Virtu Óz, a nagy varázsló

Egy új bemutatkozó oldalamon (hanyadik is?) sikerült néhány új címkével ellátnom magamat (az omnipotens webrátorra különösen büszke vagyok):

A WEB nagy hatalmú mágusa, az online jelenlét Virtu Óza, a nagy blogger és omnipotens webrátor, az irodalomban Balla D. Károly néven bujkáló BDK 1957-ben született Ungváron (Kárpátalja, Ukrajna), ma is itt él családjával. Író, költő, publicista, szerkesztő, blogger, imaginátor. A legaktívabb posztumusz író, továbbá zenei ihletésű nemzetrondó, Első Piréz, nyugalmazott manzárdőr és önkéntes mérvadó. >>tovább: BDK

És ha már honlapjaimról esik szó, itt újságolom el, hogy a neten fellelhető legeslegrégibb, immár 12 éves múltra visszatekintő webhelyem, a hhrf.org/ungbereg, amelyen a sok korábbi verzió után mos már évek óta Évával közös ajánló oldalunk működik UngBereg Kettenklub név alatt,  legértékesebb honlapommá vált – legalábbis a Google szemében, lévén 5-ös ivóvíz – PageRank értékűvé nyilvánította. Egy amatőr oldal esetén ez szép eredmény, a magát Virtuális Óznak tituláló csupakabra-idomátortól viszont elvárható.

Tíz éve blogolok

A hónap elején egyszemélyes megemlékezés szerény, de felemelő keretéi között méltattam blogírói nagyságomat. Erre a méltán megérdemelt ünnepi gesztusra egy évforduló alkalmából került sor. Bár naplójegyzeteim 1997-ig visszamenően olvashatók a neten (lásd: Manzárd archívum), igazi webnaplót 2002 szeptemberében kezdtem írni. 2000-ben indított akkori fapados webrendszeremnek kezdettől volt egy hírrovata, amely eleinte csupán információk közlésére szorítkozott. Később a híreket egyre gyakrabban és egyre hosszabban kommentáltam, mígnem 2002 szeptemberétől Közhírek, magándohogások alcímmel valódi netnaplóvá tettem. A blog kifejezés ekkor még alig volt használatban, a blogolás valódi ízét én is csak később ismertem meg. A 2002-es – olykor nagyon tanulságos – jegyzeteimet később újrapublikáltam egy alkalmasabb bloghelyen (akit érdekel, szép fordított kronológiában a szeptemberieket itt találja: Manzárd  2002/szeptember). Azt hiszem, ezeknek a ma már ártatlannak látszó, akkor még igen szokatlan magándohogásoknak meglett a maguk kézzelfogható haszna: a kárpátaljai magyarságszervezetekkel és az irodalmár kollégák többségével való végső szakításhoz vezetett.    a cikk folytatódik >>

Webdizájn

Tudom, hogy rajongva szeretitek honlapjaim többségének barna, drapp, mustár, rozsda és gyenge báránygané színvilágát, most egy weblap erejéig mégis megváltam a személyemre szabott rútság tudatosan vállalt esztétikájától és kivételesen igyekeztem dekoratív látvánnyal kedveskedni a látogatóimnak. Ha nem másért, már csak azért is, mert az oldal címében az a szó is szerepel, hogy webdesign. (Az ihlet pedig innen ered: Mondrian-dizájn.) Katt a képre:

Webdesign – honlapkészítés – SEO

Marsra szállás idején

Egyelőre elég gyéren jövögetnek a nem is túl jó minőségű képek a Marsról, igaz, a Curiosity nagy kameráját még nem üzemelték be, talán az majd elkápráztat bennünket – egyelőre viszont több az animáció, mint az élvezhető valós felvétel. Az pedig nyilván nem véletlen, hogy ugrásszerűen megnőtt Ember a Marson c. oldalam látogatottsága – hű, mi lesz, ha egyszer majd tényleg! Ami viszont kevésbé érthető, miért ugrott meg a napokban az űrbéli eseményekkel semmilyen összefüggést nem mutató két másik oldalam nézettsége: Az ungvári lámpagyújtogató – Boríték címzése. Lehet, hogy a Marslakók levelet akarnak írni Koljának, az ungvári neonfények hajdani csiholójának? a cikk folytatódik >>

Robotjaink nevében :)

Ezt nem én találtam ki, az egyik legismertebb blogszolgáltató írta, válaszul visszaállítási kérelmemre.

Robotjaink nevében elnézést kérünk a nem spam jellegű tevékenységet végző blogod zárolásáért. Türelmedet kérjük, amíg megvizsgáljuk, hogy blogod valóban nem végez-e spam jellegű tevékenységet.

A WordPress angyalai

Az persze remek dolog, hogy a WordPress blogmotornak van magyarított verziója, és az is, hogy ez rendszeresen frissül. Az viszont némileg meglepő, hogy a frissítések letöltése után az egyedi fejléc-képek beállításának a lehetőségét a rendszer az itt látható képpel példázza, három verzióban is mutatva az angyalokkal megerősített opciót. A nemzeti szimbólumok ilyen ízléstelen, mondhatni otromba túlharsogása egy nemzeti intézmény honlapján is fölösleges (az állami és kormányzati honlapok például, nagyon helyesen, sokkal tartózkodóbbak és persze angyalmentesek), egy blog tetején pedig leginkább csak akkor képzelhető el, ha tulajdonosának birtokában van a nemzeti féltégla, amellyel dagadó kebelét veri. Meglehet, hogy a WordPress-felhasználók között akadnak ilyenek, talán nem is kevesen, sőt, az is biztos, hogy ez a fejléc még mindig jobb, semmint ha turulok húznák rajta keresztbe az árpádsávot, de talán egy nemzetközi fejlesztésű szoftver magyarított változatát mégis valami semlegesebb dizájnnal kellene cégéreztetni. Érdekes, hogy saját honlapjukon nyoma sincs semmilyen nemzeti szimbolikának. Hogy a frissítési oldalra milyen túlbuzgóságból kerültek a turbómagyar fejlécek, azt nem értem. Még kevésbé, hogy a WordPress ezzel milyen üzenetet akar eljuttatni felhasználóihoz.

16 megabájtot raksz…

Bármilyen nagy netgurunak is tartom magam (vagy gondolnak sokan), két alapvető webes élmény eddig kimaradt az életemből. 1 – még soha nem tettem fel honlapot ukrajnai szerverre; 2 – még soha nem telepítettem WordPresst.  Mindkettő elég fura, nem? Az első azért, mert hát ésszerű lenne „idehaza” futtatni legalább néhányat félszáz oldalamból – de valahogy semmi bizalmam nem volt a honi internethez (holott amikor úgy látszott, hogy a magyar médiatörvény talán a blogokat is ellenőrzése alá vonja, akkor egy blogger kollégám arra kért, segítsek a webnaplóját ukrán szolgáltatóhoz áttelepíteni…). Az elmaradt második élmény meg azért furcsállható, mert több WordPress-hajtotta blogom van (ez is ilyen, meg ilyen a Blogfő) – ám ezeket Kolos telepítette kérésemre az általa kezelt szerverhelyre, nekem csak be kellett ülnöm a készbe. Ám eljött az ideje, hogy a webvadászataimból kimaradt két legyet most egycsapásra leüssem. a cikk folytatódik >>

Homo Online

A világháló térhódításának még csak a legelején járunk, abban az átmeneti időszakban élünk, amikor még egymás mellett léteznek és működnek az internet előtti és utáni világ eszközei, médiumai. Még vannak nyomtatott újságok – de egyre többen már az internetről olvassák a friss híreket. Még könyvet veszünk és sokan áradoznak a papír tapintásáról és a nyomdafesték szagáról, de egészen bizonyos, hogy rövidesen teljesen áttérünk az egyre kényelmesebb és alkalmasabb digitális eszközökre: az e-könyvek és az e-book-olvasók robbanásszerű elterjedésével olvasási szokásaink is megváltoznak. a cikk folytatódik >>

Kárpátaljai oldalam

Most pedig szeretnék egy másik oldalamról bemutatkozni – mondta a szép emlékű Antal Imre – és hátat fordított a közönségnek, így mutatva a másik oldalát. Nos, nekem hátat éppenséggel nem kell fordítanom semminek, és nem annyira új oldalamról bemutatkozni akarok, mint inkább egy felújított oldalamat megmutatni szeretném: neve és címe ez: Kárpátalja. Merthogy azért minden ellenkező híresztelés és piréz mivoltom dacára mégiscsak lappang bennem némi lokálpatriotizmus. Még ha olykor ezt jól is titkolom, és nem egyszer úgy tűnhet, mintha tényleg hátat fordítottam volna ennek az áldott-átkozott provinciának. Pedig dehogy. Épp csak másként kötődöm hozzá. Ezzel a felújított honlappal mindenesetre több célom is van, és szeretném, ha kedvelt, látogatott oldallá válna. a cikk folytatódik >>