{"id":5751,"date":"2011-12-29T11:35:07","date_gmt":"2011-12-29T09:35:07","guid":{"rendered":"http:\/\/ungparty.net\/blog\/?p=5751"},"modified":"2021-04-03T11:23:12","modified_gmt":"2021-04-03T10:23:12","slug":"szerencsegyoker","status":"publish","type":"post","link":"http:\/\/ungparty.net\/blog\/2011\/szerencsegyoker\/","title":{"rendered":"Szerencsegy\u00f6k\u00e9r"},"content":{"rendered":"

Berniczky \u00c9va: Szerencsegy\u00f6k\u00e9r<\/h1>\n

\"\"<\/a>Megk\u00e9rdezte, j\u00f3 fel\u00e9 tart-e a m\u00fazeumhoz. Melyikhez, k\u00e9rdeztem vissza, \u00e9s m\u00e1ris megb\u00e1ntam. Ler\u00edtt r\u00f3la, hogy nem turista, nem csod\u00e1lkozott r\u00e1m, sem a fel\u00faj\u00edtott katedr\u00e1lisra, nem k\u00edv\u00e1nt semmit meg\u00f6r\u00f6k\u00edteni, nem is volt neki mivel, a nyak\u00e1ban nem l\u00f3gott digit\u00e1lis f\u00e9nyk\u00e9pez\u0151g\u00e9p. J\u00f3l ismertem ezt az imbolyg\u00f3 j\u00e1r\u00e1st, kiss\u00e9 megg\u00f6rnyedt tart\u00e1st, szeg\u00e9nyes, ig\u00e9nytelen \u00f6lt\u00f6z\u00e9ket, de abban is biztos voltam, hogy visel\u0151je m\u00e9gsem k\u00f6rny\u00e9kbeli. Pontosabban nem abb\u00f3l a jelenb\u0151l val\u00f3, amelyet \u00e9ppen itt \u00e9s most \u00e9l\u00fcnk. N\u00e9h\u00e1ny \u00e9vtizeddel kor\u00e1bbr\u00f3l kapaszkodott fel a meredek utc\u00e1n. Term\u00e9szetesen nem az\u00e9rt \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt a m\u00fazeum fel\u0151l, ami\u00e9rt errefel\u00e9 a turist\u00e1k szoktak. Ink\u00e1bb az id\u0151beli ellentmond\u00e1s miatt keveredett el. Szemreh\u00e1ny\u00f3an m\u00e9rt v\u00e9gig, hogyhogy melyik m\u00fazeumba, h\u00e1t ahov\u00e1 a h\u00e1z\u00e1t hozt\u00e1k, ahov\u00e1 a legkisebb fia \u00e9vekkel ezel\u0151tt \u00e1gyastul eladta az \u00f3sdi \u00e9p\u00edtm\u00e9nyt. Nem l\u00e9tez\u0151 k\u00e9kre festett falaival, a faragott oszlopos torn\u00e1ccal, roskatag berendez\u00e9s\u00e9vel, a szuvas kredenccel egy\u00fctt. Ugyan hov\u00e1 tartana m\u00e1shov\u00e1, csakis arra a helyre, ahov\u00e1 hazamehet. A skanzenba, b\u00f3lintottam zavartan, miut\u00e1n n\u00e9mileg beazonos\u00edtottam. Oda igyekszik, ahov\u00e1 tartozik, \u00e9s ahol jelen pillanatban m\u00e9g sincs semmi keresnival\u00f3ja. Vajon mit kezd majd ott ki\u00e1ll\u00edtott \u00e9let\u00e9vel? Azzal pr\u00f3b\u00e1ltam sz\u00e9p\u00edteni valamicsk\u00e9t mell\u00e9fog\u00e1somon, hogy a sablonsz\u00f6veg szerint k\u00f6vetkez\u0151 figyelmeztet\u00e9st, a hi\u00e1ba f\u00e1rad, h\u00e9tf\u0151n z\u00e1rva tartanak-ot tapintatosan lenyeltem. Addigra meg\u00e9rtettem, sz\u00e1m\u00e1ra az ir\u00e1ny a fontos, az pedig eset\u00fcnkben megegyezik, mert ezzel az \u00e1gr\u00f3lszakadt \u00f6regasszonnyal k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151s\u00e9g\u00fcnk ellen\u00e9re igyeksz\u00fcnk hazafel\u00e9. Menj\u00fcnk, tettem hozz\u00e1 csak \u00fagy, leegyszer\u0171s\u00edtve az invit\u00e1l\u00e1st, ahelyett, hogy h\u00edvtam volna, tartson velem, arrafel\u00e9 lakom, mutatom az utat. Azonnal megb\u00e9k\u00e9lt, bel\u00e9m kapaszkodott, \u00e9s \u00edgy indultunk egy\u00fctt tov\u00e1bb. Der\u0171sen botork\u00e1lt mellettem, mintha nem is ezen az utc\u00e1n, nem is ezen a vid\u00e9ken, hanem az \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1g mezej\u00e9n l\u00e9pdelt volna. Legal\u00e1bb annyira v\u00e1lt a k\u00e9nyelmetlen vil\u00e1g r\u00e9sz\u00e9v\u00e9, amennyire ki-kil\u00f3gott bel\u0151le. Menet k\u00f6zben az a fajta balga el\u00e9gedetts\u00e9g \u00f6nt\u00f6tte el arc\u00e1t, amely a gyermek hisz\u00e9kenys\u00e9g\u00e9vel mos egybe cs\u00fafs\u00e1got \u00e9s gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9get, foly\u00f3 id\u0151be \u00e1gyazott boldog \u00e9s boldogtalan eml\u00e9kez\u00e9st. De ah\u00e1nyszor megsz\u00f3lalt, hirtelen feln\u0151tt\u00e9 komolyodott. A szavakat sp\u00f3rol\u00f3san beosztotta, l\u00e9nyegre t\u00f6r\u0151en rakta egym\u00e1s mell\u00e9. Ut\u00f3lag teljess\u00e9ggel felfoghatatlan, mi tette k\u00e9pess\u00e9 arra, hogy ilyen r\u00f6vid id\u0151 alatt elmes\u00e9lje mindazt, ami id\u00e1ig megesett, s azt is, ami holnapt\u00f3l t\u00f6rt\u00e9nik vele.<\/p>\n

Ne higgyem, hogy nincs hov\u00e1 mennie, r\u00e9g\u00f3ta h\u00edvja lakni mag\u00e1hoz mindh\u00e1rom l\u00e1nya, a legnagyobb fi\u00fa \u00e9s az ut\u00e1na k\u00f6vetkez\u0151. T\u00f6bbsz\u00f6r elism\u00e9telte, s\u0151t felt\u0171n\u0151en sulykolta, hogy \u0151t mennyire szeretik a gyerekei, el sem tudom k\u00e9pzelni, mennyire ragaszkodnak hozz\u00e1. Olyan konoks\u00e1ggal hajtogatta, mintha azzal gyan\u00fas\u00edtottam volna meg, val\u00f3tlans\u00e1got \u00e1ll\u00edt. Azt\u00e1n v\u00e1ratlanul letett a magyar\u00e1zkod\u00e1sr\u00f3l. Nem v\u00e1gyik \u0151 egyikhez sem. Mintha megcs\u00f6m\u00f6rl\u00f6tt volna a szeretett\u0151l, a parttalan im\u00e1dat igazol\u00e1s\u00e1t\u00f3l. Egyikhez sem v\u00e1gyik, er\u0151s\u00edtette meg \u00fajra. \u00d6szt\u00f6nei saj\u00e1t h\u00e1z\u00e1ba \u0171zik, ahol el\u0151sz\u00f6r a fiatals\u00e1gt\u00f3l, m\u00e1sodj\u00e1ra az \u00f6reged\u00e9st\u0151l folytak el v\u00e9rei. Ahonnan eltemette ember\u00e9t, aki \u00f6lelte \u00e9s verte n\u00e9hanap. Ahol megszabadulhat v\u00e9gre legkisebb fia szellem\u00e9t\u0151l, akinek abb\u00f3l a kis p\u00e9nzb\u0151l, amit eladott h\u00e1zuk\u00e9rt kapott, sem a l\u00e9tre, sem tisztess\u00e9ges hal\u00e1lra nem futotta. Elhordta az utols\u00f3 fill\u00e9rig r\u00e9pap\u00e1link\u00e1ra. A gyal\u00e1zatos f\u0151zett\u0151l meg nemhogy csendesedett volna, az \u00f6rd\u00f6g mind hosszabb id\u0151re vette esz\u00e9t. Szeml\u00e1tom\u00e1st n\u0151tt vadul tombol\u00f3 lelke. Ezen a ny\u00e1ron azt\u00e1n m\u00e1r nem is f\u00e9rt el a neki szabott testben. Akkor h\u00fazta fel mag\u00e1t arra a szel\u00eddgesztenyef\u00e1ra. Csontsov\u00e1nyra szikkadt test\u00e9b\u0151l alig maradt valami a hurokban. M\u00e9gis, amikor elr\u00fagta l\u00e1ba al\u00f3l a l\u00e9tr\u00e1t \u00e9s tehetetlen\u00fcl r\u00e1ngott a leveg\u0151ben, minden bizonnyal irgalmatlanul megr\u00e1zhatta a lombot. R\u00f3zsasz\u00edn\u0171 tenger bor\u00edtotta alatta a f\u00f6ldet, a vir\u00e1g\u00f6z\u00f6n f\u00f6l\u00f6tt himb\u00e1l\u00f3zott fonnyadt teste, ak\u00e1r egy sz\u00fcrk\u00e9sre s\u00e1rgult \u00f3ri\u00e1slev\u00e9l. Mell\u00e9n h\u00f3feh\u00e9r ing\u00e9t kett\u00e9szelte a hirtelen felt\u00e1mad\u00f3 sz\u00e9l, k\u00f6nny\u0171szerrel \u00e1tf\u00fajt a has\u00edt\u00e9kon. Mindenki meg\u00e9rezhette az erej\u00e9t, iszonyatos vihar puszt\u00edtott aznap. T\u00f6vest\u00fcl szaggatta ki a f\u00e1kat, ragadta el a tet\u0151ket. A k\u00f6rny\u00e9kbeliek az \u00edt\u00e9letid\u0151b\u0151l azonnal tudom\u00e1sul vehett\u00e9k a bajt. Kinek mennyi b\u0171n terhelte a lelk\u00e9t, aszerint mormolt im\u00e1t, foh\u00e1szkodott r\u00f3zsaf\u0171z\u00e9rt morzsolva, istenem, megint felakasztotta mag\u00e1t valaki. Amikor r\u00e1tal\u00e1lt, ne vessem meg, \u00fagyis elk\u00e1rhozik \u00e9rte, megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9ssel meredt utols\u00f3 sz\u00fcl\u00f6ttje maradv\u00e1nyaira. Megnyugtatta, hogy legal\u00e1bb a haj\u00e1t, \u00e9jfekete haj\u00e1t \u00e1rtatlanra mosta a feljebbval\u00f3 azzal a tem\u00e9ntelen\u00fcl sok szirommal. \u00cdgy nyert megt\u00e9rt lelke m\u00e9g odafent l\u00f3gva b\u0171nbocs\u00e1natot. H\u00e1tra maradt teste pedig megk\u00edm\u00e9lte az iszonyt\u00f3l az arra vet\u0151d\u0151ket, azokat, akik el\u0151sz\u00f6r felismert\u00e9k. A gesztenyefa k\u00f6r\u00e9 ver\u0151d\u0151 b\u00e1m\u00e9szkod\u00f3k, a vir\u00e1gz\u00f3 fejet hosszasan szem\u00fcgyre v\u00e9ve, megtisztult l\u00e9lekkel b\u00e9k\u00e9lhettek meg azzal, hogy elm\u00falni milyen v\u00e9gtelen\u00fcl egyszer\u0171.<\/p>\n

Mik\u00f6zben hol mocskosnak, hol meg szents\u00e9gesnek t\u00fcntette fel annak a ny\u00e1ri napnak a d\u00f6bbenet\u00e9t, k\u00e9ts\u00e9gbeesetten f\u00fcrk\u00e9szett, a trag\u00e9dia melyik r\u00e9sz\u00e9t hiszem el, melyikben k\u00e9telkedem. Az\u00e9rt arr\u00f3l k\u00fcl\u00f6n biztos\u00edtott, hogy gondosan kih\u00fazkodta a gesztenyefa alatt n\u00f6v\u0151 gyomot. Gy\u00f6kerest\u00fcl. El\u0151z\u0151leg persze viasszal dugta be a f\u00fcl\u00e9t, ne hallja a kiszakad\u00f3 mandrag\u00f3ra \u0151rj\u00edt\u0151 sikolt\u00e1s\u00e1t. Ha hullott r\u00e1 ak\u00e1r egy csepp is az akasztott \u00edrmagj\u00e1b\u00f3l, az \u00f6rd\u00f6galma veszedelmes lehet. De \u0151 t\u00fal\u00e9lte a b\u00e1natot, nem h\u00e1borodott meg, \u00e9rzi, nagy szerencs\u00e9t hoznak egyszer majd r\u00e1 az emberform\u00e1j\u00fa gy\u00f6kerek. Megvan kez\u00fck, l\u00e1buk, fej\u00fck, \u00fagy b\u00e1nik vel\u00fck, mint fiacsk\u00e1ival. \u00c1gy\u00e1ba fektette, sz\u00e9pen betakargatta \u0151ket, h\u00e9tv\u00e9genk\u00e9nt tiszt\u00e1ra f\u00fcr\u00f6szt\u00f6tte, \u00fajholdkor feh\u00e9r inget adott r\u00e1juk. Most itt l\u00f3gnak a kebel\u00e9ben, visszaviszi eladott h\u00e1z\u00e1ba, azt\u00e1n hal\u00e1la el\u0151tt j\u00f3 id\u0151ben k\u00f6z\u00fcl\u00fck legal\u00e1bb egyet tov\u00e1bbad valakinek.<\/p>\n

Azt k\u00edv\u00e1nta, hogy felmentsem az eml\u00e9kez\u00e9s gy\u0171r\u00f6tt babon\u00e1ja al\u00f3l. Szapor\u00e1n vetette a keresztet, csakhogy hallelul\u00e1ja vil\u00e1gi zen\u00e9t ind\u00edtott bennem. Mozdulataimat \u00e9sszer\u0171s\u00e9g ir\u00e1ny\u00edtotta. Nem tehetetlen belenyugv\u00e1ssal id\u00e9ztem meg a fi\u00fat, haj\u00e1ban gesztenyevir\u00e1gokkal. Visszaigaz\u00edtottam l\u00e1ba al\u00e1 a l\u00e9tr\u00e1t, m\u00e1sztam fel hozz\u00e1 \u00e9s m\u00e1r f\u00e9l\u00faton \u00e9szrevettem, hogy \u00e1gy\u00e9k\u00e1n\u00e1l nedvesen dudorodik a nadr\u00e1g. R\u00e1j\u00f6ttem, mi\u00e9rt c\u00e9lzott r\u00e1 r\u00f6stelkedve az anyja, hogy a fia hal\u00e1l\u00e1ban egyszerre volt gyerek \u00e9s f\u00e9rfi. Ahogyan az elk\u00e1rhozott k\u00f6lt\u0151k k\u00f6z\u00fcl is sokan v\u00e1gynak ilyen pomp\u00e1s id\u0151z\u00edt\u00e9sre: \u00fagy lehelte ki p\u00e1r\u00e1j\u00e1t, hogy mindek\u00f6zben bevizelt \u00e9s el\u00e9lvezett. M\u00e9gsem hagyhattam fej\u00e9t a hurokban, meglaz\u00edtottam nyak\u00e1n a k\u00f6telet, \u00f3vatosan leemeltem r\u00f3la. Amikor haj\u00e1hoz \u00e9rtem, hullottak, sz\u00e1lltak, kavarogtak k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte a szirmok. N\u00e9melyik nedves arc\u00e1ra tapadt. Az \u00e9rint\u00e9st\u0151l vagy a ny\u00e1rpelyhekt\u0151l von\u00e1sai kisimultak, olyannyira ell\u00e1gyultak, hogy arra gondoltam, nem felt\u00e9tlen\u00fcl cselekszem igazat, ha megmentem. \u00dagy sejtettem, soha t\u00f6bb\u00e9 ilyen j\u00f3 nem lehet neki. Meg is er\u0151s\u00edtette a gyan\u00famat azzal, hogy megelevenedve b\u00e1rgy\u00fan vigyorgott, m\u00edgnem hirtelen \u00fcv\u00f6lteni kezdett. N\u0151t akarok! N\u0151t akarok! Mert eml\u00e9keimben, miut\u00e1n felsejlett Rimini \u00e9s Ninola, a mindenem az \u00f6n\u00e9, vegye-vigye, csakis ez\u00e9rt m\u00e1szik fel t\u00e9bolyodott f\u00e9rfi a f\u00e1ra, hogy ezt a kiker\u00fclhetetlen \u00f3hajt rikoltozza. Tudhattam volna, hi\u00e1baval\u00f3an szabad\u00edtottam ki a k\u00f6t\u00e9l szor\u00edt\u00e1s\u00e1b\u00f3l, k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtem neki, m\u00e1sszon le. Nem \u00e9s nem, tov\u00e1bb k\u00f6vetel\u0151z\u00f6tt, \u00e9nekl\u0151 hangon ki\u00e1ltotta vil\u00e1gg\u00e1 k\u00edv\u00e1ns\u00e1g\u00e1t, j\u00f6jj\u00f6n valaki, anyja helyett tan\u00edtsa meg szeretni.<\/p>\n

A v\u00e1r k\u00f6zel\u00e9be \u00e9rt\u00fcnk, mire meg\u00e9rtettem, ez az \u00f6regasszony \u00fagy \u00e9lte le az \u00e9let\u00e9t, hogy nem tanult meg szeretni \u00e9s szeretve lenni, de m\u00e9g mindig nem mondott le arr\u00f3l, hogy siker\u00fclhet. Azt hittem, hi\u00e1ba \u00e9rt feje a fejemhez, v\u00e1lla a v\u00e1llamhoz, hi\u00e1ba nyertem \u00e1tj\u00e1r\u00e1st t\u00f6rt\u00e9net\u00e9be, nem seg\u00edthettem neki, mert gondolataib\u00f3l csak k\u00e9ts\u00e9geimet szapor\u00edtottam. M\u00e1sodpercekre ugyan olyan k\u00f6zel ker\u00fclhettem szem\u00e9nek hom\u00e1ly\u00e1hoz, amilyen k\u00f6zelr\u0151l madarak s\u00farolj\u00e1k sz\u00e1rnyukkal a jeges vizet, amikor a m\u00e9lyb\u0151l el\u0151bukkan\u00f3 zs\u00e1km\u00e1nyuk \u00e1rny\u00e9k\u00e1ra zuhannak. Meglehet\u0151sen k\u00ednos volt a mellettem botladoz\u00f3 sz\u00fcrkel\u00e1t\u00e1s\u00e1val b\u00edrni, hunyorogva n\u00e9zni piszkos ablakszemen \u00e1t. Nem sokat kezdhettem b\u00f6lcsess\u00e9g\u00e9vel, amely vaks\u00e1gra ny\u00edlt. De csakis ebben a j\u00f3t\u00e9kony vil\u00e1gtalans\u00e1gban v\u00e1lt sz\u00e1momra elviselhet\u0151v\u00e9 az \u00e9let egyszer\u0171s\u00e9ge, a jelent\u00e9ktelens\u00e9g.<\/p>\n

Majdnem el\u00e9rt\u00fcnk az utcav\u00e9gi falum\u00fazeumhoz. Sz\u00e1llongott a h\u00f3, a t\u00e9l v\u00e9gi sz\u00e9l \u00e1ttelelt vadgeszteny\u00e9t gur\u00edtott a l\u00e1bunk el\u00e9. Lehajoltam \u00e9s felemeltem a f\u00e9ny\u00e9t vesztett, egy\u00e9bk\u00e9nt hib\u00e1tlan darabot. Gyorsan a zsebembe rejtettem, az \u00f6regasszony \u00e9szre sem vette, vagy csak \u00fagy tett, nem \u00e9rdekeli. Mintha tiszt\u00e1ban lett volna azzal, hogy az \u0151szr\u0151l visszamaradt gesztenye burka fia t\u00f6p\u00f6r\u00f6d\u00f6tt arc\u00e1nak sil\u00e1ny m\u00e1solat\u00e1t rejti. Unalmas k\u00f3kler a term\u00e9szet, tele hitv\u00e1ny m\u00e1solatokkal, ism\u00e9tl\u00e9sekkel, a hi\u00e1baval\u00f3s\u00e1g ellen\u00e9re vesz\u00fcnk r\u00e9szt elm\u00fal\u00e1st tagad\u00f3 mulats\u00e1gaiban.<\/p>\n

Id\u0151nk\u00e9nt turist\u00e1k hangoskod\u00f3 csoportjai h\u00faztak el mellett\u00fcnk, vis\u00edtozva, sikongva vett\u00e9k birtokukba a v\u00e1rdombot. Sug\u00e1rzott bel\u0151l\u00fck a messzir\u0151l j\u00f6ttek fels\u0151bbrend\u0171s\u00e9ge. A velem tart\u00f3 idegent zavarta hars\u00e1nys\u00e1guk, f\u00e9l\u00e9nken a karomba csimpaszkodott. Id\u0151nk\u00e9nt meg-megcsapott az \u00f6regs\u00e9g szaga. Sz\u00e1j\u00e1t f\u00fclemre tapasztotta, igyekezz\u00fcnk, alig v\u00e1rja, hogy haza\u00e9rjen. Az eff\u00e9le elhaszn\u00e1l\u00f3dottak csakis haza tarthatnak. Tal\u00e1n olvasott a gondolataimban, ak\u00e1r a m\u00e9lys\u00e9ges m\u00faltba, elm\u00falni f\u00farta bel\u00e9m seg\u00e9lyk\u00e9r\u0151en fak\u00f3 tekintet\u00e9t. Vehettem megtiszteltet\u00e9snek ak\u00e1r, hogy felcser\u00e9lt az id\u0151vel. Kit \u00e9rdekel a j\u00f6v\u0151, suttogta, am\u00edg a jelen t\u00fal\u00e9l\u00e9sre val\u00f3. Ha m\u00e1r ki\u00e1ll\u00edt\u00e1si t\u00e1rggy\u00e1 min\u0151s\u00edtett\u00e9k a h\u00e1z\u00e1t, jogosan lopakodik k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges tolvajk\u00e9nt a k\u00f6zel\u00e9be.<\/p>\n

\u00dagy h\u00edrlik, a falum\u00fazeum igazgat\u00f3ja folyton fel\u00fcgyel\u0151ket keres a h\u00e1zik\u00f3ikba. Ha valamelyik lepusztult alkalmazottja kihullik a sorb\u00f3l, nehezen tal\u00e1l \u00fajat a hely\u00e9re. Ugyan ki v\u00e1llalkozna sz\u00edvesen arra, hogy fill\u00e9rek\u00e9rt \u00fccs\u00f6r\u00f6gj\u00f6n naphosszat a hidegben, g\u00e9mberedjenek az ujjai a komfort n\u00e9lk\u00fcli, f\u0171tetlen t\u00e1jh\u00e1zban, ha nem a gazd\u00e1ja? K\u00f6nny\u0171 dolga lesz az \u00f6regasszonynak, gondoltam, hamis\u00edtatlan \u0151r-jelmez\u00e9ben biztosan felveszik. Illik a faragott torn\u00e1c\u00fa port\u00e1hoz.<\/p>\n

Sose f\u00e9ltsem, intett, miel\u0151tt elv\u00e1ltunk. Semmik\u00e9ppen sem tehetik utc\u00e1ra. Majd azzal hozakodik el\u0151, nincs hov\u00e1 mennie, erre az \u00e9jszak\u00e1ra sem. Otthonr\u00f3l nem k\u00fcldhetik haza. Ha ma m\u00e9g nem is, holnapt\u00f3l \u00e9rv\u00e9nyes jogos\u00edtv\u00e1nya lesz ahhoz, hogy \u00e1rgus szemmel vizsg\u00e1lgassa az udvar\u00e1ra bet\u00e9r\u0151 turist\u00e1kat. Este pedig, amikor az utols\u00f3 l\u00e1togat\u00f3 elhagyja a terepet, felt\u00e1p\u00e1szkodik \u0151rhely\u00e9r\u0151l, az ablak el\u00e9 h\u00fazott kis s\u00e1mlir\u00f3l. Odacsoszog \u00e1gy\u00e1hoz, felhajtja a takar\u00f3t, v\u00e1nkos\u00e1ra fekteti a szerencsegy\u00f6kereket, \u00e9s meztelenre vetk\u0151zve mell\u00e9j\u00fck b\u00fajik a m\u00e1zs\u00e1nyi dunyha al\u00e1. T\u0151le l\u00e9gvonalban alig n\u00e9h\u00e1ny m\u00e9ternyire meg\u00e9rzem, mikor \u00f6nti el a k\u00e9kre festett h\u00e1z tiszta szob\u00e1j\u00e1ban a szabads\u00e1g m\u00e1mora az \u0151rt. \u00c1lm\u00e1ban saj\u00e1t \u00e1gy\u00e1ban fekszik v\u00e9gre, ott, ahol nem tanult meg szeretni. Reggelig nem tekinthet\u0151 meg, ak\u00e1r a t\u00f6bbi nyilv\u00e1ntart\u00e1sba vett ki\u00e1ll\u00edt\u00e1si t\u00e1rgy. K\u00e9nyelmesen illeszkednek a lelt\u00e1rba. T\u00e1rgyiasul, fort\u00e9lyos \u00e1ttelel\u00e9si k\u00e9pess\u00e9g\u00e9vel megv\u00e1ltotta \u00f6r\u00f6k\u00f6s tags\u00e1g\u00e1t a f\u00e1zhatatlanok sor\u00e1ban. \u00c9g\u0151 teste kimutathatatlan z\u00e1rv\u00e1ny a skanzen metsz\u0151 hideg\u00e9ben. Ha a h\u00e1z berendez\u00e9s\u00e9hez tartoz\u00f3 cir\u00e1d\u00e1s t\u00fck\u00f6r nem mutatn\u00e1 lehelet\u00e9t, azt hihetn\u00e9m, m\u00e1r nem is \u00e9l. Az a kev\u00e9ske p\u00e1ra \u00e1rulja el. Lecsap\u00f3dik az ajka k\u00f6zel\u00e9ben.<\/p>\n

Mintha csak ellen\u0151rizni szeretn\u00e9m, val\u00f3sak-e a mai t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sek, leszaladok a l\u00e9pcs\u0151n a f\u00f6ldszintre, ahol a kab\u00e1tomat v\u00e1llf\u00e1ra akasztottam. Zsebembe ny\u00falok a bizony\u00edt\u00e9k\u00e9rt. Nem tal\u00e1lom a geszteny\u00e9t, valami eg\u00e9szen m\u00e1sba akad a kezem. Kis \u00f6sszesz\u00e1radt gum\u00f3t h\u00fazok el\u0151. L\u00e1ba, keze, feje kivehet\u0151. Sosem l\u00e1ttam m\u00e9g ilyet. Pr\u00f3b\u00e1lom felid\u00e9zni az \u00f6regasszony mozdulat\u00e1t, amikor a gesztenye hely\u00e9re lopta aj\u00e1nd\u00e9k\u00e1t, de nem siker\u00fcl rajta kapnom. Azt hallom csak, az emberkegy\u00f6k\u00e9rrel j\u00f3l kell b\u00e1nni. H\u00e1t legyen, engedelmesen viszem magammal az emeletre, lefektetem. Mire munk\u00e1mmal v\u00e9gezek, j\u00f3les\u0151 meleg terjeng szob\u00e1mban. F\u00e1radtan b\u00fajok a takar\u00f3 al\u00e1, m\u00e9gsem nyom el sok\u00e1ig az \u00e1lom. Hajnalig \u00e9beren forgol\u00f3dom. \u00dagy alszom el, hogy k\u00e9t l\u00e1bfejem j\u00e9ghideg marad. F\u00e1z\u00e1s\u00e1ban mind hosszabbra n\u00f6veszti az \u00e1lom. Mint k\u00e9t hideg \u00fcvegsz\u00e1l vagy v\u00edzszintes j\u00e9gcsap. \u00c9l\u00fckkel k\u00f6nnyed\u00e9n \u00e1tsz\u00farj\u00e1k a k\u00e9kre festett h\u00e1z fal\u00e1t. Becs\u00fasztatom l\u00e1bamat a t\u00e1voli neh\u00e9z dunyha al\u00e1, megkeresem alatta az idegen testet. Hozz\u00e1dugom talpamat forr\u00f3, sz\u00e1raz b\u0151r\u00e9hez. Hogy min\u00e9l hamarabb \u00e1tvegyem meleg\u00e9t, l\u00e1bujjaimat, mint \u00e9rdes radi\u00e1torbord\u00e1kon, v\u00e9gigh\u00fazom b\u0151r\u00e9nek r\u00e1ncain. Nem viszolygok \u00f6regs\u00e9g\u00e9t\u0151l. Ilyen messzes\u00e9gb\u0151l magam is t\u00f6p\u00f6r\u00f6d\u00f6tt vagyok.<\/p>\n

\n
Megjelent: \u00c9let \u00e9s Irodalom, 2011. dec. 22.<\/h6>\n
Berniczky \u00c9va \u00e9s Balla D. K\u00e1roly aj\u00e1nl\u00f3 honlapja + SEO<\/a><\/h5>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Berniczky \u00c9va: Szerencsegy\u00f6k\u00e9r Megk\u00e9rdezte, j\u00f3 fel\u00e9 tart-e a m\u00fazeumhoz. Melyikhez, k\u00e9rdeztem vissza, \u00e9s m\u00e1ris megb\u00e1ntam. Ler\u00edtt r\u00f3la, hogy nem turista, nem csod\u00e1lkozott r\u00e1m, sem a fel\u00faj\u00edtott katedr\u00e1lisra, nem k\u00edv\u00e1nt semmit meg\u00f6r\u00f6k\u00edteni, nem is volt neki mivel, a nyak\u00e1ban nem l\u00f3gott digit\u00e1lis f\u00e9nyk\u00e9pez\u0151g\u00e9p. J\u00f3l ismertem ezt az imbolyg\u00f3 j\u00e1r\u00e1st, kiss\u00e9 megg\u00f6rnyedt tart\u00e1st, szeg\u00e9nyes, ig\u00e9nytelen \u00f6lt\u00f6z\u00e9ket, de … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[20,73],"class_list":["post-5751","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-kultura","tag-berniczky","tag-novella"],"aioseo_notices":[],"aioseo_head":"\n\t\t\n\t\n\t\n\t\n\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t