BDK BLOG – Balla D. Károly ungparty webnaplója

Feledékenysége áldozata lett Balla D. Károly író. A hedonista életmódjáról elhíresült kárpátaljai alkotó éjszakára nyitva felejtette annak a hűtőszekrénynek az ajtaját, amelyet közismert falánksága miatt közvetlenül a fekhelye mellett helyeztetett el. Késő este, A nagy zabálás c. film megnézése után megéhezett, kivett hát a hűtőből egy félrőfnyi házikolbász-darabot és élvezettel elrágcsálta. A frizsider ajtaját előzőleg nyitva hagyta, hogy majd visszateszi a maradék kolbászt, de mivel az egészet megette és nem volt mit visszatennie, az ajtó úgy maradt. A költő jóllakottságában mély álomba merült, nem ébredt fel a fokozódó hidegre, miközben a nagy teljesítményű hűtőgép hajnalra jóval fagypont alá csökkentette a hőmérsékletet a szobában. A költő légzése fokozatosan lelassult, legfontosabb életfunkciója, az emésztése leállt. Helyzetét súlyosbította, hogy rémisztő álmot látott: egy kóbor kutya támadt rá és minden áron meg akarta szerezni a házikolbászát. Amikor az eb képében egy kíméletlen kritikusát fedezte fel, ereiben megfagyott a vér. »tovább

A hervadás akkor már második napja környékezte a szökőkutat. Az első napon csak járt körülötte, figyelte rezdüléseit. Éjszakára elhúzódott mellőle, egy tuja tövéből nézte a színes fénypászmákban megújuló csodát. A második napon már közelebb merészkedett, megtapogatta a márvány medence sima köveit. Imponált neki az elegáns hűvösség, amellyel a vízsugarak a kis barokk teret szemlélték, élvezte a szél felkapta finom, friss permetet, amely időnként az arcába csapott, s amely mintha üdévé tette volna őt is: aszott arcbőre sóváran itta be az apró cseppeket, ráncai kisimultak, s amikor egy eltévedt ananász feléje gurult az egyik mellékutcából, biztos lett abban, Oresztész is ide tart nyerítő hintalován, hogy az elszáradó vízsugarak láttán mohó rügyeket fakasszon a teret borító ősz minden rozsdálló lábnyomában.

több hasonló

Vallási fanatizmusa okozta Balla D. Károly író halálát. Az ismert kárpátaljai költő úgy döntött, az idén megtartja a nagyböjtöt, ezért hamvazószerda óta nem vett magához ételt. Az első héten  bűnbánatot gyakorolva hosszú gyónásra szánta magát: a Mozgó Világ kápolnájában őszintén feltárta korai Lenin-verse keletkezésének a történetét. A nyomasztó tehertől szabadulva így már a második héten megmutatkozni látszottak rajta a lelki megtisztulás és kiengesztelődés jelei: fokozatosan elhagyta cinizmusa és ironizáló hajlama. A harmadik héten testi átalakulások is történtek: az író amúgy kerekded arca megnyúlott, kaján tekintete szelíddé vált, lenéző ajakbiggyesztése jóságos mosolyra váltott. A negyedik hét kezdetén fogadalmat tett, hogy legalább Pünkösdig nem nyit új blogot és napi egy Facebook-bejegyzésnél többre nem ragadtatja magát – úgy tűnt, minden kedvezően alakul, az író jó úton jár afelé, hogy hitbéli meggyőződésében elmélyülve a böjt tisztító ereje megszabadítsa a világi hívságoktól. Ám a negyedik hét végén hallucinációk zavarták meg a folyamatot: az amúgy szerény tehetségű alkotó egy reggelen azzal a szent meggyőződéssel ébredt, hogy ő a magyar irodalom lángoszlopa, és ebben a minőségében nyomban szavalóversenyt kívánt indítani, amelyen csak az ő hazafias versei hangozhatnak el. Haladéktalanul hozzá is látott ezek megírásához. Már az elsőben megjósolta saját hősi halálát. A nemzeti identitás várfokát kivont szablyával védő poéta képe ugyan tökéletesre sikerült, ám az ekkor már egy hónapja koplaló költő, mielőtt leszédülhetett volna a mellvédről, váratlanul éhen halt. Csontjára aszott bőre még sokáig zörgött a vár fölött süvítő böjti szélben.

több hasonló

Túl forrónak találta az iszappakolást a karján és a vállán, mégsem szólt a nővérnek. Inkább azt figyelte, ahogy az andalító, sárgás fény meg-megrezdül a kifeszített lepedők között. Feszültségingadozás, gondolta. Talán hegesztenek a közelben, és amikor ívet fog az elektróda és sercegve olvadni kezd a vas, akkor a nagy terhelés miatt a hálózatban pillanatra alább esik a feszültség, s erről tudósítanak a paravánokkal elválasztott fülkék amúgy is bágyadt fényű lámpái. Zavarta a pislákolás, behunyta hát a szemét, de ettől meg elviselhetetlen lett a forróság a karján és vállán. Nem tudta, mivel köthetné le a figyelmét, talán dudorászhatna, gondolta. De aztán jobb ötlete támadt. Elképzelte, amint egy ingoványban fuldoklik, a forró iszap már a szájáig ér, és ő kapálózva küzd az életéért. Már éppen végleg alámerült volna, amikor a nővérke felszólította, hogy azonnal hagyja abba az éneklést. Oresztész dühösen hátracsapta hegesztősisakját, új elektródát tett a fogóba, majd komótosan befejezte reggelijét a hunyorgó fényű búvárharangban.

több hasonló

Halálos áldozatot követelt egy áprilisi tréfa. Balla D. Károly ismert kárpátaljai költő azt tervezte, hogy halálhírével tréfálja meg olvasóit. Ezért április elsején a blogjában megjelentetett egy hírt, amely a következőképpen kezdődött: „Halálos áldozatot követelt egy áprilisi tréfa. Balla D. Károly ismert kárpátaljai költő azt tervezte, hogy halálhírével tréfálja meg olvasóit. Ezért április elsején a blogjában…” Ám az írónak csalódnia kellett, olvasói közül senki nem ült fel az ugratásának. Ez olyan megrázkódtatást okozott számára, hogy érezte, menten megüti a guta. „No de előtte még megírom a valódi halálomat” – határozta el gyilkos dühvel, és sebesen a friss fejleményeket is rögzíteni igyekezett:  „…senki nem ült fel az ugratásának. Ez olyan megrázkódtatást okozott számára, hogy érezte, menten megüti a guta” – az utolsó szavaknál már egészen lila volt a feje. Látszott, fokozódó mérgében agyát elönti a vér. Amikor arcával a számítógép billentyűzetére bukott, egy pillanatra még tudatosult benne, hogy halálával végképp lelőtte a tréfa poénját.

több hasonló

Túlzásba vitte a véradást, ez okozta halálát. Balla D. Károly, az ismert kárpátaljai író évek óta rendszeresen adott vért, saját bevallása szerint leginkább azért, mert az aktus után bőséges uzsonnával kínálják az önkénteseket – még ám nem is akármilyennel. Az ungvári véradó központ még a szovjet érában tetemes készletet halmozott fel egy olyan paradicsomos halkonzervből, amely az utóbbi húsz évben már nem kapható Ukrajnában. A költő fiatalkorában nagyon szerette ezt a készítményt, mondhatni, rajongott érte. Ennél is fontosabb azonban, hogy a finomság elfogyasztása után általában megszállta az ihlet – épp ezért az 1990-es évek elején igencsak fájlalta, hogy hiába keresi a boltokban kedvenc konzervét. Ám váratlanul rámosolygott a szerencse. »tovább

Agyonnyomta az összedőlő vereckei emlékmű a tövében fohászkodó költőt. Balla D. Károly ismert ungvári alkotó szokásos évi zarándoklata során éppen a Vereckei-hágón álló honfoglalási emlékmű előtt tette tiszteletét, amikor a kő-kolosszus váratlanul megingott és dörgő hangot adott. A költő ijedtében az emlékmű oltárkövéhez térdelt és mondott egy gyors imát a magyarok istenéhez, ám ez nem segített rajta: az összerogyó monumentum maga alá temette. A szerencsétlenül járt író utolsó gondolata az volt, talán mégis inkább a Veres Kocsma felé kellett volna fordulnia Munkácsnál.

több hasonló

Ungvári családi házuk tetejéről lezuhanva zúzta halálra magát Balla D. Károly író. Az ismert kárpátaljai alkotó már nem tudta elviselni, hogy parabolaantennájuk elállítódása miatt nem képes fogni az Echo TV műsorát, ezért felmászott a tetőre, hogy igazítson a tányéron. Odafent meglepetten tapasztalta, hogy tavasz van és Afrikából megjöttek a kéményükön évek óta fészkelő gólyák. Az antennát tartó oszlop helyett a madarak felé indult, amelyek riadtan elhagyták fészküket. Utánuk iramodott, talán abban bízva, hogy költőzsenikre nem hat a gravitáció. Tehetsége azonban kevésnek bizonyult, csupán annyira volt elegendő, hogy ne egyenes vonalban hulljon alá, hanem, mielőtt halálra zúzná magát, kicsit kóvályogjon, mint gólyaszar a levegőben.

több hasonló

Gitározás közben érte halálos áramütés Balla D. Károly írót. Az ismert kárpátaljai alkotó  legújabb verse szavalása közben éppen Jimi Hendrix egyik számának az akkordjait igyekezett leutánozni néhány rajongója előtt, amikor a hangerősítő meghibásodása miatt a földeletlen elektromos gitár húrjai feszültség alá kerültek. Az alkalmi örömzenész ujjai görcsbe merevedtek és teste rángatózni kezdett, amit hallgatósága eleinte a blues keltette extatikus vonaglásnak gondolt. Amikor azonban a költő haja kigyulladt, nem lehetett kétségük a performansz végkimenetele felől. Szakértők megállapították, hogy a baleset halálos kimenetelében szerepet játszhatott a költő csekély ellenállása.

több hasonló

Halálos síbalesetet szenvedett vasárnap Balla D. Károly író. Az ismert ungvári alkotó a kárpáti havasokban hódolt kedvenc téli hobbijának, amikor is közismert vakmerőségétől vezéreltetve egy mások által veszélyesnek tartott meredek lejtőn próbált leereszkedni sílécén. Egy ideig sikerült szlalomoznia a gyéren nőtt fák között, mígnem nagy sebességgel telibe talált egy százados fenyőt. Az ütközés erősségére utal, hogy mire a szemtanúk odaértek, a szörnyethalt költő szakállát belepték a fáról hullott tűlevelek.

Akkor már második órája járt fel s alá az üvegfalak között. A bámészkodók egyike sem tudta megmondani, vajon azelőtt tétlenül ült-e a szálkás deszkájú priccsen vagy éppen feküdt rajta, netán guggolt mellette vagy félénken alámászott, mint ahogy arra sem tudtak válaszolni, mi okozta váratlan nyugtalanságát, belső késztetésből indult-e szűk távlatú, de az idő múlásával mégis végtelenné sokasodó útjára, vagy talán egy feléje dobott hipotézis izgatta fel annyira, hogy nem maradhatott tétlen – ám annyi bizonyos, most a fáradtság legkisebb látható jele nélkül, minden forduló után szinte újult erővel szaporázta lépteit. Bár kérdéseire nem kapott választ, a tömegben elvegyülő Oresztésznek mégis az volt a benyomása, a bámészkodók színlelik tudatlanságukat, valójában jól ismerik az előzményeket, nem csak azt tudják pontosan, hogy a kényszer napok óta egyetlen falatot sem vett magához, hanem azt is, hogy azért kelt fel priccséről, mert csendes délutáni agóniája közben a világmindenség puha gombóccá gyűrt szabásmintája kicsúszott a feje alól.

több hasonló

Óvatosan kerülgette a tócsákat, pedig mezítláb volt. Meg-megállt, a magasba emelte tekintetét, habár a szűk sikátorok fölött alig is látszott kevéske a piszkosszürke alkonyati égből. Valahol felbőgött egy erőgép, a házak faláról hangtalanul peregni kezdett a vakolat. Oresztész aprót sóhajtott és folytatta kacskaringós útját. Nem kellett sietnie. Tudta, a véletlenek nem késleltethetik, pontosan akkor ér majd a kereszteződésbe, amikor a fotósok vakuja egy pillanatra fehérré fényesíti az úttesten fekvő halott sötét arcát.

több hasonló

Akkor kezdett havazni, amikor a széksorok között hosszan botorkáló cimbalmos végre középre ért. Ütőit letette a biliárdgolyók mellé és folytatta a vízkereszt idején abbahagyott kosárfonást, hogy az üregi nyulak téli fészke bőséges szaporulattal hálálhassa meg a holdfogyatkozást. Oresztész szolgálatkészen adogatta a hajlékony vesszőket és bámulattal figyelte, amint a cimbalmos keze nyomán lassan felépül az amfiteátrum.  Kék hó hullott a fehér márványra, s a karéjban álló párkák pengtek, mint egy síkidom megütött húrjai.

több hasonló

Nem tudta letenni a kagylót. Az imént, amikor füléhez emelte, már érzett valami különöset, de figyelmét a beszélgetés kötötte le. Ha már ilyen kényes témában kérik ki a véleményét, akkor illik kellő komolysággal reagálnia, gondolta. Igen, a csoport követelése minden bizonnyal jogos, ugyanakkor nem indokolt, hogy utcára vigyék a problémáikat, mondta száraz, tárgyilagos hangon, vigyázva arra, ki ne derüljön, voltaképp szimpatizál-e a tüntetőkkel vagy pedig elmarasztalja őket. Még kapott pár kérdést, igyekezett rövid, tömör válaszokat adni, miközben enyhe sajgást érzett a csuklójában. A riporter megköszönte nyilatkozatát, Oresztész pedig le akarta tenni a hallgatót a készülékre – de ez lehetetlenné vált, mert amíg beszélt, a kagylóból sarjadó sűrű folyondár teljesen körbenőtte a kézfejét és már a karján kúszott a válla felé. Mire a szívét elérte, a tömeg feloszlott az aláaknázott játszótéren.

több hasonló

A pap nem tudta elkezdeni ünnepi szózatát, mert mindenki a pulpitusra felkapaszkodó kényes hermelinre figyelt, fényes szőrére, elegáns mozdulataira, ahogy ráérősen, de határozott elszántsággal egyre feljebb kúszott a bíbor bársonyon. Fogai között hegyes ceruzát tartott, időnként, amikor haladtában megállt, megforgatta a szájában, rágott rajta egy keveset. A rövid, döbbent csend után a gyülekezet morajlani kezdett, a hívek összesúgtak, szép, persze, hogy szép, de mégiscsak egy rágcsáló. A hermelin közben a szószék tetejére ért, szembenézett isten meglepett szolgájával, majd hegyes ceruzájával megkopogtatta a mikrofont. Oresztész, aki az egyik hátsó sorban foglalt helyet, úgy érezte, pillanatokon belül valami kivételes eseménynek lehet a tanúja, de mielőtt bármi rendkívüli történhetett volna, a hangárt előírásszerűen kiürítette a rendészet, hogy a hosszú útról megtért sugárhajtású gép megszokott helyére begördülhessen.

több hasonló

A fiaskó leszegett fővel baktatott a folyóparton. Sötétzöld kabátjában helyét lassan változtató tujabokornak tűnt, a töltésen túlról átkíváncsiskodó őzek legalábbis annak nézték, hasonlóan a fölötte köröző varjakhoz, amelyek csúfondáros károgásukkal kísérték dicstelen útját. Ám Oresztész éles szemét nem téveszthette meg, látta ő pontosan, egy leszegett fejű fiaskó közeledik hozzá, mégsem gondolt arra, hogy ki kellene térnie előle. Széles terpeszt vetett a fövenyen és megadóan tűrte, hogy a fiaskó áthaladjon rajta és távolodva alakja lassan belevesszen a világosságba.

több hasonló

Az első a sarokban jelent meg, aztán mellette még egy, a harmadik az ablakpárkány alatt tűnt fel, további kettő a küszöb alól bújt elő. Oresztész rémülten figyelte, ahogy egyre többen lettek, és apró lábaikon szertemásztak a szobában. Már-már attól tartott, hogy az elszántabbak őhozzá is odamerészkednek. Kemény, erős bakancsában ugyan nem kellett féltenie tőlük, de a gondolat, hogy felkúszhatnak a csupasz lábszáráig és hideg, nedves testük bőréhez érhet, rettenettel töltötte el. Ám a kockázatok láthatólag nem vettek tudomást róla, a súlyos bútorok lába körül csoportosultak és bizonyos illedelmességet mutatva egy arasznyinál magasabbra egyikük sem mászott. Oresztész megnyugodhatott, sőt, egy idő után be kellett látnia, hogy ugyan a látványuk eléggé visszataszító, de az illat, amely megjelenésük óta belengte a szobát, kifejezetten kellemes. Éppen folytatta volna, amibe belekezdett (folyókat cserélt hegyekre egy térképen), amikor a kockázatok szabályos körívbe rendeződtek és nagy átéléssel előadták Johann Sebastian Bach újévi kantátáját.

több hasonló

Már nagyon unta a magasra nőtt evidenciákat, állandóan belebotlott összeverődött nyalábjaikba, amikor a hátsó udvar felé vette az útját. Le kellene kaszáltatni, állapította meg, mégsem szánta rá magát, hogy nagy beszédű szomszédjának átszóljon ez ügyben. Inkább botladozott reggelente, emelgette a lábát, igyekezett utat taposni. Amikor dolga végeztével visszafelé jött, még látszott lépteinek a nyoma, de másnap reggelre az evidenciák még makacsabbul állták az útját. Jön majd az ősz, elszáradtok magatoktól is, legyintett Oresztész, és miután vérző talpát bekötözte, egy torziós ingával kibillentette helyéről a Föld tengelyét.

több hasonló