A fal tövében

Alberd Yollaka

FÉLIG FÉNYBŐL FÉLHOMÁLYBA

homályban élni lenne jó sorod
s ha rosszat lépsz, azt mondanád, hogy végzet
tán az isten is mohón szeretne téged
amért a sors csak ellened forog

homályban élni mégsem vagy merész
mert kívül mégis sokkal jobb a konyha
és nincs fölötted úr, hogy egyre mondja
majd túlnan lesz a fényesség egész

de itt is melléfogsz, ha elkapod
a napsütést a körbejáró gangon
hiába kéred, hogy veled maradjon
egy röpke perc és már tovább forog

    a félig fényből így jutsz félhomályba
    s a fal tövében szörnyethal egy mályva

Balla D. Károly fordítása


Megjelent: Forrás, 2011/szeptember. / Másik fordításom: Még kicsit szorong

Pilinszky-marketing

Pár napja tettem szóvá jogtalan közléseket, amikor is verseimet nagy mennyiségben átvették ismeretlen bloggerek, ráadásul úgy festett, mintha én lapjuk szerzője lennék: a forrásmegjelölés hiányzott (és persze engedélyt sem kértek a közléshez). A mostani találat abban különbözik, hogy A kufár c. versem olyan ismert társadalmi szervezet honlapján szerepel, amely ráadásul jónak gondolt célért küzd. Feltüntették az első megjelenés helyét, és a közlés sem öncélú: soraimat egy vitaindító elé tették, mintegy mottóul. Ilyen publikáció ellen nincs kifogásom, sőt, érdekesnek találom, hogy  szonettem ilyen marketing-kontextusba került,  inkább örülök neki, mint ahogy annak is, hogy találatom apropóján itt is újraközölhetem a verset, felhívva olvasóim figyelmét legnagyobb költői vállalkozásomra, a Pilinszky-projektumra (amely nagyjából visszhangtalan maradt, s amely egyik darabja az alábbi). a cikk folytatódik >>

Provokatív őszinteség

Összeraktam és tegnap elküldtem a Mozgónak e havi hónaplómat. Ha jól számolom, ez az ötvennyolcadik. 2004 ősze óta írom havi rendszerességgel cirka 10.000 karakternyi havi naplójegyzeteimet, csupán 2008-at hagytam ki. Együttesen ez már két könyvnyi anyag  (itt meg itt olvasható). Félelmetes mennyiségű önvallomás és kitárulkozás akkor is, ha az írói szerep óhatatlanul elfed ezt-azt. Illetve hát nagy kérdés, mit fed el és mit emel ki a provokatív őszinteség általam szívesen játszott szerepe.

*

Szerencsésen túléltem a születésnapomat. Minden óvintézkedésem ellenére sokan felköszöntöttek. Illően megköszöntem mindegyiket. A délutánt-estét Ildikóékkal töltöttük, kellemes, sztorizós és kicsit  politizálós (kettős állampolgárság) beszélgetés szilvapálinka, unicum, konyak, bor és sör mellett (persze személyekre, ízlésekre és étkezési fogásokra lebontva értendő). Éva kiélhette gasztronómiai kísérletező kedvét, mi meg a cikk folytatódik >>

Sokadik ősz, Kihűlőben

A tiszteletpéldányt még nem kaptam meg,  de a neten már fent van a Forrás első idei számának az anyaga, közte az én két szonettem, közreadom hát itt is. Ez egyben az első idei publikációm (a tavalyiakat lásd).  Az időzítés persze nem a legjobb (a Forrásnál elég nagy az átfutási idő), de az őszi merengések talán mindenkor érvényesek, főleg angol típusú szonettekben:

Sokadik ősz

szobádban fény de árnyék nem vetül
kontúrtalan a rezge pillanat
s a füst csomóba gyűlik legfelül
a frissen festett mennyezet alatt

egy könyv a régi helyét megleli
de polcra nem talál a kerge múlt
csillár körül keringhet reggelig
röptére pók les mozdulatlanul

bent húr szakad s a bűnre kész morál
magát feszíti túl az ablakon
hol nincsen hit s a ráérős halál
ólálkodik mint tiltott alkalom

ily képeket rak össze bűvös őszöd
de nem hiszed már úgy mint legelőször

Kihűlőben

mit rejthet még az őszidő karátja
mit zárhat jégbe érkezőn a fagy
és hol feneklik meg a lékelt bárka
ha minden érzés szárazzá apad

ha csak homályt lát már dioptriája
hová vetül az egyre tompább fény
és mindezekről mit mond majd a fáma
ha bűnre vált az egykor fess erény

nem szépít semmit meg a tűnt idő
csak ronthat minden elmúlt ékességen
nagy hősi lépteken a gaz kinő
mi tegnap volt az mára réges-régen

az őszidő már napról napra zordabb
a múlt fakul és egyre hűl a holnap


több vers