BDK BLOG – Balla D. Károly ungparty webnaplója

- Ébredj fel, ébredj fel!
- Mi történt?
- Nem hallottad?
- Mit?
- A dörrenést. Jön valaki. A kutya is vonít.
- Talán csak a telehold.
- A telehold nem dörren. »tovább

Ötéves volt, amikor az anyja először zárta a sufniba büntetésül, amiért az új szoknyájában beletoccsant a sárba. Ettől kezdve mindig ide csukta be, ha rossz fát tett a tűzre, vagy ha útjában volt. Csak először sírt, később rájött, hogy a sufniban lenni jó, a réseken besütő nap csíkokat rajzol a porba, a hasított fából pedig tornyot lehett építeni. Kifelé nézelődni is remek szórakozás: figyelheti, mi történik az udvaron, ki megy el a kerítés előtt – de őt nem látja senki. »tovább

Nem titkolt szerzői szándék szerint a pársoros abszurd pszichodráma-szövegek több értelmezést is megengednek, a párbeszédek kínálta szituációk talán éppen ezért alkalmasak pszichoterápiás célokra. A mostani jelenet a hosszú téli szünet után került terítékre a pszichodráma-csoportban. A szexuális játékokat megidéző utolsó őszi foglalkozás oldott hangulata rég szertefoszlott: sokkal inkább a korábbról jól ismert zavar és értetlenség ült az arcokra a szöveg kiosztása után. Senki sem akart elsőként megszólalni. Holott a terapeuta azt szerette volna, ha ezúttal a beszélgetés megelőzi a jelenet eljátszását. Ám a csoport tagjai láthatóan a tavaly kialakult rutinhoz ragaszkodtak. >>tovább

- Mit csinálsz?
- Imádkozom. Megtanítsalak téged is?
- Tudok imádkozni.
- És kitől tanultad?
- Tőled.
- Tőlem? Mikor?
- Amikor még te sem tudtál.

több hasonló

- Vedd le a bekecsedet.
- Nincs rajtam bekecs.
- Akkor mi ez a vastag a feltűnő mintával?
- Az identitásom.
- Hát vedd le azt, mert rád melegszik ebben a hőségben.
- Én inkább magamon tartanám.
- És nem félsz, hogy lángra kap?
- Ugyan miért kapna?
- Mert lelocsoltam benzinnel. És már nagyon rágyújtanék.

- Azt mondták, hogy szobatiszta.
- Úgy látszik, mégsem.
- Evés közben is mindent összemocskol.
- Talán csak a környezet szokatlan neki.
- Egész nap morog.
- De szeret minket.
- Éjszaka a fogát is csikorgatta.
- Majd megszokjuk.
- Nem akarom megszokni. Kérlek, vigyük vissza az öregek otthonába.

- Az a játék nagyon veszélyes.
- Majd vigyázok.
- Mindig túlhajtod.
- A gravitáció kibírja.
- Legutóbb is átfordultál.
- Mert nagyon meguntam már itt ezt a hetet.
- Ha békén hagyod a hintát, beteszek neked még egyet a Vénusz és a Mars közé.

- Utoljára kérlek, állj odább.
- Inkább vedd fel a viharkabátod.
- Nincs vihar.
- Biztonsági okokból.
- Ezt a kockázatot vállalom. Állj odább.
- Akkor legalább a viharlámpát gyújtsd meg.
- Világos van.
- Egyelőre. Nagyon aggódom. És rettegek a dörrenéstől.
- Pedig akkor is elsütöm a viharágyút, ha nem állsz el a cső elől.

- Kérlek, ne kapcsold le a lámpát!
- Lekapcsolom, te már nagyfiú vagy.
- De tudod, hogy félek.
- Nincs mitől.
- De én félek.
- Mitől?
- A sötéttől.
- A sötét még nem bántott senkit.
- Akkor maradj velem. Ha itt vagy, nem félek.
- Nem maradhatok. Dolgom van. Különben is nagyfiú…
- De én félek egyedül a sötétben.
- Nem leszel egyedül, tessék, ideteszem neked a Brumit. Ő majd vigyáz rád.
- Benne nem bízhatok, amióta megerőszakoltam.

tovább »

Eredetileg a pszichodráma egyáltalán nem irodalmi műfaj, hanem gyógyászati módszer, akcióelvű, cselekvésközpontú, feltáró jellegű csoport-pszichoterápiás technika, melyet Jacob Levi Moreno a múlt század első felében dolgozott ki, és amelyet Mérei Ferenc honosított meg Magyarországon az 1970-​​es évek elején. Az eredeti pszichodrámában előre megírt szöveg nem szerepel. Ezzel ellentétben új irodalmi kísérletemben minimalista „abszurd pszichodrámákat” (párbeszédeket, monológokat, szituáció-leírásokat) teszek közzé (néhányat már láttatok ebben a blogban is), majd egy-két nappal később ezekhez hozzátoldom a csoportterápiás alkalmazást érintő megjegyzéseimet. A kettő együtt alkotja az általam elképzelt új irodalmi műfaj, a voltaképpeni pszichodráma kis darabjait. A projektum oldala: Pszichodrámabszurd (a szövegek elolvasása után kattints a »tovább linkre).

- Nyisd ki.
- Nem nyitom.
- Én vagyok az, nyisd ki.
- Nem nyithatom.
- Ne csináld ezt, mondom, hogy én vagyok.
- Akkor se nyithatom.
- Hoztam enni neked, be kell engedned.
- Nem tehetem.
- Én már nem haragszom rád. Nyisd ki az ajtót.
- Nem nyithatom.
- De hát miért?
- Nem érem el a zárat.
- Hogyhogy nem?
- Túl rövid láncot tettél a nyakamra.

- Kérem a sót.
- Nem láttad a csótányt?
- Csak az ártányt. Kérem a sót.
- Sehol sem látom.
- Ott van a tányérod előtt.
- A csótány?
- Nem.
- Akkor az ártány?
- Csak a vére. Kérem a sót.
- Nem láttad a csótányt?
- Agyoncsapnám.
- Az a disznó a barátom volt.
- Leszúrtam. Sótlan a vére.
- Pedig belesütöttem a csótányt.

A férfinak az a feladata, hogy mindenáron szemmel tartsa a nőt. Feszülten követi minden  mozdulatát. A kezét, ahogy leereszti. A lábát, ahogy odább teszi. Amikor a nő nem mozog, a férfinak a tekintetét kell követnie. A nő előbb a közeli dombot nézi (a férfi követi), aztán az út menti fát (a férfi követi), aztán a döglött kutyát az ól előtt, majd a véres kést a férfi kezében (a férfi követi, követi). A nő ezután váratlanul a férfi szemébe néz. A férfi megrémül és arca elé kapja a kést, mielőtt megvakul.

- Add ide a kést.
- Milyen kést?
- Amit a kezedben tartasz.
- Az nem kés, hanem olajág.
- Akkor add ide az olajágat.
- Nem adom.
- Miért?
- Mert akkor nálad lesz a kés.