvánvaló, hogy ez az epikusi „gyötrelem” nem kizárólag az ő sajátja, ezzel birkózik lényegében az egész modern és posztmodern prózairodalom, s talán ennek egy része már túl is van ezen a kérdésfelvetésen. Az újabb kortárs magyar próza némely alkotója (én itt csak Garaczira utalnék, de rá nyomatékosan) a posztmodern elbeszélés hozadékait felhasználva, újra merít a „mesélés” hagyományaiból is; persze ez a „mese” erősen transzformált éppen a posztmodern narráció tükrében. Balla D. nagyjából ezt az utat járta be az 1998-as Élted volt regénye, a 2005-ös Szembesülés és az új regény, a Tejmozi narratív ívében. Az ő esete azonban szerintem sokkal összetettebb, mint sok más prózaíró kortársáé, akiknek az ottliki „elbeszélés nehézségei” csak mint poétikai problémák merültek föl, hiszen Balla D. egyrészt költőként indult, s talán azt is mondhatnám, ma is elsősorban költő (a Tejmozi számos jellegzetessége utal erre, egyikre-másikra visszatérek majd). De nem is ez az igazán fontos (bár az epikusi anyaghoz való viszonyt nagyon erősen befolyásolja), hanem az, hogy ez az anyag igen-igen személyes, túlzással és kis karikírozással: egy alanyi költő életének döntő mozzanata: az apához való viszony. Balla D. áttételesen sokszor utal például a Szembesülésben arra, hogy önéletrajzi motívumokkal „szembesülhetünk”, miközben az egész narratív struktúra kiépítése azt jelképezi, hogy az olvasó semmiképpen ne biografikus szövegként fogja föl a művet. Tehát a poétikai és világképi problémák általánossága mellé társul egy életrajzi probléma, nevezetesen az, hogy mennyit lehet elmondani apánkról, családunkról és környezetünkről úgy, hogy az ne sértsen érzékenységeket, pláne egy olyan kisebb régióban, mint Kárpátalja. A három regényből különösen a Szembesülés hordoz magában olyan elemeket, melyek a művet a „kulcsregény” fogalma felé tolják, még akkor is, ha a regény egyik önreflexív narrátora már a mű elején kijelenti: „ám kulcsregénynek mégsem nevezhetjük a Szembesülést…” Nem túlságosan lényeges, de hogy Balla D. első két regényének mégiscsak valós kérdése ez az önéletrajziság, azt Tóth Krisztina egy ellentmondásosan interpretálható megjegyzéséből is megérthetjük: „Habár a regény többé-kevésbé a beavatatlan olvasók számára is értelmezhető…” E mondat inkluzíve azt jelenti: a Szembesülés valójában csak beavatott, a regény jelentéshálójának minden elemét kívülről, referenciálisan is ismerő befogadó számára értelmezhető, ami persze butaság, és nem is igaz. De kétségkívül, éppen a mű sokszorosan összetett, bonyolult, néha az értelmezhetőség határán járó struktúrája, ennek fragmentumszerűsége és a többszörösen megcsavart narrátori nézőpontja a befogadót igen komoly feladat elé állította; s ebben, éppen ellenkezőleg, nem mindig segített, ha az olvasó el tudta helyezni az amúgy is csekély történetelemet referenciálisan is. De akár így, akár úgy, Balla D. előző regényei, s ez az új is, apa-regények, s mint ilyenek illeszkednek a kortárs magyar regényirodalomnak egy jelentős vonulatába. A Tejmozi a korábbiakhoz képest nyomatékosabban és egyértelműbben, mondhatni expressis verbis utal erre: „Mielőtt anyám megbetegedett, hosszabb ideig készülődtem arra, hogy apám történetét megörökítsem. Még nem volt elképzelésem arról, száraz leírás lesz-e, netán regényes életrajz, esetleg – vagy leginkább – az apa-fiú viszony sok szempontú, visszaemlékezésekből összeálló elemzése…”. A Tejmozi annyiban különlegesebb, mint a korábbi regények, hogy sajátos módon ebben az apa-regényben megbújik egy anya-regény is, s a kettő egymásra hatása, a kettő viszonya egymáshoz a teljes szöveget még érdekesebbé, izgalmasabbá teszi. a cikk folytatódik >>

Balládium-szavazás

Figyelem! INDUL A SZAVAZÁS – Lezárult virtuális felolvasóhelyem 2012-es könyvheti projektuma, amelynek keretében az általam felkért cirka félszáz írótárs közül kilencen éltek a lehetőséggel és küldtek be megfelelő anyagot. A felhívás elsősorban saját idei könyv bemutatására szólt, de módot adtam arra is, hogy más szerző friss művét ajánlják a felkértek, netán a szöveg >> megjelenés >> könyv >> olvasás témakörében fejtsék ki nézeteiket, különös tekintettel a digitális publikálás (e-book, online könyv) sajátosságaira. Végül ez a téma sem maradt ki, mint ahogy a vers, széppróza, esszé, nyelvészet és kulturális néprajz sem. Ahány írás és ahány könyvrészlet – annyi hang, téma, stíl és benyomás. Az eredeti felhívásnak megfelelően most arra kérem olvasóimat: szavazzanak! – azaz tegyék le voksukat valamelyik szerző balládiumi szövege mellett. Egy hónapon át várom a tetszésnyilvánításokat (több név is jelölhető egyszerre, de ugyanarról a számítógépről csak egyszer lehet voksolni).  A legtöbb szavazatot kapott írás szerzője felterjesztést nyer a majd decemberben (most először) odaítélésre kerülő Balládium-díjra. Ne késlekedjetek, tegyétek le a garast valaki(k) mellé itt: Balládium – virtuális felolvasóhely

Kő és árnyék – megjelent!

Rövidnek semmiképpen nem mondható kiadói-nyomdai átfutás után privát ünnepi könyvhetem jeles alkalmából meglátta az árnyékos napvilágot verseim retrospektív válogatása 264 oldalon, 1000 példányban a nagy múltú és szerény jelenű ungvári Kárpáti Kiadó gondozásában. A könyv létrejöttének egyes előzményei nem teljesen mindennapiak, ezek közül elsőül az kívánkozik ide, hogy 22 éve nem jelent meg idehaza úgy könyvem, hogy azt ne magam adtam volna ki  (mint néhányat a 90-es években). Erről itt írtam részletesebben. A másik kis furcsaság, hogy a kötetből egyetlen egy sem kerül kereskedelmi forgalomba: a kárpátaljai könyvtárak állományát fogják gyarapítani. Hogy ez így miért jó, arról kérdezzétek a megyei adminisztrációt, amely ezt a kiadási konstrukciót működteti, s amely, kvázi bérmunkában, a könyvet a kiadótól megrendelte, s most a példányokkal rendelkezik. Viszont a könyv, Csönge borítótervének is hála, elég  szép lett. És persze nagyon jó is: valahol a zseniális és a fenomenális között helyezném el, ha legendás álszerénységem ezt nem tiltaná. Azzal pedig aligha árulok el titkot, ha sejteni engedem: a Kő és árnyék verseivel fogtok még oldalaimon találkozni.   (Kötetnyitó vers: Mentségek közt)

Könyv online

Nemrégiben indult weboldalam a könyv és az internet házasságából született. A leginkább marketing célokat szolgáló és egyre látogatottabb szájton  lehetőséget kínálok arra, hogy kiadók, terjesztők, könyves műhelyek, nyomdák, alkotói csoportok vagy akár az egyes szerzők bemutathassák könyveiket és/vagy könyves vállalkozásukat. Tetszőleges nagyságú felület bérelhető – igen kedvező áron. Külön oldalt is szívesen készítek az ezt igénylő kiadó, nyomda, webáruház, könyvesbolt, szerző, könyvsorozat, periodika vagy akár egy könyv, regény számára. A nyomtatott kiadványok mellett előnyben részesítem az internetről letölthető vagy pedig online megrendelhető e-könyveket. – Oldalam a témát érintő számos keresőkifejezéssel a Google találati listák élmezőnyében szerepel, így az érdeklődők egyre szélesebb köre talál rá itt: Könyv online

Homo Online

A világháló térhódításának még csak a legelején járunk, abban az átmeneti időszakban élünk, amikor még egymás mellett léteznek és működnek az internet előtti és utáni világ eszközei, médiumai. Még vannak nyomtatott újságok – de egyre többen már az internetről olvassák a friss híreket. Még könyvet veszünk és sokan áradoznak a papír tapintásáról és a nyomdafesték szagáról, de egészen bizonyos, hogy rövidesen teljesen áttérünk az egyre kényelmesebb és alkalmasabb digitális eszközökre: az e-könyvek és az e-book-olvasók robbanásszerű elterjedésével olvasási szokásaink is megváltoznak. a cikk folytatódik >>

Az elmúlás szimfóniája

Sain Gábor kis kritikája az Új Nautilus portálon: „Vannak művek, amelyek után csend van. Fülsiketítő csend. Az agy tekervényeiben leülepednek, megszikkadnak, és burjánozni kezdenek a gondolatok. Ilyen könyv Balla D. Károly regénye, a Tejmozi, olvasása közben egy Dobai Péter idézet jutott eszembe: „…az írók a szavakba menekülnek a saját életük elől is, ezért világos, hogy amíg értelmét látják a menekülésnek, igyekszenek szavakat tartalékolni az élet, és életet tartalékolni a szavak számára.”  Balla D. is hasonlóan gondolkodik, csak ő történetekbe menekül élete elől, ezért tartalékolja élete filmkockáit, amelyeket apránként tár fel az olvasó előtt. Ezekből a kockákból áll össze egy szöveg, amit jobb szó híján nevezhetünk regénynek.” >>a teljes szöveghez