Kárpátalja – Szomszédaink, a magyarok. Dokumentumfilm

Igencsak adta magát, hogy véleményemet a kárpátaljai riportfilmről – Szomszédaink, a magyarok – Kárpátalja, rendező/szerkesztő: Zámborszki Ákos, riporter/szerkesztő: Galán Angéla – Kárpátalja-blogomban jelentessem meg, ám ezzel az írás kicsit ki is esett a fősodorból. Bár a kárpátalja.net oldalnak magas a látogatottsága, de ez állandó oldalainak jó Google-hejezése miatt van, a gyéren felkerülő friss posztokat viszont igen kevesen olvassák. Ezért menjen innen egy kis ajánló, kedvcsináló részlet.

Első megközelítés: korrekt, hiteles

Az átfogó, összegző képet nyújtó alkotásról első megközelítésként megállapítható, hogy amit alkotói  létrehoztak, az a lehetőségeikhez képest és a külső adottságok keretein belül egy korrekt, tisztességes szándékú, pártatlan (bár kissé felületes hozzáállású) összefoglalása a magyarországi átlagnéző számára a mi kevéssé ismert, komplex (és a bemutatottnál is ellentmondásosabb) élethejzetünknek. […]

Második megközelítés: torzító hiányosságok

Szigorúbb olvasatban, második megközelítésként ehhez azonnal hozzá kell tenni, hogy, mint tudjuk, aki pártatlannak igyekszik mutatkozni, az ezzel a törekvésével mindig és mindenkor a hatalmon lévők politikáját szolgálja, mivel pártatlan magatartásával elfogadja, legitimálja a fennálló struktúrát (ahejett, hogy kritikával illetné). Ha ez a politikától távol eső területeken történik (művészet, tudomány, munkahej, szabadidő, háztartás…), akkor kevéssé feltűnő, de ha a pártpolitikától is méjen áthatott területet érint, akkor szemet szúr.

Kárpátalja magyarságáról beszélni úgy, hogy a kérdésnek a magyar (bel-, párt-, nemzet-)politikai vonatkozásairól ne essen érdemben szó, persze lehet, de innen közelítve a kép már csak a felületesség szintjén marad hiteles. […]

Harmadik megközelítés: hazugság elhallgatással

Megvalósult a Magyar Kormány támogatásával – áll a film végén, és említést kap a Nemzetpolitikai Államtitkárság is. Tudva, hogy ma Magyarországon támogatottként mit jelent lojálisnak lenni, badarságnak tűnhet azt firtatni, hogy miért nem kérdez rá a riporter senkinél az úgynevezett nemzetegyesítés belpolitikai vonatkozásaira és következményeire.

Kormánytámogatással hátuk mögött nyilván lehetetlen lett volna azt a kérdést feszegetni, vajon a kormányerőket a kisebbségekért való aggodalom avagy inkább a szavazatvásárlási szándék vezérelte akkor, amikor az egyszerűsített honosítást bevezette, majd a határon túli állampolgároknak a szavazati jogot is megadta.

Nem kerülhetett szóba azt sem, hogy akiknek az állampolgárság megadásával a jelenlegi kormányzat menekülési útvonalat biztosított, azoknak megvásárolta a feltétlen hűségét és szavazatát, és ezek a szavazatok, ha kis mértékben is, de módosítják a ténylegesen Magyarországon élő lakosság – mint politikai nemzet – belső erőviszonyait. Erre célzás sem történt, holott a kettős állampolgárság vissza-visszatérő témája a filmnek. […]

A teljes szöveget lásd:

Szomszédaink, a magyarok – Kárpátalja
– Egy riportfilmről három megközelítésben – 

 

Viszonyítási alap

Az „alkotó cselekvőkedv” intenzív gyakorlása közepette megszövegeztem közéleti orgánumunk számára egy új szlogent:

Kárpátalja legkevésbé olvashatatlan sajtóorgánuma.

napEz persze nem olyan frappáns, mint a lap honlapjának rövidke és szabatos címe: „Kárpáti Igaz Szó online portál Kárpátalja, magyarság, Ukrajna és a világ híreivel”, és nem is olyan költői, mint az ekként szárnyaló mondat innen: „Mert bármily csapás érte is a nemzetet, a fellegek távoztával a Nap már alkotó cselekvőkedvet talált a Kárpát-medencében”, de viszonyítási alapnak – jobb híján – talán egyelőre megteszi. Főleg, hogy súlyos dicséretnek szántam nemzetet alkotó cselekvőkedvemben.

Saját Picasso

A napokban egy jeles művész volt az egyik beszélgetős műsor vendége a tévében. Külön készültünk rá, talán a személyes ismeretség okán is, illetve azért, mert szeretjük a munkáit, Éva a blogját is rendszeresen olvassa, én meg a művészete előtti mély főhajtás mellett a politikai kiállását is szimpatikusnak és fontosnak gondolom.  Ám a műsor nem sikerült valami jól.  Elég nyögvenyelősen indult, az általunk jó beszédűnek ismert művészből szinte harapófogóval kellett kihúzni a szavakat, nagyokat hallgatott, merengett, sóhajtott… Valószínűleg rossz formájában lehetett, mert amit mondott, azzal szemben is lehetne fenntartásokat támasztani. Nem biztos például, hogy okos dolog nagy nyilvánosság előtt kollégákat lesajnálni. Engem ennél is jobban zavart, amit a festészet és a művészet értelméről mondott. a cikk folytatódik >>

Papjancsi és a vak ló

Tudjátok, Papjancsinak azt a balféket hívjuk, aki rosszul meséli el a viccet, mert nem érti a poén lényegét, illetve ha érti, akkor meg elügyetlenkedi. Ha elmondásait nem is, őt magát joggal tarthatjuk szórakoztatónak: viccei helyett a viccet rosszul mondó Papjancsi válik humorforrássá. Így aztán balfék barátunk maga is viccek szereplője lett, se szeri, se száma a Papjancsi-vicceknek.  Ha valaki még nem találkozott ezekkel, ajánlom a Google-keresést. Az első találatok közt például ez adódik: a cikk folytatódik >>

Mégsem szűz a KISZó?

Lezárult az a szavazás, amelyet azért indítottam, hogy megtudjam, olvasóim is „nagyjából baloldalinak” tartják-e országos közéleti lapunkat. Előzmény: egy blogjegyzetemben használtam a nagyjából baloldalinak tartott minősítést, amelyet egy magát Kárpáti Igaz Szónak nevező kommentelő kifogásolt: szerinte ez olyan, mint a félig-meddig szűz, no meg ők éppenséggel mindenevők, minden irányzatra nyitottak. Egy dolog azonban az önminősítés, és más tészta a kívülállók véleménye: a szavazás eredménye legalábbis eléggé meggyőzően engem igazolt: nagyjából baloldali (30 voks), olyan, amilyen éppen Gajdos (27), szocdem (16), félig-meddig szűz (4), semleges (2), jobboldali (1). a cikk folytatódik >>

Holdfogyatkozás Kárpátalján

Úgy tűnik, azzal a kis élcemmel, hogy Nemzeti Holdfogyatkozást hirdettem a Kárpát-medencében, nem is túloztam sokat, ugyanis egyik portálunk kárpátaljai eseményként tette közzé a Hold elsötétedéséről szóló hírt… Erről a régi anekdota is eszembe jut: állítólag a török kormány nehezményezte, amiért az örmény címerben benne van az Ararát, holott az nincs Örményország területén, csak látszik onnan. Az örmények válaszoltak: a török címerben meg ott van a félhold, holott az nincs Törökország területén, csak látszik onnan. …Akárcsak Kárpátaljáról a holdfogyatkozás. a cikk folytatódik >>

Merre húz a KISZó?

Egyik friss bejegyzésemben (Ráfázhat a Fidesz)  bizonyos politikai feltételezéseket latolgatva hivatkoztam a Kárpáti Igaz Szó online oldalán folyó szavazásra, megjegyezve, hogy „A minta persze nem reprezentatív, ám az mégis jelzésértékű, hogy egy nagyjából baloldalinak (!) tartott lap online felületén a listát a Jobbik vezeti.” A magát Kárpáti Igaz Szónak nevező olvasóm hozzászólásában kifogásolta a nagyjából baloldali minősítést, szerinte ez olyan, mint a többé-kevésbé szűz, s ők különben is mindenevők, azaz – értelmezésemben – semlegesek. No, gondoltam, kérdezzük meg az olvasót, milyennek tartja a KISZót. Itt lehet szavazni: Ön szerint milyen orientációjú a Kárpáti Igaz Szót?