A Klubrádióban virtuális öngyilkosságomról, Tsúszóról, Ukrajnáról

virtuális öngyilkosság

BDK 1957 – 2007

A Klubrádió Folyt. köv. – volt egyszer egy Népszabadság c. műsorában 2018. október 18-án este, cirka 50 percen keresztül Kelen Károly kérdéseire válaszoltam. Mivel már a beszélgetésünk legelején szóba hozta, hogyan is kerültem be halott szerzőként egy irodalomtörténeti gyűjteménybe, és arra kért, meséljem el ezt a történetet, én ettől felbátorítva éreztem magam arra, hogy bő negyedórában részletesen előadjam virtuális öngyilkosságom elő- és utótörténetét. Érhetően a 2007-es online pörformansz említésével kezdtem, amikor is az itt látható kis animáció jelezte blogomban, hogy virtuális öngyilkossági kísérletem sikerrel járt, és hogy Mostantól minden posztumusz. Ezután az előtörténet hosszas elmondása következett. Erről én korábban már írtam és nyilatkoztam interjúban is, de ez nem akadájozott meg a részben szeméjes, részben irodalomtörténeti előzmények újbóli részletezésében. Ezután még szóba kerültek későbbi halálaim magam költötte hírei, és természetesen az is, aminek apropóján az egész szóba került, ti., hogy a Kárpát-medencei magyar irodalom 1920-tól az ezredfordulóig. Irodalomtörténeti kézikönyv és szöveggyűjtemény című, közel 800 oldalas kiadvány szerint (Szerk. Takaró Mihály, kiadó: Méry Ratio, 2017.) kétszer is meghaltam (a tanulmányi részben 2007-ben, a szöveggyűjteményben 2012-ben), és az utóbbi években megjelent könyveim posztumusz kiadványokként vannak feltüntetve – ami pontosan megfelel eredeti szándékomnak :) [részletesebben: A legaktívabb posztumusz író]. A kiadóra nem is ezért orrolok, hanem hogy műveimet (ahogy az összes többi kárpátaljai szerzőét is) előzetes hozzájárulásom nélkül közölte, bár, kétségtelen, hogy szeméjes jelentkezésem után velem, Évával és a valóban posztumusz módon közölt Balla László-művekkel kapcsolatban utólag a szerződést megkötötte, a tiszteletdíjat kifizette és hosszas unszolásomra a megjelenséhez képest egy év késéssel, de a tiszteletpéldányokat is elküldte. (Itt most a kötet szakszerűtlenségéről, aránytalanságairól és vélhetőleg találomra felkért öt (!) kárpátaljai szerkesztő szerepéről ne essen szó.)

Nagyon kedvemre valóan kis szünet után a következő kérdéskör Tsúszó Sándorra vonatkozott. Magam után kiről is beszéltem volna a legszívesebben, mint éppen őróla?!

Az utolsó negyedórában az ukrajnai hejzetet érintettük, illetve előbb inkább azt, hogy erről a hejzetről annyira nem volt kedvem részletesen beszámolni, hogy emiatt abbamaradtak naplójegyzeteiem a Mozgó Világban. Csak céloztam rá, hogy miközben a Mozgónak nagyon hálás vagyok amiatt, hogy 1988-ban publicistává avatott és hűséges is voltam hozzájuk bő negyedszázadon keresztül, aközben bizonyos fenntartásom is kialakult és kis konfliktus is közrejátszott eltávolodásunkban (erről: A Komisz Ukrajna a Mozgóban).

Futólag érintettük az ukrajnai oktatási- és nyelvtörvényt és a főleg az orosz kisebbség ellen felbuzgott  ukrán nacionalizmust, amejnek kvázi a magyarok lettek a járulékos áldozatai. Megfogalmaztam újra azt a véleményemet is, hogy a kisebbségellenesség hosszú távon a többségnek még többet árthat, mint akik ellen irányul, mert a nemzetileg és  nyelvileg monolit társadalmak életképtelenebbek, mint a változatos hagyományokra épülő többkultúrájúak.

A legvégén Kelen Károly még megemlítette Tejmozi c. regényemet, amejet nagyra tart s amejnek egy példányát – s ez igen megtisztelő – klasszikusok közt hejezte el polcán. Erről fotót is küldött. – És ezzel hirtelen vége is lett a műsoridőnek, holott még szerettem volna illendően megköszönni a hallgatók figyelmét és a riporter érdeklődését.

Egyébként előzetes egyeztetésünk során, amikor kicsit ijedtem kértem, hogy ne Ukrajna és a kárpátaljai magyarok sorsa körül forogjon beszélgetésünk, biztosított, ez nem is áll szándékukban, ellenben nagyon érdekelné, miért is írom újabban j-vel a nevemet ly hejett – nos, erre már nem maradt adásidő. Talán majd legközelebb.

Az interjú a Klubrádió archívumában

a cikk folytatódik >>

Virtuális megelőzöttség

Tudományos leírás

A virtuális megelőzöttség fogalmát Balla D. Károly, a nagy webrátor vezette be az internetes gyakorlatban. A kifejezést már korábban is indított olyan webakcióira alkalmazta 2011-től, amelyek során egy-egy még be nem következett esemény világhálós interpretációját készítette elő és alkotta meg. Ezen akciói során weboldalak és rájuk mutató linkek révén igyekezett olyan rendszereket létrehozni, amelyek egyfelől alkalmasak lettek arra, hogy a várható esemény iránt előzetesen érdeklődők internetes kereséseik során oldalaira rábukkanjanak, másfelől előkészítettségük azt valószínűsítette, hogy az esemény bekövetkezésekor várható tömeges keresések az aktuális tényközlő hírek mellett az adott oldalak lehívásait is ugrásszerűen megnövelik. a cikk folytatódik >>