Interjú, ART.CO

ÉLETÉHSÉG
BESZÉLGETÉS BALLA D. KÁROLLYAL TEJMOZI CÍMŰ ÚJ KÖNYVÉRŐL

Barnás Márton interjúja

Balla D. Károly napló- és regényíróval, szerkesztővel, a kárpátaljai magyar irodalom jeles képviselőjével új könyvéről, az írás keletkezéséről, a regényírás lehetetlenségéről, valamint életünket meghatározó szeretetjátszmáinkról beszélgetünk. a cikk folytatódik >>

Mondatom a Literán

A litera.hu ma az én Egy mondatomat közli jobb felső sarkában. Holnap már más lesz ott, de itt megőrzöm:

…nem ismeri a kéjsóvár kínt sem, amely akkor hasít belénk, amikor a rettentő teljesség hirtelen leveti magáról a hitvány látszatot, és azon nagyszerűségében megmutatkozik előttünk a halál gyönyörű és termékeny asszonyteste.

Ez voltaképp mondattöredék, az egész túl hosszú lenne mottónak. A kis részlet így hangzik: a cikk folytatódik >>

Újra felépített Tejmozi

Balla D. Károly ungvári költő, író „igen tág dimenziókat nyitó” irodalmi kalandjáról mesél

Beszélgetőtársunk 2003-ban szokatlan irodalmi projektbe fogott: íróbarátai által szállított vendégszövegekből kiindulva, azok felhasználásával önálló elbeszélést írt Tejmozi címmel. Ennek egyik változatát lapelődünk, a Romániai Magyar Szó Színkép melléklete 2005 februárjától kezdve öt héten át folytatásokban közölte. Nemrég vehettük hírét, hogy a Magvetőnél megjelent Balla D. Károly Tejmozi című regénye. a cikk folytatódik >>

Egzisztencialista regény

Horváth László Imre:
Egzisztencialista regény tejmozival

Valahol az irracionális bűntudat és a kényszerítő szabadságvágy között kóvályog a főszereplő férfi a regény tereiben, hol mint eltévedt gyerek, hol mint anyja mellett virrasztó mártír vagy apja után kullogó tanú, hogy végül összegzésül az emlékeiben bolyongjon, megírva valahol az Északi-tenger mellett a regényt – amit mi olvasunk. a cikk folytatódik >>

Kizökkent az idő

Károlyi Csaba: Kizökkent az idő  Két regény, két világ, két szülő, két testvér, két idő. Kétségek közt vergődünk, ó kárhozat. És korántsem biztos, hogy ami kizökkent, a fiú született helyretolni azt. Úgy látszik, a havazáson kívül itt már nemigen bízhatunk semmiben. Nagyon rafinált mű ez. Két regény: az egyiket a rejtőzködő narrátor írja (azt olvassuk), a másikat meg az ő hőse, a főszereplő írja (azt nem ismerjük, arról csak sejtéseink vannak, bár a kettő nyilvánvalóan nem független egymástól). Két világ: a fiú világa a modernitás racionális világossága, mely ugyanakkor bizonytalanságban tart és szorongást eredményez, az apa világa pedig a premodern homályossághoz fordul vissza, melyen keresztül az isten adta fény mégis elvakítani képes a földi halandót, és az ember bizonyossághoz juthat, megnyugvást találhat („Milyen hatalmas távolságra volt istennek ez a fennkölt és nagyszerű tagadása az én primitív ateizmusomtól!” – kiált fel a fiú – 83.). Két szülő: az első látszat ellenére mindkét szülő uralja hősünk életútját, az apa eltaszítja magától, ámde mégis fogva tartja (szellemileg is, lelkileg is egyre inkább), az anya formailag túlzottan szereti, valójában azonban „majomszeretete” „szekatúrába” torkollik, a drága jó mama nem hagyja élni gyerekeit, akik természetesen menekülni próbálnak előle, ahogyan apjuk is nyilván nem véletlenül hagyja el feleségét. Két testvér: ők két lehetséges menekülési stratégiát testesítenek meg, mindkettő nyelvész, de ég és föld a különbség köztük, szakmailag is, egyébként is, végül a fiú marad minden próbálkozása ellenére a rákbeteg, haldokló anya mellett, s meglepően a lánynak sikerül Kanadába elhúznia, a fiú nem akar megnősülni, a lány férjhez megy, a fiú tűnik a pályáján sikertelennek, a lány sikeresnek, habár ez azért bonyolultabb. Két idő, mert ütközik az apa „heideggeri saját ideje”(173.), a folytonosságé – a fiú idejével, mely az „alárendelt szaggatottságé”. a cikk folytatódik >>

Filmszakadás

A pozitív vélekedések után napvilágot látott az első negatív kritika regényemről. Szerzője Markovits Teodóra, aki előző regényemet is leszúrta a Kortársban. Most a szerkesztése alatt álló, ritkán frissülő portálon fejtette ki véleményét: Filmszakadás. Csodálkozott, hogy közlésre én is elkértem szövegét Íme:

Filmszakadás

A korábbi posztmodern bűvészdoboz után most egy ügyesen összebarkácsolt mozigépet kaptunk a kezünkbe. Ezt is Balla D. Károly rakta össze hobbiműhelyében, s azóta is lelkesen nyilatkozik róla az amatőrökre jellemző lelkesedéssel és nagy szavakkal.

A teljesítmény persze nem alábecsülendő, mint ahogy elismerést érdemelnek azok a fregattok is, amelyeket ráérős ügyeskezűek borospalackok belsejébe építenek bele hallatlan türelemmel. BallaDé is évekig piszmogott azzal, amíg a valódi műhelyekből származó, szél hozta forgácsokból előbb egy működő ős-modellt készített, aztán szétszedte, és addig adogatta hozzá a fiókjaiban talált egyéb kacatokat, mígnem úgy találta, hogy ez már egy „konzisztens és koherens” mű. Be is nyújtotta a találmányi hivatalnak, amely, ki tudja, mi okból, nem a semmire sem használható értéktelen tákolmányok közé dobta, hanem alkalmasnak tartotta arra, hogy a nagy nyilvánosság elé tárja.

Így hát most itt van a kezünkben ez a kurblis mozigép a belekészített filmmel: Balla D. Károly Tejmozi című könyve. Sok örömünk nem telik benne.

Pedig lehetne jó is; jobb bizonyosan. A szerző ugyanis valóban ügyes kezű író, kétség kívül van mondatalkotói és szerkesztői tehetsége. Ambíciója azonban messze felülmúlja képességeit: mindenáron regényt akar írni, holott tudása leginkább csak szösszenetekre képesíti. Ezekben jó, de igazi novellára már ritkán futja szellemi muníciójából, a regényírásba meg most már harmadszor törik bele a bicskája.

Az 1998-as Élted volt regényé-ről méltán jegyezte meg értő kritikusa, Cséka György, hogy „Balla D. Károly regénye kudarc, mivel nem érdemes elolvasni, mert nincsen megírva” (Szerkezet – regény nélkül, avagy a pucér király), a 2005-ös Szembesülésről pedig hiába írtuk magunk, hogy BDK bűvészdobozából nem egy nagy regény, hanem csupán egy árva kisnyúl ugrik elő (A posztmodern bűvészdoboz), mániákus szerzőnk mégsem tett le arról a tervéről, hogy nagyepikát alkosson.

Nos, ezúttal sem sikerült neki.

A Tejmozi össze nem illő fragmentumok hevenyészett halmaza, amelyeket a szerző kényszeresen igyekezett egyazon cselekményszálra felfűzni – nem sok sikerrel. Lényegüket illetően megmaradtak a vetítődobozba véletlenszerűen belehajigált epizódoknak a téli tájban üveges szemmel cubukoló apáról és fiúról, az anyja szoknyáján ülő elvetélt nyelvészről, a tengert ábrándos szemmel bámuló vendégtanárról, a világra megsértődött akt- és ikonfestőről, a családja elől messze menekült fruskáról, a farkasokkal cimboráló vén ruszinról meg a torontói egyetem fantaszta professzoráról – ám azt ember el nem hiszi a szerzőnek, hogy a különböző leírásokban szereplő „hősöm” mindig ugyanaz a személy lenne, mint ahogy azt sem, hogy anyja, apja, húga, húgának vőlegénye és a vőlegény nagyapja éppen az a valaki lenne, akinek a történetét más filmkockákon leperegni láttunk.

A fő baj ugyanaz, mint a korábbi regényeknél: miközben élvezhető epizódokat és leírásokat fabrikált, aközben BallaDé elmulasztotta megalkotni magát a regényt. Szerkezetet ugyan teremtett számára, még ám roppant bonyolultat, de attól, hogy forgácsait beleszórta a konstrukcióba, attól még a regény nem képződött meg, nem jött létre magától – ő maga pedig láthatólag semmit sem tett (vagy ha igen: eredménytelenül) azért, hogy a tényleges epikus mű létrejöjjön.

Természetesen nem a lineáris történetmondást kérjük számon a fából faragott mozigép összebarkácsolóján, egyáltalán nem azon akadunk fenn, hogy az idősíkok, helyszínek és elbeszélői alaphelyzetek talán a kelleténél többször váltakoznak, hanem azt hiányoljuk, hogy az egyes epizódok olvastán soha nem keletkezik olyan érzésünk, mintha annak az egy bizonyos nagyobb egésznek a részeivel találkoznánk: a fragmentumok megmaradnak a maguk alsóbb szintjén, mert a felsőbb, összegző szinten nincs semmiféle összegzés, ami leginkább nincsen, az pedig maga a regény.

Így tehát Balla D. Károly új műve voltaképp nem egyéb, mint egy egész estét betöltő nagy filmszakadás.

Ezért ugyan nem érdemes beülni a Tejmoziba.

 Markovits Teodóra

Balla D. Károly: Tejmozi
Magvető Kiadó, Bp., 2011


Megjelent: Alkarpatraz, 2011, okt. 16.

Könyvemről beszélnek

Csobánka Zsuzsa, Grecsó Krisztián, Kukorelly Endre, Parti Nagy Lajos és Závada Pál beszél a Tejmoziról az alábbi videóüzenetekben. Ezúton köszönöm szavaikat. A felvételek annak a sikeres online könyvbemutatónak az alkalmából készültek, amelyet október 12-én a Magvető Kiadó rendezett a Facebookon (mivel a videókra mutató linkek ott már igen alulra keveredtek, itt teszem a videókat könnyebben elérhetővé): a cikk folytatódik >>

Retusált archívum

Balla D. Károly: Tejmozi / LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA

Balla D. Károly legújabb regényének október 12-i könyvbemutatójára a Magvető Kiadó Facebook-oldalán került sor. A technikai fejlődéssel lépést tartani igyekvő gesztus tulajdonképpen digitális főhajtás nemcsak a Tejmozi, de a mindenkori papíralapú kiadások előtt is.

A Magvető választása nem véletlen (a FB könyvbemutató részleteit l. itta szerk.), hiszen a világhálót szövögető író alkatához és a szöveg karakteréhez is kifejezetten illik az online debütálás, Balla D. Károly ugyanis blogbejegyzéseiben számolt be munkamódszeréről, melynek során a regény megírt részei feldarabolva, az üres regénytérben szétszórva, cserélgetve, újrarendezve, de hipertextuális jellegüket megőrizve nyerték el végső pozíciójukat. (A regény blogoldala itt érhető el – a szerk.) Térben és időben csapongó, rapszodikus szerkezet jön így létre, ismétlődő, egymásra utaló történetfoszlányokkal, amit a regény helyenként csak sejtet, máskor viszont érzékletesen illusztrál: „Nem tudom, mikor és hol keletkezett az élet, de bizonyos, hogy akkor és ott született a halál is, kezdi majd monológját hősöm apja a regényem túlfelén” (7.o.), illetve „Nem tudom, mikor és hol keletkezett az élet, de bizonyos, hogy akkor és ott született a halál is, kezdi monológját hősöm apja utolsó közös reggelijük után.” (146-147.o.) Jóllehet, a választott módszer az írást és az olvasást egyaránt megnehezíti, ugyanakkor hitelt érdemlően modellezi az emlékezés logikáját. a cikk folytatódik >>

További Tejmozi-kérdések

Sikeresen lezajlott az online könyvbemutató – köszönet a Kiadónak és minden résztvevőnek. Ha valakinek még észrevétele, hozzászólása, kérdése lenne – túl az online állapot azonnaliságán – ezt a felületet örömmel bocsátom rendelkezésre. (Hozzászólás alább írható, regisztráció nem szükséges, a megadott e-mail címet csak én látom.) A Tejmoziról: kritika, ismertetésrészletekelőtörténetinterjú 

Gyertek a Tejmoziba!

Elkezdődött a vetítés a Tejmoziban! Jeles írók, kedves kollégák – Csobánka Zsuzsa, Grecsó Krisztián, Kukorelly Endre,  Parti Nagy Lajos, Závada Pál – beszélnek videóüzenetükben könyvemről a délutáni online könyvbemutató helyszínén, ahová ezúttal is barátsággal invitálok mindenkit: Rendhagyó könyvbemutató – Balla D. Károly: Tejmozi További információk itt. A könyvről: Kritika, tartalmi ismertetések

Online könyvbemutató

MINDENKIT VÁROK! A Magvető Kiadó most először szervez online könyvbemutatót. Nagy megtiszteltetés, hogy az én regényem lehet az esemény főszereplője s hogy jeles írók (Csobánka Zsuzsa, Grecsó Krisztián, Kukorelly Endre, Parti Nagy Lajos, Zalán Tibor, Závada Pál) mondanak majd róla véleményt. Minden barátomat, ismerősömet, tényleges és leendő olvasómat örömmel invitálom az eseményre, amelyen – online résztvevőként – szívesen válaszolok az ott feltett kérdésekre. Minden részlet megtudható a kiadó alábbi hírleveléből: tovább »

Az ős-Tejmozi története

Könyvalakban most megjelent, azonos című regényem közvetlen előzménye a Tejmozi-novella, amelyet az Egy mondat a… című, 30 aktív és 43 passzív szerzőt érintő interakció keretében hoztam létre egy magam teremtette multikulturális szövegprojektum eredményeként, két különböző változatban. Az ős-Tejmozi történetét  Cseke Gábornak a Romániai Magyar Szó Színkép c. kulturális mellékletében megjelent sorozatából ismerhetik meg blogom olvasói: Egy mondat a világ

Orrhangon, malacképpel

Hát előadóművész már nem lesz belőlem… A Magvető Kiadó kérésére készítettem el ezt a két nagyon amatőr webkamerás videófelvételt, az egyik már kint is van honlapjukon. Nekem, bevallom, nem igazán tetszik a saját felolvasásom, többszöri próbálkozás után is folyton bakiztam, a hangom sem természetes, ahogy pedig kinézek… Egyedül a bedrótozottságom imponáló… Csak azzal tudom nyugtatni magam, hogy van az egésznek, már az alliteráció kedvéért is,  valami botrányosan bumfordi bája. a cikk folytatódik >>

Sajátegerű dedikálás

Mivel sokan érdeklődnek könyvem felől és többen már jelezték vásárlási szándékukat, és mivel azok még többen vannak,  akiknek nem tudok tiszteletpéldányt adni-küldeni, ezért az előbbiek nemes szándékának ösztönzésére, illetve az utóbbiak részleges kárpótlása céljából, továbbá mindazok számára, akiknek könyvemhez-regényemhez valamilyen kapcsolódásuk van, illetve a magam gesztusgyakorlási igényét kielégítendő a Tejmozi-blog külön oldalán sajátegerűleg folytatok virtuális dedikálást. Hozzászólás formájában tett kéréseknek is igyekszem eleget tenni itt: sajátegerű virtuális dedikálás.

Átkozott provincia

Benedek Szabolcs kritikája könyvemről

Amikor tavaly egy meleg nyári napon átutaztam Ungváron, mivel egy kisebb társasággal voltam és amúgy is nagyon siettünk, nem látogattam meg Balla D. Károlyt. Nem látogattam meg, de miközben a városban araszoltunk, nézelődtem, és próbáltam kitalálni, merre lehet az az akkortájt bizonyára a szokottnál is forróbb manzárdszoba, amelyből Balla a világ történéseit figyeli, és ahonnét rendszeresen tudósít szemlélődéseiről – hol az írói életmű részeként, hol ahhoz ezer szállal kapcsolódva online felületen. Nem kétséges ugyanis, hogy BDK Kárpátalja legismertebb bloggere. Életének külső és belső rezdüléseiről számol be az interneten, sőt megkockáztatom, ő a magyar irodalom „leginteraktívabb” alkotója: ha valaki egyszer alaposan meg fogja vizsgálni írói pályáját, nem hagyhatja figyelmen kívül számtalan virtuális megnyilvánulását a blogbejegyzésektől kezdve egészen a közösségi oldalakon tett hozzászólásokig. a cikk folytatódik >>