Csernobil sugaras útján

Balla D. Károly

Csernobil és a Sugaras utakon

25 évvel ezelőtt tanultuk meg a csakhamar félelmetes szimbólummá nőtt fogalmat: Csernobil. Kifejezője a rossznak, a fenyegetettségnek, a bűnös emberi felelőtlenségnek, az álnok politika képmutatásának, a lopakodó és mindenbe befészkelő halálos veszedelemnek, az istencsapásnak. Csernobil… Mivel a hatóságok eltitkolták a reális veszélyt, Kijevben és országszerte megtartották a kötelezően önkéntes május elsejei felvonulásokat. Tudatlanságunkban mi kirándulni is kimentünk Nevickére, Kolos még nem volt másfél éves, félmeztelenül szaladgált a réten a vakító áprilisi napsütésben. Fogalmunk sem volt arról, hogy milyen izotópok záporoznak rá a makulátlannak látszó kék égből. Nem sokkal később jelentkezett, évekig fulladásos tünetekkel járó allergiája alighanem összefüggésbe hozható ezzel. a cikk folytatódik >>

Volt hasonló eset!

Az idei József Attila-díjasok ügyében Kukorelly Endre néhány napja levelet írt a miniszternek (de voltaképp inkább az illetékes államtitkárnak) annak okán, hogy a politika utólag belepiszkált a szakmai névsorba, négy nevet valaki kihúzott és másik négyet beleírt. Kukorelly úgy emlékszik, „Utoljára a nyolcvanas években csinálta a kultúrpolitika, a létezett szocializmus haláltusájában összevissza rugdalódzó korszakában.” Vártam, hogy az 2000-es ügy érintettjei közül megszólal valaki – de nem. Most lényegében ugyanez az állítás jelent meg, picit már enyhítve; eszerint Kukorelly „Azóta nem hallott hasonló esetről, bár leszögezte, nem biztos, hogy nem fordult elő.” Nos: nagyon is előfordult! a cikk folytatódik >>

A Kossuth-díj várományos

A Basahalom Boulevard beszámolóját olvasva és ezt a szép festményt hosszan szemlélve sikerült transzba esnem és minden kétséget kizáróan eközben látnoki képességekre tettem szert, így én már most tudom, hogy a festőművészek közül jövőre ki kapja a Kossuth-díjat.  (A kép kattintással nagyítható). Jövőbelátásom nagyszerű percei közben persze eszembe jutott egy ennél is inpozánsabb korábbi remekmű az első Orbán-kormány idejéből (ha belegondolok, a szentkoronás alkoltmányhoz remekül illenék): a cikk folytatódik >>

Dsida Jenő meghamisítva

Duna TV, március 15-i reggeli ünnepi műsor. Egy diák-szavalóverseny díjnyertese Dsida Jenő Psalmus Hungaricus c. nagyívű költeményét mondja. Nem csüggök minden szaván, igazából nem kedvelem ezeket az egy kaptafára járó, okosan, kiszámítottan átélős, betanított szavalatokat, a végén mégis felkaptam a fejem. És hol a záradék??? Tény, hogy kimaradt, és persze gyanakodni kezdek: hátha azért, mert irodalmunk jelentős magyarság-verse Jeruzsálemmel végződik. Eszerint lehagyták az utolsó részt? Biztos, ami biztos, utánanézek a Magyar Elektronikus Könyvtárban, ott persze a teljes vers szerepel azzal a véggel, amire emlékeztem. Megvárom, amíg a Duna TV honlapjára felkerül a műsor (lásd a 43. perctől). (Frissítés: a link már rossz helyre mutatott, töröltem, 2016) a cikk folytatódik >>

Jobbik-jugend Kárpátalján

Nehéz egy ilyen hírnek örülni. De most inkább mellőzöm a politikai vonatkozásokat, legfeljebb azon tűnődöm el, nem esik-e nagyon pofára a Fidesz ezzel a kettős állampolgároknak adandó szavazati joggal… Nézzük azonban a bejelentés nyelvi megformáltságát. Hogy egy mozgalomnak Társaság a neve, bánja a fene. Hogy miként lehet bármit is elhatározásul kitűzni, amiatt fájjon az ő fejük. Meg amiatt is, hogy miként és hogyan lehet a kárpátaljai magyarság eszméit fejleszteni. Hunyjunk szemet afölött, hogy a hozzájárult egy szóba írandó. Hogy az amely helyett itt ami kellene – üsse kő. Na de hogy mindezek következtében „egyhangúan kiviteleztük az addig is szóban forgó kérdést”, az már egy kicsit sok. Kérdést kivitelezni, ráadásul egyhangúan – ez nem semmi még a Jobbik által támogatott  nagyon magyar beregszászi főiskolásoktól (!!) sem. De persze nem a fogalmazókészségükkel van a legnagyobb baj.

jobbik jugend - a Kárpátaljai Magyar Fiatalok Társasága

a Kárpátaljai Magyar Fiatalok Társasága honlapjának részlete Jobbik-logóval

forrás. (a honlapot törölték)

PS. Frissítés, 2013.

A szervezet honlapja egy kisebb botrányt követően megszűnt. A botrányt az váltotta ki, hogy a kis nácijelöltek megosztottak valami Hitler-képet a Facebookon, egy tanárnőjük pedig észrevette és nyilvánosan megrótta őket:

„Baraté Erika, Kiss András, Kertész Dávid, Espán Rita! A Kárpátaljai Magyar Főiskola nem ad teret emberiség-ellenes, gyilkolásra buzdító, náci nézeteknek!”

A szervezet azóta nem hallat magáról, szégyenteljes emlékét csupán néhány cikk és ez a még fennmaradt webhely őrzi:

http://www.kmft.mezoka.com/nyitolap/ < azóta ezt is törölték valamikor (2017)

Összefoglaló:  Miután a beregszászi magyar főiskola többször is a falai közé engedte a szélsőjobb ideológiát (nyilvános szereplési lehetőséget kapott a Hatvannégy Vármegye és a Jobbik is, egy szépnek nem mondható napon megalakult a Kárpátaljai Magyar Fiatalok Társasága – KMFT – a tanintézmény falai között: a Jobbik kifejezett kezdeményezésére és támogatásával. Náci allűrjeiket követően a főiskola hatalmi szóval végül elhallgattatta a fiatalokat, a tagok egy része nyilvánosan bocsánatot kért.

Frissítés 2016. A hangadók egyike évekkel később egyik hangadó tagja lett a Kovács Vilmos Irodalmi Társaságnak, másikuk egy gyermeklap főszerkesztője lett.


Más:

Lovag vitéz Dr. Ifj. Csendőr