Enjambement, Tarkovszkij

Nemrégiben egy friss internetes lelet okán idéztem fel csaknem elfelejtett versemet és keletkezése körülményeit. A szöveget akkor, nem kis meglepetésemre, húsz évvel ezelőtti kötetemben sikerült megtalálni (holott már az OSZK-nak is írtam, hogy a Magyar Napló 1990. szept. 20-i számából legyenek szívesek számomra beszkennelni és elküldeni versem képét; meg is tették, íme a nem túl tetszetős eredmény). A most kezem ügyébe került, egyébként nagyon rég nem forgatott könyvbe ma unalmamban újra belelapoztam, s bizony találtam néhány elfelejtett érdekességet. Igazából az internetes korszakom előtt keletkezett verseim közül én jó ideje csak azokat tartottam számon, amelyek bekerültek a Halott madárral c. válogatott kötetembe, a többiről, mint értéktelenekről, nagyjából meg is feledkeztem. Talán érdemtelenül. a cikk folytatódik >>

Sűrű napok

Vasárnap összeállítottam webmagazinom új számát (változatos anyag, tessék megnézni), hétfőn befejeztem a Mozgó Világ júliusi számába szánt hónaplót, de estére még hiányérzetem maradt, ezért lefordítottam egy Alberd Yollaka-verset (úgy érzem, igen jól sikerült). Mindeközben pedig teszteltem a Facebookot: az érdekelt, 954 ismerősöm közül hányan veszik észre, ha új bejegyzést teszek közzé. Eredmény: 24 óra alatt 57 lájkolást kaptam. Azokat is hozzávéve, akik kommenteltek (de nem lájkoltak), hatvan egynéhány visszajelzéssel számolhatok, így összességében valamennyi ismerősöm 7 %-a garantáltan látta a bejegyzést. Felteszem, hogy még  ugyanennyien látták ugyan, de ezt nem jelezték. Ez még így sem éri el a 15 %-ot – s közben persze tudni kell, hogy ennyien is csak a sok lájk miatt látták: ha senki nem nyilvánít tetszést, akkor a bejegyzés sokkal kevesebb üzenőfalon jelenik meg és sokkal hamarább eltűnik a süllyesztőben. Az eredmény ezzel együtt egyfelől felülmúlja várakozásomat, másfelől pedig azt mutatja, ismerőseinknek csak egy töredéke látja, ha közzéteszünk valamit a Facebookon. (Köszönet a résztvevőknek!) a cikk folytatódik >>

Még egy „Lenin-vers”

Szörfölgetés közben akadtam rá a szép emlékű Zalabai Zsigmond egy esszéjére. Eszmefuttatását félig-meddig elfelejtett versemmel indítja, amely, mint írja 1994-ben: „esztétikai értékeivel, poétikai és stiláris eszköztárának sokkeffektusaival lenyűgözte, mondanivalójával, erkölcsi üzenetével, a nemzetiségi létezés egyik jelenségének kegyetlenül pontos diagnosztizálásával pedig töprengésre, a költő fölvetette gondolatok továbbgondolására késztette e sorok íróját.” A szlovákiai magyar irodalomtörténész értékelése hízelgő rám nézve, főleg, hogy tanulmányában teljes egészében idézi is versemet, amely az akkori Magyar Naplóban jelent meg 1990-ben. Az internetes Zalabai-lelet jó alkalom arra, hogy felidézzem keletkezése körülményeit. a cikk folytatódik >>

Új szám – BDKO

Keresi, de még nem találta meg helyét webmagazinom, a BDK Online.  Minden hétfőre – mára is! – új számot készítek, nem kevés munkával, de az oldal látogatottsága egyelőre sajnos jócskán elmarad a napi blogométól. Úgy tűnik, olvasóim mégis inkább friss jegyzeteimre kíváncsiak, nem a heti válogatásra – pedig az utóbbi mindig tartalmaz olyasmit is, amit másutt nem, vagy nem így, vagy nagyon régen közöltem. Most egy újítást is bevezettem: az új mellett a múlt heti címlapról is lehet indítani a böngészést – amire ezúton ösztönzök mindenkit. A tartalom: A liberalizmus mételyeMegkeresések – Boldog Ung-vidékTsúszó: Utazások innen és túlTsúszó és a komplex létezésÉszak, Északnyugat10 újabb C-dulVillanyspenót – előbbre léptünk-e •  Szintén zenész

Ellengondolkodás

A tanítványommal, akit hetente egy alkalommal másfél órán át részesítek műveltségi okításban, azt a gyakorlatot alakítottuk ki, hogy az első félórában én „adok elő” valamit saját kútfejemből (erre előzőleg persze rákészülök), aztán pedig ő tesz fel az elmondottakkal vagy valami egészen mással kapcsolatos kérdéseket, ezekre cirka 30 percen át igyekszem kimerítő válaszokat adni, az utolsó félórában pedig közösen utánanézünk annak, ami tisztázatlan maradt. Legutóbb Arany János balladáiról beszéltem neki, de láttam rajta, alig várja, hogy ezen túl legyünk, és ő kérdezhessen. Nekem is szegezte azonnal, az hogy lehet, hogy nekem egyáltalán nincsenek példaképeim, és különben is, mit értek azon, hogy ellengondolkodás? Mondjak példákat, mert nem érti. a cikk folytatódik >>