Robbant, lő, kikötöz, visszavon

(a szövegben eredetileg az összes hivatkozott hírre link mutatott, ám ezek a 2016-os ellenőrzés idején már nem voltak elérhetők, töröltem őket a tartalommarketing szabályainak megfelelően. ez egy mobilbarát blog)

1kikotozve. A február 23-ára virradó éjszaka ismeretlenek gránátot dobtak Ungvár polgármesterének házára (felrobbant, megrongálta az épületet, a szomszédos házak ablakai is kitörtek)

2. Ugyanezen az éjszakán a huszti járási közigazgatás elnökének házára ismeretlen elkövetők Kalasnyikovból nyitottak tüzet; szerencsére senki nem sérült meg.

3. Az MTI így adta le a hírt: „Az ukrán rendőrséggel együttműködő Jobb Szektor (Pravij Szektor) tagjai szombaton Ungváron letartóztatták Szerhij Harcsenkót, a csapi vámhivatal parancsnokát, akit egy ideig oszlophoz bilincselve tartottak a Kárpátalja megyei kormányzósági épület előtt.” Ezzel szemben a mukachevo.net híradásában (amelyre az MTI hivatkozik) a fénykép nem bilincselést mutat:

4. Frissítés: mire a fenti linkeket betűztem, a győztes forradalmi Parlament visszavonta a 2012-ben elfogadott kisebbségbarát nyelvtörvényt, a szélsőséges nacionalista Szvoboda elnöke máris új nyelvtörvény elfogadását szorgalmazza.

Szép új világ köszönt a kárpátaljai magyarokra.

5. Még egy frissítés, hogy valami vidámabbat is: Éva szaunában volt, hazafelé jövet ukrán barátnője a mai Szovjet Hadsereg (!) Napja alkalmából több férfit is hangos üdvrivalgással és “Éljen Ukrajna!” felkiáltással köszöntött az utcán.

6. És még egy (utolsó) frissítés (16:20). A Facebookon többen is megosztották fenti posztomat; egy helyütt olyasféle vélemény fogalmaztak meg a kommentelők, hogy nem helyénvaló részemről, ha csupán a magyar kisebbség szempontjai alapján ítélem meg a helyzetet, a demokrácia ügye ennél sokkal fontosabb. Demokrácia, miféle demokrácia?? Ezeket bírtam válaszolni:

bocs, de azt hiszem, aki arra számít, hogy ez az új garnitúra demokratikus rendszert fog létrehozni, illúziókat táplál.

meggyőződhettek az ellenkezőjéről azok, akik a narancsos forradalomban hasonlóan bizakodóak voltak.

de erről mostanában túl sok vitát folytattam, én lennék a legboldogabb, ha semmiben sem lenne igazam, ha nem egy új rablóbanda kerülne hatalomra, ha nem szabadulna el a nacionalizmus, s ha valóban európa felé lépdelnénk.

mondjuk milyen véleménnyel lennének opponenseim egy olyan Mo-i fordulatról, amelyikben a Jobbik vezető szerepet játszana és az egyik legjelentősebb hatalomgyakorló erővé válna, vagy ha mondjuk a főügyészséget Gaudi Nagy felügyelete alá helyeznék (Ukrajnában egy Szvobodás felügyelete alá került tegnap)?

azt “tanultam” h a demokrácia egyik ismérve éppen az: hogyan bánik a kisebbségekkel. itt egy xenofób, antiszemita, homofób, klerikális, nacionalista rendszer fog épülni. persze: kibírjuk. csak épp csúnyán nézünk arra, aki szerint ennek örülni kellene.


A céltábla mögött

kerdes-feleletAz ukrajnai helyzet és a kárpátaljai magyarság sorsa iránti felfokozott médiaérdeklődés közepette az utóbbi hónapokban-hetekben-napokban több felkérés is megtalált. A lapok, folyóiratok, rádiók  egy része értékelő cikk megírására kért, más részük interjút készített volna. Eddig mindegyiknek ellenálltam, amelyikbe pedig vonakodva belementem, azt meg is bántam (hagy miért, lásd egy másik posztnak az alján). Az utóbbi esetből is okulva és a sok hárításba beleunva  e hétvégén írásban válaszoltam egy hozzam közel álló nagy napilap kérdéseire, de úgy, hogy lehetőleg ne közöljék le. A szerkesztő így jelzett vissza: „Kicsit más jellegű válaszokban bíztam, de ez sem rossz.:)” – ebből akár arra is gondolhattam, hogy leközlik. ám a szombati szám on-line anyagai között nem szerepel (ettől még a nyomtatottban akár benne is lehetett). Akár így, akár úgy, a blogomban helye van ennek a nem teljesen szokványos kérdés-feleletnek: [- frissítés: az interjú vasárnap délután felkerült az Új Szó online oldalára, a kérdéseket feltevő Mózes Szabolcs bevezetőjével: „A forrongó Ukrajnában 150 ezres magyar kisebbség is él. Milyen hatással lesz a forradalom a magyarság helyzetére, kérdeztük Balla D. Károly ismert kárpátaljai publicistát, aki velős válaszokkal lepett meg minket.” – ] a cikk folytatódik >>

Támogasson téged Orbán!

Vajon nem fél-e attól a KMKSZ elnöke, hogy halottak napi kegyeletsértéséért vasvillával fogják kikergetni a magyar falvakból? …Egy korábbi blogbejegyzésem képezi az előzményét a pozsonyi Új Szóban most megjelent írásomnak. Alább kiegészítést fűztem hozzá.

…Mindez egyenes következménye a KMKSZ hosszú évek óta tapasztalható önérdekű működésének, megosztó és kirekesztő magatartásának. Annak, hogy vezetői akarják megmondani, ki a jó magyar és ki csupán a „magyarul beszélő”, ők igyekeznek lefedni és kisajátítani a „magyar ügy” egészét, és ők kívánják élvezni a magyarországi támogatások nyújtotta összes előnyt: anyagiakat és adminisztratív jellegűeket egyaránt (utóbbiak közül talán elegendő megemlíteni azt, hogy a vízumigényléshez szükséges garancialevelek kiadásának a jogát a szervezet saját befolyásának a növelésére használja). És ha már az anyaország szóba került: a KMKSZ-jelöltek alulmaradása és a lakosság tőlük való elfordulása annak ellenére következett be, hogy a Fidesz–KDNP vezette magyar kormány kizárólag az ő szervezetüket tekinti partnernek, és a kampány idején is látványosan mellettük állt (személyes megjelenések, nyilatkozatok…). Kovács Miklós KMKSZ-elnök a kampányfilmjében is hangsúlyosan Orbán Viktor társaságában mutatkozik. Ám úgy látszik, az itt élőket most még a magyar állampolgárság megszerzését is lehetővé tevő politikai erők efféle gesztusai nem hatják meg. Sőt. Nem nehéz párhuzamokat vonni. 2010-ben Szlovákiában az Orbán Viktor vezette pártszövetség erőteljes támogatását élvező Magyar Koalíció Pártja nem került be a parlamentbe, míg az árulónak bélyegzett Híd ehhez elegendő szavazatot kapott. 2011-ben a romániai parlamenti választási kampányba beavatkozva a Fidesz csak gyengíteni tudta az RMDSZ ellenében létrehozott Magyar Polgári Pártot. Úgy fest, a „Támogasson téged Orbán Viktor” nem tartozik a szívből jövő jókívánságok közé. >>a teljes cikk: Ukrajna választott

a cikk folytatódik >>

Esélytelenek nyugalma?

Lassan eljutok oda, hogy az olvashatatlan itthoni magyar lapok közleményei csak akkor érnek el hozzám, ha MTI-hír lesz belőlük vagy ha valamelyik magyarországi lap szemlézi őket… Egy friss hírre is így figyeltem fel, és ez késztetett az alábbi, kicsit talán keserű jegyzet megírására. Nem tudom sem azt, hogy a 2012-es ukrajnai választásokon esélytelenül induló magyar jelöltek valóban nyugodtak-e, sem azt, hogy honnan teremtik elő a kampánymilliókat, de hogy a várható kudarcból majd erényt próbálnak kovácsolni, abban szinte biztos vagyok. Mint ahogy abban is: a valóban teljes esélytelenségre kárhoztatott magyarság cseppet sem lehet nyugodt, amíg ilyen fazonok látják el politikai képviseletüket. a cikk folytatódik >>

16 megabájtot raksz…

Bármilyen nagy netgurunak is tartom magam (vagy gondolnak sokan), két alapvető webes élmény eddig kimaradt az életemből. 1 – még soha nem tettem fel honlapot ukrajnai szerverre; 2 – még soha nem telepítettem WordPresst.  Mindkettő elég fura, nem? Az első azért, mert hát ésszerű lenne „idehaza” futtatni legalább néhányat félszáz oldalamból – de valahogy semmi bizalmam nem volt a honi internethez (holott amikor úgy látszott, hogy a magyar médiatörvény talán a blogokat is ellenőrzése alá vonja, akkor egy blogger kollégám arra kért, segítsek a webnaplóját ukrán szolgáltatóhoz áttelepíteni…). Az elmaradt második élmény meg azért furcsállható, mert több WordPress-hajtotta blogom van (ez is ilyen, meg ilyen a Blogfő) – ám ezeket Kolos telepítette kérésemre az általa kezelt szerverhelyre, nekem csak be kellett ülnöm a készbe. Ám eljött az ideje, hogy a webvadászataimból kimaradt két legyet most egycsapásra leüssem. a cikk folytatódik >>

Megosztottság és sokszínűség

Nemrégiben egy ukrán-magyar ikerkötetet mutattam be, most egy ukrán és egy magyar szerző közös munkájára hívom fel a figyelmet. Fontos kiadvány, mert a köztudottan makacs tényekre támaszkodva szegül szembe azzal a politikai szándékkal, amely Ukrajnát nemzetállamnak kívánná láttatni (vagy azzá szeretné tenni). A szerzők nem kerülik meg a kényes kérdéseket, szólnak az ország politikai és nyelvi megosztottságáról, az ukrán-orosz ellentétekről, a kisebbségi etnikumok helyzetének ellentmondásosságáról. Érintik a ruszin nyelv és nemzetiség kérdéskörét, és mint Ukrajna hatodik legnagyobb nemzetiségével, foglalkoznak a kárpátaljai magyarság helyzetével. a cikk folytatódik >>