Napló: 1997. szeptember

<< az UngParty Manzárd anyagai | kamaszkori epizódoktól eltekintve 1996 végétől írok naplót, 2002-től vált blogolássá; a korábbi jegyzetek is ekkor kerültek ma már nehezen elérhető honlapomra. Ez itt most: újraközlés 20 év távlatából

Napló az internetes korszakom előtti évekből

1997. szeptember

Még augusztus végén: az M-Szivárvány-tábor Csobánkán. Évával, Lengyel Tomival voltunk ott. Kellemes tanácskozás, szép táj, kicsit zord éjszaka, amely azzal kezdődött hogy lefekvés előtt a szállásunkul kijelölt bungalóban valami bogarat találtam az ágyamban. Na akkor menjünk vissza Budapestre, javasoltam (Tomi ott lakik, nekünk meg volt szállásunk), de meggyőztek, hogy a hatlábú nem csótány volt, csak a mezőről vagy a közeli nyaralók kertjáből tévedt be valami mezőgazdasági identitású rovar. Ezzel jár a természet közelsége. Túltettem magam rajta, viszont ennél is kellemetlenebb volt a folytatás: a kis faház vacogtató hidegében hajnalig kellett hallgatunk részeg magyar költők óbégatását. Mindezeknél csak egy korábbi epizód volt kínosabb: megismerkedtünk Haklik Norberttel… A kialvatlanságot és vacogásunkat aztán viszont nagyon kellemes alkalom írta felül: Zalán Tibort köszöntöttük születésnapján Margócsy István jófajta Whiskyjével.

*

Itthon egyre gyakoribbak és hosszabbak az áramszünetek. Ha késő délután vagy este kapcsolják ki, azt még jól tűröm: legfeljebb beszélgetünk egy kicsit, gyertyafénynél hosszabban vacsorázgatunk (gyerekeink nagyon élvezik), korábban lefekszünk. Energiatakarékosság ukrán módra. De amikor reggel nem tudok munkámhoz ülni, akkor majd felrobbanok dühömben (a padlásszobában kevés a természetes fény, no és persze sem fax, sem számítógép, sem villanyírógép nem működik; tudom: lehet tollal is írni, mint ahogy petróleummal főzni is – de hát ilyesmire rendezkedjünk be a harmadik évezred küszöbén?).

A helyzet egyre katasztrofálisabb: Ungvár legtöbb részén heti 3-4 alkalommal félnapokra kapcsolják ki a villanyt, faluhelyen egész naposak az áramszünetek. A nyomdaüzemben, ahol dolgoztatni szoktunk, csütörtök szabadnapnak számít: miért mennének be dolgozni, ha a gépeket amúgy sem tudják beindítani. Az iskolákban a múlt télen még decemberben sem kezdődött el a fűtési idény, télikabátban ültek gyerekeink az osztályban. Az idén sem várható javulás: az energetikai ipar teljesítménye tovább csökkent, Ukrajna oroszországi tartozása nőtt. Semmi jóra nincs kilátás.

Sorok a friss Kárpáti Igaz Szóból: „Az energiarendszerben kialakult kritikus helyzet következtében váratlan, figyelmeztetés nélküli áramkimaradásokra … lehet számítani.” És itt jön a legszebb mondat: „Kérjük az áramfogyasztókat, hogy gondolkodjanak el az ilyen esetekben előállható helyzetekről és tegyenek intézkedéseket a halálesetek megakadályozására, a negatív ökológiai következmények és berendezések károsodásának megelőzése céljából.” (Sic!).

*

Intenzív levélbeli egyeztetések a berlini Balla Bálinttal. Az EPMSZ felvállalta az Élted volt regénye kiadását (Bálint a lektorátusuk vezetője; még májusban olvasta a kéziratot, amit Siófoki konferenciájukon adtam át neki. Bevallom: egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy vevők lesznek az effajta „szövegirodalomra”. Saját elismerő véleménye mellé azóta, ha jól tudom, Kende Péter és Ilia Mihály pozitív értékelését is megkapta.) Felajánlottam, hogy minden előkészületet és lehetőség szerint a könyv nyomdáztatását is mi végezzük Ungváron. Nekik ez nagy költségmegtakarítás, nekünk viszont mint szerkesztőségnek és könyvkiadónak, tisztességes kereset.

Én egyébként azóta is dolgozom a regényemen. Közben két folyóiratban is közöltek részleteket belőle, és amikor ezeket készítettem elő, látnom kellett, hogy van még mit javítani a szövegen (mindig van…). És itt-ott talán még pici bővítésre is szorul: találtam kisebb-nagyobb ellentmondásokat, érthetetlenségeket – ezeket fel kell oldani, jobban kell motiválni. Megjelenés előtt tehát még végigbogarászom egyszer-kétszer a szöveget.

*

Hosszas előkészületek után végül nagyon jó kis pályázatot hirdettünk meg a Pánsípban. Elég tisztességes összegű díjakra sikerült összekalapoznom a pénzt, egy csomó különdíjra is ígéretet kaptam. A pályázat tárgya: szonetteket kell beküldeni jövő januári határidővel: vagy 3 különállót, vagy 6-ból álló ciklust, vagy szonettkoszorút. Külön örülök annak, hogy Somlyó Györgyöt sikerült megnyerni a zsűri elnökének: első kérésemre igent mondott.

Úgy tervezem, a díjátadás helyszíne Budapest lesz, az Írószövetség.


Más: Energia – üvegház – télikert BudapestSzamizdat könyv (Google helyezés)

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.