Önbekecs

– Vedd le a bekecsedet.
– Nincs rajtam bekecs.
– Akkor mi ez a vastag a feltűnő mintával?
– Az identitásom.
– Hát vedd le azt, mert rád melegszik ebben a hőségben.
– Én inkább magamon tartanám.
– És nem félsz, hogy lángra kap?
– Ugyan miért kapna?
– Mert lelocsoltam benzinnel. És már nagyon rágyújtanék.

A biztos hely

– Azt mondták, hogy szobatiszta.
– Úgy látszik, mégsem.
– Evés közben is mindent összemocskol.
– Talán csak a környezet szokatlan neki.
– Egész nap morog.
– De szeret minket.
– Éjszaka a fogát is csikorgatta.
– Majd megszokjuk.
– Nem akarom megszokni. Kérlek, vigyük vissza az öregek otthonába.

Hajóhinta

– Az a játék nagyon veszélyes.
– Majd vigyázok.
– Mindig túlhajtod.
– A gravitáció kibírja.
– Legutóbb is átfordultál.
– Mert nagyon meguntam már itt ezt a hetet.
– Ha békén hagyod a hintát, beteszek neked még egyet a Vénusz és a Mars közé.

Viharvárók

– Utoljára kérlek, állj odább.
– Inkább vedd fel a viharkabátod.
– Nincs vihar.
– Biztonsági okokból.
– Ezt a kockázatot vállalom. Állj odább.
– Akkor legalább a viharlámpát gyújtsd meg.
– Világos van.
– Egyelőre. Nagyon aggódom. És rettegek a dörrenéstől.
– Pedig akkor is elsütöm a viharágyút, ha nem állsz el a cső elől.

A nagyfiú

– Kérlek, ne kapcsold le a lámpát!
– Lekapcsolom, te már nagyfiú vagy.
– De tudod, hogy félek.
– Nincs mitől.
– De én félek.
– Mitől?
– A sötéttől.
– A sötét még nem bántott senkit.
– Akkor maradj velem. Ha itt vagy, nem félek.
– Nem maradhatok. Dolgom van. Különben is nagyfiú…
– De én félek egyedül a sötétben.
– Nem leszel egyedül, tessék, ideteszem neked a Brumit. Ő majd vigyáz rád.
– Benne nem bízhatok, amióta megerőszakoltam.

tovább »

Az ajtó két oldalán

– Nyisd ki.
– Nem nyitom.
– Én vagyok az, nyisd ki.
– Nem nyithatom.
– Ne csináld ezt, mondom, hogy én vagyok.
– Akkor se nyithatom.
– Hoztam enni neked, be kell engedned.
– Nem tehetem.
– Én már nem haragszom rád. Nyisd ki az ajtót.
– Nem nyithatom.
– De hát miért?
– Nem érem el a zárat.
– Hogyhogy nem?
– Túl rövid láncot tettél a nyakamra.

Tor

– Kérem a sót.
– Nem láttad a csótányt?
– Csak az ártányt. Kérem a sót.
– Sehol sem látom.
– Ott van a tányérod előtt.
– A csótány?
– Nem.
– Akkor az ártány?
– Csak a vére. Kérem a sót.
– Nem láttad a csótányt?
– Agyoncsapnám.
– Az a disznó a barátom volt.
– Leszúrtam. Sótlan a vére.
– Pedig belesütöttem a csótányt.

Kés és tekintet

A férfinak az a feladata, hogy mindenáron szemmel tartsa a nőt. Feszülten követi minden  mozdulatát. A kezét, ahogy leereszti. A lábát, ahogy odább teszi. Amikor a nő nem mozog, a férfinak a tekintetét kell követnie. A nő előbb a közeli dombot nézi (a férfi követi), aztán az út menti fát (a férfi követi), aztán a döglött kutyát az ól előtt, majd a véres kést a férfi kezében (a férfi követi, követi). A nő ezután váratlanul a férfi szemébe néz. A férfi megrémül és arca elé kapja a kést, mielőtt megvakul.