Berniczky \u00c9va<\/p>\n
\u00d3m\u00e9din\u00e9l evett utolj\u00e1ra j\u00f3\u00edz\u0171en spen\u00f3tot, azt\u00e1n a folytat\u00e1sban vel\u00fck egy\u00fctt veszett el az \u00e9tv\u00e1gya. Am\u00edg P\u00e9nzes\u00e9ket a szomsz\u00e9djukb\u00f3l el nem hurcolt\u00e1k a Moskovits-t\u00e9glagy\u00e1rba, Meny\u00e9tke hozz\u00e1juk j\u00e1rt kosztolni. Az anyja k\u00e9s\u0151 este szabadult a szeszgy\u00e1rb\u00f3l, csak h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n f\u0151z\u00f6tt. \u0150 meg d\u00e9lben is hazaugorhatott az irod\u00e1b\u00f3l. \u00d3m\u00e9di p\u00e1rj\u00e1t ritk\u00edt\u00f3 k\u00f3ser konyh\u00e1t vitt. Gyereke nem l\u00e9v\u00e9n, az utca n\u00e9p\u00e9t etette. Annak fej\u00e9ben, hogy a k\u00f6rny\u00e9k lak\u00f3i \u00f6sszehordt\u00e1k neki a f\u0151z\u00e9shez, s\u00fct\u00e9shez val\u00f3kat, saj\u00e1tos kif\u0151zd\u00e9j\u00e9ben mindig akadt valami finoms\u00e1g a hozz\u00e1 bet\u00e9r\u0151k r\u00e9sz\u00e9re. A Cs\u0151 utca valamennyi k\u00f6lyke oda volt a spen\u00f3tj\u00e1\u00e9rt, mert az \u00f6reg M\u00e9di ed\u00e9ny\u00e9ben az is \u00e1tmin\u0151s\u00fclt. Tal\u00e1n a z\u00f6lds\u00e9gekkel egy\u00fctt vitte el a fazekakat, serpeny\u0151ket, tepsiket megmer\u00edteni. Ki tudja, mindenesetre, mire f\u0151zel\u00e9ke t\u00e1ny\u00e9rra ker\u00fclt, csoda t\u00f6rt\u00e9nt a parajjal, annyi szent.<\/p>\n
Nem volt okos dolog a spen\u00f3t \u00edz\u00e9t felid\u00e9znie. A hirtelen rosszull\u00e9tt\u0151l \u00f6sszeg\u00f6rnyedt. Ha esz\u00e9be jutottak, ritk\u00e1n \u00faszta meg g\u00f6rcs\u00f6k n\u00e9lk\u00fcl. Eg\u00e9sz test\u00e9ben megszenvedte az eml\u00e9kez\u00e9st. Gyomra meg\u00e1ll\u00edthatatlanul felfel\u00e9 pr\u00e9selte a savakat. A gyilkos koncentr\u00e1ci\u00f3j\u00fa ocsm\u00e1nys\u00e1g majd sz\u00e9tmarta a nyel\u0151cs\u00f6v\u00e9t. \u00d6klendez\u00e9s ut\u00e1n sem k\u00f6nnyebb\u00fclt meg. \u00dagy bukott fel sz\u00e1j\u00e1ba a keser\u0171s\u00e9g, mint moh\u00f3n ev\u0151 csecsem\u0151b\u0151l a f\u00f6l\u00f6sleg. Nem is \u00e9rtette, mi\u00e9rt. Ha nem ez a k\u00ednz\u00f3 f\u00f6l\u00f6sleg, nem lett volna semmi baj, mert hiszen v\u00e9ge, megnyugodhat. Apj\u00e1nak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en megmenek\u00fclt. Ut\u00f3lag se volt k\u00e9pes eld\u00f6nteni, szerencs\u00e9snek, vagy ink\u00e1bb szerencs\u00e9tlennek tartsa-e az apj\u00e1t. Legink\u00e1bb haragudott r\u00e1, hogy miel\u0151tt megtan\u00edtotta volna \u00e9lni, cserbenhagyta. Sz\u00e1nalmas pechvogel, nem m\u00e1s. Azt sem \u00e9rhette meg a nyomorult, hogy nem vele indult a szerelv\u00e9ny negyvenn\u00e9gy m\u00e1jus\u00e1n az ismeretlenbe, mert cs\u00fafra meg\u00e1llt a sz\u00edve. J\u00f3val kor\u00e1bban halt meg, mintsem \u00e9lvezhette volna, hogy, el\u0151vigy\u00e1zatoss\u00e1g\u00e1nak h\u00e1la, megmenek\u00fclt a biztos pusztul\u00e1st\u00f3l. Mit kezdhetett ezek ut\u00e1n az okafogyott hal\u00e1llal a l\u00e1nya, aki \u00e9letet \u00f6r\u00f6k\u00f6lt? Nap mint nap k\u00eds\u00e9rtette a k\u00e9ptelen k\u00e9rd\u00e9s. N\u00e9ha azzal h\u00e1r\u00edtotta el mag\u00e1t\u00f3l, hogy szervi okokb\u00f3l lehetetlen ut\u00e1naj\u00e1rnia. Az\u00e9rt, mert apja a lelk\u00e9n\u00e9l is gyeng\u00e9bb gyomrot hagyott r\u00e1. Ha a viszolyg\u00e1s\u00e1t legy\u0171rte, azzal se ment sokra. \u00dagy \u00e9rezte, hogy a pusztul\u00e1st beel\u0151zve, hamarabb meghalni, \u00e9szbont\u00f3an bonyolult. Egyszer\u0171en felfoghatatlan.<\/p>\n
Hi\u00e1ba m\u00faltak az \u00e9vek, ha \u00e9ppen nem az eml\u00e9kezete tartotta fogva, akkor a szervezete hib\u00e1s m\u0171k\u00f6d\u00e9se \u00e1rulkodott arr\u00f3l, hogy t\u00fal\u00e9l\u00e9se val\u00f3tlan, hamis szabads\u00e1g sz\u00fcli k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte a rendet. Min\u00e9l m\u00e9lyebbre furakodott az id\u0151ben, az er\u0151szakkal lev\u00e1lasztott ismer\u0151s\u00f6k alakja ann\u00e1l \u00e9lesebben rajzol\u00f3dott ki. Csontjaik a f\u00f6ld alatt sem v\u00e1ltak l\u00e1thatatlanokk\u00e1, eml\u00e9kezet\u00e9ben foszforeszk\u00e1ltak tov\u00e1bb. A jelen amn\u00e9zi\u00e1ja alatt k\u00f6zelebbr\u0151l folytat\u00f3dott a m\u00falt. B\u00e1rmennyire igyekezett, nem t\u00e1volodhatott t\u0151le. Mindink\u00e1bb b\u0171n\u00f6snek, felmenthetetlennek \u00edt\u00e9lte mag\u00e1t.<\/p>\n
Az anyj\u00e1t annak az el\u00e1tkozott \u00e9vnek a tel\u00e9n vesz\u00edtette el, amelyiknek a nyar\u00e1n P\u00e9nzes\u00e9k g\u00e1zkamr\u00e1ban v\u00e9gezt\u00e9k. A l\u00e1tszatra b\u00e9k\u00e9s t\u00f6rt\u00e9n\u00e9seket \u00f6rd\u00f6gi fondorlatok igazgatt\u00e1k. Ami\u00f3ta a papa itt hagyta \u0151ket, a mama \u00e9rthet\u0151 okokb\u00f3l veszedelmesen takar\u00e9koskodott, mondhatni, \u00e9letvesz\u00e9lyesen. Azon az est\u00e9n is. M\u00e9g nem \u00e9gett le teljesen a sz\u00e9n. T\u00fal kor\u00e1n tolta be k\u00e1lyh\u00e1jukon a s\u00fabert. Tartson ki reggelig a meleg. Egyszerre b\u00fajtak a dunyha al\u00e1, meghalniuk azonban nem siker\u00fclt egyszerre. M\u00e9g akkor is gyan\u00fatlanul \u00e9lvezt\u00e9k a cserepekb\u0151l \u00f6ml\u0151 forr\u00f3s\u00e1got, amikor a sz\u00edntelen, szagtalan, jeltelen elm\u00fal\u00e1s m\u00e1r k\u00f6zel\u00edtette dupla\u00e1gyukat. Az anyja hamar \u00e1lomba szender\u00fclt, \u0151 ellenben nyugtalanul f\u00e9szkel\u0151d\u00f6tt mellette. Nehezen j\u00f6tt r\u00e1, mi okozhatja furcsa zavarts\u00e1g\u00e1t. Addigra a fej\u00e9t fokozatosan elural\u00f3 alattomos f\u00e1j\u00e1s elviselhetetlenn\u00e9 g\u00f6rcs\u00f6s\u00f6d\u00f6tt. Azt hitte, a gyomr\u00e1t rontotta el. Keny\u00e9r h\u00edj\u00e1n hagym\u00e1s bagelt g\u0151z\u00f6ltek, majd s\u00fct\u00f6ttek aznap este. Ne kapkodd be, fiacsk\u00e1m, olyan forr\u00f3n azt a beigelt, nyomta meg anyja jellegzetes hanghordoz\u00e1s\u00e1val a sz\u00f3 elej\u00e9t. Ki\u00e1llhatatlan affekt\u00e1l\u00e1s\u00e1val f\u00f6l\u00f6slegesen pr\u00f3b\u00e1lta visszafogni, Meny\u00e9tke r\u00e1 se heder\u00edtett, ink\u00e1bb t\u0171ntetve moh\u00f3bban evett. Frissen az igazi, v\u00e1gott vissza, n\u00e9h\u00e1ny \u00f3ra m\u00falva k\u0151kem\u00e9nyre sz\u00e1rad, bubliki lesz bel\u0151le. T\u00falzott persze, az oroszok karik\u00e1i sokkal kisebbek, \u00edzetlenebbek voltak. Az anyja ropog\u00f3sakat s\u00fct\u00f6tt, bel\u00fcl puh\u00e1kat, oml\u00f3sakat \u00e9s l\u00e9nyegesen nagyobbakat, azok k\u00f6nnyed\u00e9n felcs\u00fasztak egy gyerekk\u00e9zen. \u00c9lvezte az \u00e1rtatlan gonoszkod\u00e1st, \u00fagy gondolta, a bubliki lemin\u0151s\u00edt\u00e9s b\u0151ven kij\u00e1r a fiacsk\u00e1moz\u00e1s\u00e9rt, amely c\u00e9lz\u00e1ssal sz\u00fcl\u0151je soha nem mulasztott el azon sajn\u00e1lkozni, ami\u00e9rt m\u00e9rt\u00e9ktart\u00f3 fi\u00fa helyett egy ilyen moh\u00f3 \u00e9s telhetetlen l\u00e1nyt hozott erre a cudar vil\u00e1gra.<\/p>\n
Mindink\u00e1bb iszonyodott a felid\u00e9zett hagymaszagt\u00f3l. Felford\u00edtotta gyomr\u00e1t anyja ill\u00f3olajon \u00e1tsz\u00fcreml\u0151 szemreh\u00e1ny\u00f3 hangja, t\u00fal forr\u00f3 az a beigel, ne edd. Miel\u0151tt visszaford\u00edthatatlanul rosszul lett, k\u00e9pzelet\u00e9ben felt\u0171ntek P\u00e9nzes\u00e9k, \u00e9s kom\u00f3tosan munk\u00e1hoz l\u00e1ttak. Gondosan halmozt\u00e1k az \u00f3ri\u00e1spereceket a mell\u00e9re. R\u00e1\u00e9r\u0151sen \u00e9p\u00edtkeztek, akkur\u00e1tusan tett\u00e9k a dolgukat, n\u0151tt\u00f6n-n\u0151tt az bublikist\u00f3sz, majdnem fel\u00e9rt a mennyezetig. Biztosra vette, hogyha nem cs\u00faszik le azonnal az \u00e1gyr\u00f3l, \u00f6sszeroppan az elviselhetetlen s\u00faly alatt. T\u00e1p\u00e1szkodni kezdett h\u00e1t, \u00e9s mint ut\u00f3bb kider\u00fclt, az utols\u00f3 pillanatban k\u00e1sz\u00e1l\u00f3dott ki a bublikik al\u00f3l. K\u00e1bultan rugaszkodott el az \u00e1gyt\u00f3l. Kimondhatatlanul nehez\u00e9re esett az el\u0151rehalad\u00e1s. Megszenvedett minden centim\u00e9ter\u00e9rt. Ez\u00fattal j\u00f3l j\u00f6tt a szoba abnorm\u00e1lis zs\u00fafolts\u00e1ga, az, hogy eredm\u00e9nytelen\u00fcl gy\u0151zk\u00f6dte a mam\u00e1t, nem v\u00e1lt meg a papa keze al\u00f3l kiker\u00fclt b\u00fatordarabok egyik\u00e9t\u0151l sem. Egyik kom\u00f3dr\u00f3l a m\u00e1sikra zuhant, t\u00e1lal\u00f3r\u00f3l kist\u00e1lal\u00f3ra, alm\u00e1riumr\u00f3l szekreterre. A csal\u00e1di erekly\u00e9k t\u00e1mogat\u00e1s\u00e1val is bajosan l\u00e9pegetett az ajt\u00f3 fel\u00e9. Soha nem sz\u00e9d\u00fclt ennyire borzalmasan, de nem adhatta fel, musz\u00e1j volt kimennie. Nem rond\u00edthatta \u00f6ssze a szob\u00e1t, nem h\u00e1nyhatott ide. Csak id\u0151ben kijusson, legal\u00e1bb a konyh\u00e1ig. Nem eml\u00e9kezett, mikor — \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1gnak t\u0171nt, am\u00edg oda\u00e9rt — \u00e9s hogyan nyomta le a kilincset. Azt sem \u00e9rz\u00e9kelte, mikor zuhant ki, hogyan ker\u00fclt a j\u00e9ghideg konyhak\u0151re \u00e9s meddig fek\u00fcdt arccal a h\u00e1nyad\u00e9k\u00e1ban.<\/p>\n
Eszm\u00e9l\u00e9se ut\u00e1n se igen b\u00edrt mozogni, a kis P\u00e1lju vonszolta, h\u00fazta ki g\u00f6rcsbemerevedett test\u00e9t a konyh\u00e1b\u00f3l a szabadba. Seg\u00edteni szeretett volna neki, tagjai azonban nem engedelmeskedtek. \u00dajabb r\u00f6videbb kihagy\u00e1s ut\u00e1n a f\u00e9nyl\u0151 arc\u00fa cig\u00e1nygyerek \u00e9s a metsz\u0151en fagyos \u00e9jszaka hajolt f\u00f6l\u00e9. \u00c9rdekes, nem tal\u00e1lt k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get a magasban villog\u00f3 csillagok \u00e9s megment\u0151j\u00e9nek szeme vil\u00e1ga k\u00f6z\u00f6tt. Min\u00e9l ink\u00e1bb \u00e1tj\u00e1rta mell\u00e9t a jeges l\u00e9g, ann\u00e1l nyilv\u00e1nval\u00f3bb\u00e1 v\u00e1lt el\u0151tte az egym\u00e1srautalts\u00e1g t\u00f6k\u00e9lye. Csillag, fi\u00fa \u00e9s hal\u00e1lra\u00edt\u00e9lt k\u00f6z\u00f6tt. Ez a felismer\u00e9s \u00e9s a lelk\u00e9t \u00e1tj\u00e1r\u00f3 vacog\u00e1s b\u0151s\u00e9gesen elegend\u0151nek bizonyult sz\u00e1m\u00e1ra akkor a vil\u00e1gb\u00f3l. Csak j\u00f3val k\u00e9s\u0151bb mer\u00fclt fel benne, ugyan, mit kereshetett n\u00e1luk k\u00e9s\u0151 este a s\u00f6t\u00e9tben a kis P\u00e1lju. Soha nem z\u00e1rt\u00e1k kulcsra a konyhaajt\u00f3t. A kert fel\u0151l b\u00e1rki bej\u00f6hetett hozz\u00e1juk. N\u00e9mi \u00e9lelmen k\u00edv\u00fcl \u00fagysem tal\u00e1lt volna m\u00e1st.<\/p>\n
A mam\u00e1t hi\u00e1ba vonszolta ki, rajta nem seg\u00edtett a t\u00e9li \u00e9jszaka sem. Pedig a csenev\u00e9sz fi\u00fa alaposan megk\u00ednl\u00f3dott a saj\u00e1tj\u00e1n\u00e1l majd h\u00e1romszor s\u00falyosabb testtel. N\u00e9mi b\u00fcszkes\u00e9ggel fektette az eszm\u00e9letlen asszonyt eszm\u00e9l\u0151 l\u00e1nya mell\u00e9, mintha levad\u00e1szta volna \u0151ket. Sok\u00e1ig nem gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6d\u00f6tt tr\u00f3fe\u00e1iban, annyira b\u00e1rgy\u00fa nem volt szeg\u00e9ny. Hamar lesz\u00e1radt arc\u00e1r\u00f3l a vigyor, meg\u00e9rtette, nincs minek \u00f6r\u00fclnie. Ut\u00f3bb kih\u00fazott zs\u00e1km\u00e1ny\u00e1nak merevs\u00e9ge nem engedett fel, szeme csukva maradt, a sz\u00e1ja id\u00e9tlen\u00fcl megny\u00edlt, b\u00e1r arc\u00e1nak r\u00f3zsasz\u00ednje els\u0151re megt\u00e9vesztette. P\u00e1lju ilyen k\u00f6zels\u00e9gb\u0151l soha nem l\u00e1tott bele holt ember sz\u00e1j\u00e1ba. Kisv\u00e1rtatva ijedten vet\u0151d\u00f6tt a szeml\u00e1tom\u00e1st m\u00famiaszer\u0171v\u00e9 t\u00e1rgyiasul\u00f3 asszonyra, hajl\u00edtgatta lehull\u00f3 kezeit, d\u00f6ngette a mell\u00e9t, mint aki bebocs\u00e1t\u00e1st k\u00f6vetel. A test azonban minden \u00fcgyk\u00f6d\u00e9se ellen\u00e9re v\u00e9szesen h\u0171lt, v\u00e9g\u00fcl m\u00e1r az udvar \u00f6sszes hidege bel\u0151le \u00e1radt. A fi\u00fa k\u00e9ts\u00e9gbeesetten tapasztalta, hogy a jelek szerint k\u00e9t \u00e9let nem v\u00e1lthat\u00f3 ki n\u00e9h\u00e1ny csontsz\u00e1raz pereccel. Isten bizony, semmi t\u00f6bbet nem lopott el, hajtogatta s\u00edr\u00e1ssal k\u00fcszk\u00f6dve. Szem\u00e9ben rettenettel \u00f3b\u00e9gatott, mintha b\u00fcntet\u00e9sek\u00e9nt sz\u00e1llt volna el az \u00f6regasszony megny\u00edlt sz\u00e1j\u00e1n kereszt\u00fcl a l\u00e9lek. Isten bizony, esk\u00fcd\u00f6z\u00f6tt, v\u00e9kony kezeit a magasba emelte. Bizonys\u00e1gul mutatta fel a karjaira f\u0171z\u00f6tt bagelkarik\u00e1kat, \u00e9s val\u00f3ban, mint f\u00e9lbev\u00e1gott bilincs k\u00e9t gy\u0171r\u0171je, ott l\u00f6ty\u00f6g\u00f6tt rajtuk egy-egy. Meny\u00e9tke k\u00e1b\u00e1n b\u00e1multa. Valami\u00e9rt hat\u00e1rozott k\u00e9nyszert \u00e9rzett, hogy felf\u0171zz\u00f6n mell\u00e9j\u00fck p\u00e1rat sz\u00e9p szorosan egym\u00e1s ut\u00e1n, akkor eg\u00e9szen \u00fagy mutatna, mint a v\u00e1rosban az utcai \u00e1rusok k\u00edn\u00e1lta bublikif\u0171z\u00e9r.<\/p>\n
A vil\u00e1g\u00e9rt se hagyta volna abba a siv\u00edtoz\u00e1st, jajvesz\u00e9kel\u00e9st. Az alatt az id\u0151 alatt se csendesedett el, mik\u00f6zben a h\u00e1zban fellelhet\u0151 valamennyi takar\u00f3t r\u00e1juk dob\u00e1lta. Furcsa volt olyasvalakinek az \u00f6sszeoml\u00e1s\u00e1t l\u00e1tni, akinek eddig a Cs\u0151 utca biztos mened\u00e9ket jelentett. Senki sem ismerte felmen\u0151it, nem is igen firtatt\u00e1k, ki fia, ki borja a kis P\u00e1lju, honnan indul napi rendszeress\u00e9ggel sz\u00edveket l\u00e1gy\u00edtani. Senkit sem \u00e9rdekelt. Tal\u00e1n az\u00e9rt muzsik\u00e1lhatta \u00f6ssze kez\u00e9ben k\u00e9t bottal er\u0151fesz\u00edt\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl a betev\u0151j\u00e9t, mert a semmib\u0151l keveredett el\u0151. R\u00e9gebben P\u00e9nzes\u00e9kn\u00e9l kiker\u00fclt a kosztja, ami\u00f3ta a megboldogult \u00d3m\u00e9di nem p\u00e1rtfogolta, be\u00e9rte alm\u00e1val, darab keny\u00e9rrel. Az utcabeliek adakoz\u00f3 gy\u00e1mol\u00edt\u00e1s\u00e1t j\u00f3l bevett virtu\u00f3z mozdulatokkal h\u00e1l\u00e1lta meg. Egyik bot megtette von\u00f3nak, a m\u00e1sik heged\u0171nek, h\u00fazta rajta \u00f6nfeledten. Senkinek sem volt k\u00e9ts\u00e9ge afel\u0151l, hogy ha val\u00f3di hangszer ker\u00fclne a kez\u00e9be, azonnal megsz\u00f3laltatn\u00e1. Eml\u00e9keikben a kis P\u00e1lju mindig is Stradiv\u00e1rin j\u00e1tszott. Aki egyszer l\u00e1tta muzsik\u00e1l\u00e1s k\u00f6zben az arc\u00e1t, sosem felejtette. Angyali kedvess\u00e9ggel \u00e9nekelt, megfejthetetlen vir\u00e1gnyelven adta el\u0151 a boldogtalans\u00e1g\u00e1t, azt hogy:<\/p>\n
Amikor m\u00e1r nem b\u00edrta elviselni az udvart bet\u00f6lt\u0151 \u00e9nekl\u0151 jajvesz\u00e9kel\u00e9st, marad\u00e9k erej\u00e9t \u00f6sszeszedve odaevick\u00e9lt megment\u0151j\u00e9hez. El\u0151bb-ut\u00f3bb mindenki ker\u00fcl k\u00ednos helyzetbe, \u00e9s kiv\u00e9telesen szerencs\u00e9s az, akinek van kit az eml\u00e9kezet\u00e9b\u0151l behelyettes\u00edtenie ilyenkor, akit\u0151l elleshette a k\u00f6zeled\u00e9s technik\u00e1j\u00e1t. Mert k\u00f6zeledni irgalmatlanul macer\u00e1s. Meny\u00e9tke, ahogyan annakidej\u00e9n P\u00e9nzes n\u00e9ni, el\u00e9rz\u00e9keny\u00fclten t\u00f6r\u00f6lgette a s\u00f6t\u00e9t b\u0151r\u0171 fi\u00facska maszatos arc\u00e1t, orr\u00e1t. Zavar\u00e1ban c\u00e9rnalelk\u0171 v\u00e9ns\u00e9gg\u00e9 kuporodott. Megk\u00ednzott \u00e1llapot\u00e1ban olyan nagyon nem esett nehez\u00e9re az \u00f6reged\u00e9s. Akadozva, keservesen vette a leveg\u0151t, pedig addigra minim\u00e1lisra cs\u00f6kkent a bel\u00e9legzett sz\u00e9n-monoxid a v\u00e9r\u00e9ben. A sz\u00e9gyenletes meghatotts\u00e1g alak\u00edtotta mozdulatait, b\u00e1rmennyire is szabadult volna t\u0151le, nem tehetett m\u00e1sk\u00e9ppen. Ak\u00e1r \u00f3lomgoly\u00f3kon, \u00fagy f\u00fcgg\u00f6tt lenyelhetetlen\u00fcl s\u00falyos k\u00f6nnycseppjein, l\u00f3gott, himb\u00e1l\u00f3zott rajtuk, mint v\u00e9nasszonyb\u00f3l \u00fajj\u00e1sz\u00fclet\u0151. Mit sem t\u00f6r\u0151d\u00f6tt azzal, hogy h\u00e1l\u00f3inge alj\u00e1t haszn\u00e1lja zsebkend\u0151nek. Valami\u00e9rt nem sz\u00e1m\u00edtott, mit mik\u00e9nt haszn\u00e1l. Biztos lehetett abban, hogy eml\u00e9kezet\u00e9ben P\u00e1lju \u00e1br\u00e1zat\u00e1t \u00fagyis angyali ragyog\u00e1s mosdatja majd tiszt\u00e1ra. Szomor\u00fa, de nem t\u00f6rt\u00e9nt ann\u00e1l t\u00f6bb, amit\u0151l t\u00e1volodnia sosem siker\u00fclt. A Cs\u0151 utca v\u00e9gen az angyal nem feh\u00e9ren vil\u00e1g\u00edtott, nem csinos sz\u00e1rnyakon repdes\u0151 putt\u00f3 volt, hanem kreol \u00e9s v\u00e9zna, sz\u00e9nfekete f\u00fcrtjei alatt taknya-ny\u00e1la egybefolyt. \u00c9neke kiemelte a szurtoss\u00e1gb\u00f3l \u00e9s a gy\u00e1moltalans\u00e1gb\u00f3l, antivigaszk\u00e9nt lebegett Meny\u00e9tke feje f\u00f6l\u00f6tt v\u00e9g\u00e9rv\u00e9nyesen bizonyoss\u00e1 t\u00e9ve a nyilv\u00e1nval\u00f3t, hogy a l\u00e9lekveszt\u00e9s ridegebb \u00e9s k\u00f6r\u00fclrajzolhatatlanabb a t\u00e9li \u00e9jszak\u00e1n\u00e1l.<\/p>\n
A temet\u00e9s ut\u00e1ni h\u00e9ten azt\u00e1n levitte a pinc\u00e9j\u00fckbe, hadd v\u00e1logasson a legszebb alm\u00e1k k\u00f6z\u00fcl. Megdics\u0151\u00fclten fesz\u00edtett m\u00f6g\u00f6tte a kis P\u00e1lju, \u00fagy k\u00f6vette. Ny\u00e1ron eddig is kapott a hull\u00f3 alm\u00e1b\u00f3l, de ilyen megtiszteltet\u00e9s soha nem \u00e9rte. Oda engedt\u00e9k le, ahov\u00e1 eddig senki idegen nem nyert bebocs\u00e1t\u00e1st. A kert m\u00e9lys\u00e9g\u00e9ben \u00e9s sz\u00e9lt\u00e9ben is folytat\u00f3dott a h\u00e1z alatt. Hideg k\u0151falakkal k\u00f6rbeker\u00edtett r\u00e9szlet\u00e9t csak az l\u00e1thatta, aki lebotork\u00e1lhatott a rosszul megvil\u00e1g\u00edtott egyenetlen, hossz\u00fa l\u00e9pcs\u0151soron a t\u00e1gas helyis\u00e9gbe. Meny\u00e9tke azt gondolta, anyja hal\u00e1la ut\u00e1n m\u00e9g ink\u00e1bb vigy\u00e1z majd arra, hogy a b\u00e1m\u00e9szkod\u00f3kat t\u00e1vol tartsa.\u00a0 A hegy alatt h\u00faz\u00f3d\u00f3 pince h\u0171v\u00f6se \u00e9berr\u00e9 tette a bel\u00e9p\u0151t. Ki itt bel\u00e9pett, annak a b\u0151re is vette a neszeket. Orra megny\u00falt, fesz\u00fclten figyelt, cimp\u00e1i remegtek, ahogyan a vad\u00e1sz\u00f3 ragadoz\u00f3k\u00e9. A t\u00f6rt\u00e9ntek ut\u00e1n azonban nem hihette azt, hogy egyed\u00fcl neki van titka, \u00e9s azt nem oszthatja meg senkivel.<\/p>\n
Mindezek ellen\u00e9re \u00fagy j\u00e1rt be dolgozni az irod\u00e1ba, ahogyan annak el\u0151tte. Az \u00e9lete hasonl\u00edtott a munk\u00e1j\u00e1hoz, t\u00e9vedhetetlens\u00e9get k\u00f6vetelt t\u0151le. Holott sejtette, nem lesz j\u00f3 v\u00e9ge. K\u00ednosan pontos \u00e9s prec\u00edz senki sem lehet b\u00fcntetlen\u00fcl. Alig maradt bel\u0151le valami emberforma, karcs\u00fabbra fogyott a karcs\u00fan\u00e1l. Arra az\u00e9rt vigy\u00e1zott, hogy a sov\u00e1nyn\u00e1l ne t\u0171nj\u00e9k sov\u00e1nyabbnak. A beilleszked\u00e9s, a l\u00e1thatatlann\u00e1 v\u00e1l\u00e1s mozgatta napjait, ahogyan sokak\u00e9t k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte. Nem kil\u00f3gni, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sk\u00e9pp nem felt\u0171nni, biztons\u00e1ggal helyben maradni, nem l\u00e9pni vesz\u00e9lyes mez\u0151re. Csod\u00e1lkozott, milyen k\u00f6nnyen boldogul, mintha a besimul\u00e1s tudom\u00e1ny\u00e1t zsigereiben hordozta volna. Genetikailag hurcolta tov\u00e1bb apja el\u0151vigy\u00e1zatoss\u00e1g\u00e1t, aki j\u00f3 el\u0151re kikeresztelkedett. A korav\u00e9n b\u00fatorasztalos \u00f3vatoss\u00e1gb\u00f3l hasonult a t\u00f6bbiekhez. L\u00e1nya j\u00f6v\u0151j\u00e9t k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyesen el\u0151k\u00e9sz\u00edtette. Kikezdhetetlen\u00fcl r\u00e9gi nevet adott neki a kereszts\u00e9gben, j\u00f3 h\u00edr\u0171 katolikus iskol\u00e1ba \u00edratta. Meny\u00e9tke a r\u00e1osztott szerepben minden erej\u00e9vel igyekezett kivetni eml\u00e9kezet\u00e9b\u0151l azt, amit az apja idej\u00e9ben megsejtett. Megtagadta, amir\u0151l tudni sem akart. K\u00fcl\u00f6nben elviszik. K\u00f6vette pap\u00e1ja menek\u00fcl\u00e9si \u00fatvonal\u00e1t. Meg\u00e9rtette, ez a m\u00f3dja annak, hogy biztons\u00e1gos helyre igazolhasson. A Cs\u0151 utc\u00e1ban megtanulta, amit ki nem mondtak, ha \u00fagy akarj\u00e1k, nem der\u00fcl ki. A v\u00e1rosnak ezen a kiv\u00e9teles v\u00e9g\u00e9n a gyan\u00fas sz\u00e1rmaz\u00e1sokra diszkr\u00e9t f\u00e1tylat bor\u00edtottak.<\/p>\n
Az, hogy a kis P\u00e1lju megmentette az \u00e9let\u00e9t, \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl billentette ki biztons\u00e1gos alap\u00e1ll\u00e1s\u00e1b\u00f3l. \u00d3vatlanabb\u00e1 tette. Mulats\u00e1gosnak tal\u00e1lta, hogy pont a szurtos k\u00f6ly\u00f6k adta vissza elveszett \u00f6nbizalm\u00e1t. \u00dagy \u00e9rezte, utols\u00f3 es\u00e9ly\u00e9t nyerte meg, amellyel az elk\u00f6vetkez\u0151kben l\u00e9nyegesen nagyvonal\u00fabban s\u00e1f\u00e1rkodhat, mint ezid\u00e1ig tette. A m\u00e1sodik vagy a harmadik \u00e9let\u00e9ben mi\u00e9rt ne vihetne P\u00e1ljun k\u00edv\u00fcl le m\u00e1st is a pinc\u00e9be? Szinte k\u00e1r\u00f6r\u00f6mmel szegte meg \u00fajra a fogadalm\u00e1t, miszerint soha senkit nem enged k\u00f6zel rejtett \u00e9s v\u00e9dett birodalm\u00e1hoz. A lelke m\u00e9ly\u00e9n gy\u0171l\u00f6lte, m\u00e9gsem szabadulhatott a k\u00ednos tervszer\u0171s\u00e9gt\u0151l. Abban, hogy Kecseg\u00e9re esett a v\u00e1laszt\u00e1sa, sok volt a sz\u00e1m\u00edt\u00e1s. Nem v\u00e9letlen\u00fcl engedte k\u00f6zel mag\u00e1hoz. A sz\u00f3davizes f\u00e9rfit odatartoz\u00f3nak \u00edt\u00e9lte. Mi\u00e9rt v\u00e9dte volna szent\u00e9ly\u00e9t att\u00f3l, aki am\u00fagy is oda illett? Hol m\u00e1sutt lett volna helye a szikv\u00edzzel h\u00e1zal\u00f3nak, mint egy pinc\u00e9t kereszt\u00fcl szel\u0151 patak k\u00f6zel\u00e9ben? Nem kock\u00e1ztatott nagyot, a h\u00e1zuk alatt foly\u00f3 j\u00e9ghideg v\u00edz frissen tartotta a legromland\u00f3bb \u00e9leteket is. Azont\u00fal Kecsege pakolta a pinc\u00e9t \u00e1tv\u00e1g\u00f3 mederbe szikv\u00edzzel t\u00f6lt\u00f6tt szifonos \u00fcvegeit. Hozz\u00e1juk szombatonk\u00e9nt hozta a szokott mennyis\u00e9get. Lekapta kis szeker\u00e9r\u0151l a palackokat \u00e9s m\u00e9retes l\u00e9ptekkel szaladt vel\u00fck le a girbegurba l\u00e9pcs\u0151fokokon, hogy min\u00e9l hamarabb h\u0171v\u00f6sbe mentse a sz\u00e1ll\u00edtm\u00e1ny\u00e1t.<\/p>\n
A f\u00f6ld felett keveset voltak egy\u00fctt. A napvil\u00e1gon szinte semmit nem tudott Kecseg\u00e9r\u0151l. Kiv\u00e9ve azt, hogy, ha akarn\u00e1, egym\u00e1s ut\u00e1n nyerhetn\u00e9 meg a sakkbajnoks\u00e1gokat a v\u00e1rosban. Rendszeresen az utols\u00f3 v\u00e9gzetes l\u00e9p\u00e9s el\u0151tt adta el biztos gy\u0151zelm\u00e9t valamelyik orosz versenyz\u0151t\u00e1rs\u00e1nak. Megv\u00e1s\u00e1rolt veres\u00e9ge egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00e9gette a nimbusz\u00e1t, mert ellenfelei egyt\u0151l egyig kiv\u00e1l\u00f3an j\u00e1tszottak. \u0150 azonban n\u00e1luk is jobb volt. Amikor a k\u00f6vetkez\u0151 l\u00e9p\u00e9sben mattot adhatott volna, meglep\u0151en cselekedett. A legkritikusabb pillanatban v\u00e1ratlanul k\u00e9t kock\u00e1val el\u0151re tolta a gyalogj\u00e1t, sz\u00e1nd\u00e9kosan ker\u00fclte ki ellenfele gyalogj\u00e1nak \u00e1tl\u00f3s \u00fct\u00e9s\u00e9t. Hagyta, hogy partnere levegye a parasztja mell\u00e9 tolt felk\u00edn\u00e1lt figur\u00e1t. Azt\u00e1n, mint aki dolg\u00e1t j\u00f3l v\u00e9gezte, el\u00e9gedetten gratul\u00e1lt a nyertesnek. Hossz\u00fa kecses ujjaival eleg\u00e1nsan rendezte vissza hely\u00fckre a b\u00e1bukat, ahogyan a szikvizes \u00fcvegeket a patak k\u00f6vei k\u00f6z\u00f6tt a pinc\u00e9ben. Meny\u00e9tke elb\u0171v\u00f6lten n\u00e9zte a f\u00e9rfi kez\u00e9t, hossz\u00fa, v\u00e9kony, form\u00e1s ujjait. A mozdulataiba szeretett bele, az \u00e9rint\u00e9s\u00e9be \u00e9s az esz\u00e9be. E h\u00e1rom leny\u0171g\u00f6z\u0151 adotts\u00e1g\u00e1nak minden bizonnyal r\u00e9sze lehetett abban, hogy mik\u00f6zben mindenkit elvittek, a sakkmesternek siker\u00fclt \u00e9letben maradnia. Pedig a Cs\u0151 utc\u00e1ban lak\u00f3k mind azt besz\u00e9lt\u00e9k r\u00f3la, hogy a ny\u00fal\u00e1nk sz\u00f3davizes zsid\u00f3.<\/p>\n
A kez\u00e9t szerette legink\u00e1bb. Kecsege n\u00e9h\u00e1ny \u00e9v eltelt\u00e9vel is olyan \u00e1h\u00edtattal h\u00fazta v\u00e9gig Meny\u00e9tke meztelens\u00e9g\u00e9n a tenyer\u00e9t, mintha \u00fajra k\u00edv\u00e1nta volna alkotni a n\u0151 test\u00e9t. Igaz, nem volt neh\u00e9z dolga, ujjb\u00f6gyei m\u00e1r k\u00f6nny\u0171szerrel eligazodtak a libab\u0151r-t\u00e9rk\u00e9pen, a ki\u00e1ll\u00f3 pih\u00e9ken, a pince h\u0171v\u00f6s\u00e9ben val\u00f3s\u00e1gosn\u00e1l form\u00e1ltabbakk\u00e1 kem\u00e9nyedett melleken. Igazi m\u0171alkot\u00e1s vagy, H\u00f6lgymeny\u00e9t. Mik\u00f6zben ajk\u00e1val form\u00e1lt valamicsk\u00e9t m\u00e9g a mellbimb\u00f3j\u00e1n, idelenn \u00edgy nevezte, H\u00f6lgymeny\u00e9t. F\u00f6l\u00f6slegesnek tartotta megk\u00e9rdezni, vad\u00e1szg\u00f6r\u00e9nyre vagy hermelinre gondol-e, mert da Vinci \u00f3ta nem tesz fel ilyen rosszm\u00e1j\u00fa k\u00e9rd\u00e9st n\u0151 a f\u00e9rfinak. A sakkmester cser\u00e9be bel\u00e9l\u00e1tott, \u00fagy ismerte \u00e9vek \u00f3ta elfojtott szorong\u00e1sait, beteges v\u00e1gyait, ak\u00e1r a sakk legbonyolultabb j\u00e1tszm\u00e1inak fel\u00e1ll\u00e1sait. Tulajdonk\u00e9ppen nem sz\u00e1m\u00edtott, melyik ragadoz\u00f3t juttatta esz\u00e9be. \u00c9s \u00e9ppen ez\u00e9rt tartoztak \u00f6ssze.<\/p>\n
A v\u00edzcsobog\u00e1s \u00e1ltal\u00e1ban megnyugtatta. \u00c9s az is, hogy nincs egyed\u00fcl. Id\u0151nk\u00e9nt b\u00f6gr\u00e9nyi tejet vitt le a pinc\u00e9be. Belet\u00f6lt\u00f6tte a kis k\u00e9k t\u00e1lk\u00e1ba. A tartalma mindig elt\u0171nt, de a vele \u00e9l\u0151 karcs\u00fa \u00e1llattal villan\u00e1sra sem tal\u00e1lkozott, egyetlen egyszer sem. Csak v\u00e1gyott ut\u00e1na a sz\u0171k biztons\u00e1gos j\u00e1ratokba. Amikor k\u00e9nyszerk\u00e9pzet\u00e9r\u0151l mes\u00e9lt, Kecsege figyelmesen meghallgatta, b\u00f3logatott, mintha mindaz, amit ez a megf\u00e9leml\u00edtett n\u0151st\u00e9ny mond, l\u00e9p\u00e9sr\u0151l l\u00e9p\u00e9sre benne lenne a v\u00e9gs\u0151 nagy j\u00e1tszm\u00e1ban.<\/p>\n
A kis P\u00e1lju akkoriban m\u00e1r a savany\u00fa szag\u00fa Csornij kocsm\u00e1ban heged\u00fclt. Val\u00f3di hangszeren persze, mert k\u00f6zben megszerezte mag\u00e1nak valahonnan azt a heged\u0171t, amelyiken sz\u00fclet\u00e9s\u00e9t\u0151l j\u00e1tszott. Ugyanolyan virtu\u00f3z m\u00f3don ny\u0171tte ezt is, ahogyan a botjait egykor. Annyi k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9ggel, hogy nem alm\u00e1val, darab keny\u00e9rrel jutalmazt\u00e1k a j\u00e1t\u00e9k\u00e1t, hanem hitv\u00e1ny l\u0151r\u00e9vel. J\u00f3sz\u00edv\u0171 alja n\u00e9ps\u00e9g j\u00e1rt ler\u00e9szegedni a Csornijba, a Cs\u0151 utca elej\u00e9n. Ez lett a kis P\u00e1lju veszte, mert tal\u00e1n, ha az el\u0151kel\u0151bb Paskovics kocsm\u00e1ban t\u00e9phette volna h\u00farjait, akkor nem v\u00e1lik r\u00f6videsen alkoholist\u00e1v\u00e1, \u00e9s nem viszi el a cirr\u00f3zis tizenn\u00e9gy \u00e9vesen.<\/p>\n
Amikor Meny\u00e9tk\u00e9hez eljutott a fi\u00fa hal\u00e1lh\u00edre, nem sajn\u00e1lkozott k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben. R\u00e9g nem tartotta sz\u00e1mon, h\u00e1nyadik hal\u00e1lhoz \u00e9rkeztek ezen a h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n. \u00dcress\u00e9g el\u0151zte meg a hi\u00e1nyt. Gy\u00e1sz helyett ment le a pinc\u00e9be \u00e9s semmi kedve nem volt felj\u00f6nni. Sz\u00f3tlanul tejet \u00f6nt\u00f6tt a t\u00e1lk\u00e1ba. A v\u00edz v\u00e1ltozatlanul cs\u00f6rgedezett. Szombat volt \u00e9ppen, amikor ut\u00e1na j\u00f6tt Kecsege h\u00e1tba veregetni. Ugyan m\u00e1r, H\u00f6lgymeny\u00e9t, ne riny\u00e1lj. K\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges en passant, \u00edgy kil\u00e9pni, olcs\u00f3 kis dr\u00e1mai fog\u00e1s, f\u00e1jduli f\u00e1j.<\/p>\n
Megjelent:\u00a0 Szombat<\/a>, 2011\/ny\u00e1r<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Berniczky \u00c9va En passant \u00d3m\u00e9din\u00e9l evett utolj\u00e1ra j\u00f3\u00edz\u0171en spen\u00f3tot, azt\u00e1n a folytat\u00e1sban vel\u00fck egy\u00fctt veszett el az \u00e9tv\u00e1gya. Am\u00edg P\u00e9nzes\u00e9ket a szomsz\u00e9djukb\u00f3l el nem hurcolt\u00e1k a Moskovits-t\u00e9glagy\u00e1rba, Meny\u00e9tke hozz\u00e1juk j\u00e1rt kosztolni. Az anyja k\u00e9s\u0151 este szabadult a szeszgy\u00e1rb\u00f3l, csak h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n f\u0151z\u00f6tt. \u0150 meg d\u00e9lben is hazaugorhatott az irod\u00e1b\u00f3l. \u00d3m\u00e9di p\u00e1rj\u00e1t ritk\u00edt\u00f3 k\u00f3ser konyh\u00e1t vitt. Gyereke … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[9],"tags":[20,73],"class_list":["post-3306","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-proza","tag-berniczky","tag-novella"],"aioseo_notices":[],"aioseo_head":"\n\t\t\n\t\n\t\n\t\n\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t