Az élet értelme a leggyakrabban vitatott bölcseleti kérdés az emberi élet vagy létezés céljával, jelentőségével és értelmével kapcsolatban. A megfogalmazás több kapcsolódó kérdéssel kifejezhető, mint Miért vagyunk itt?, Miről szól az élet? és Mi értelme a létezés egészének?. Ezek megválaszolása számos filozófiai, tudományos és teológiai elméletnek volt tárgya a történelem során. Számos válasz született különböző kulturális és ideológiai háttérrel.
Az élet értelme mélyen keveredik a létezés, az öntudat, a boldogság filozófiai és vallási értelmezésével, és olyan elméleteket érint, mint a szimbolikus jelentés, ontológia, érték, cél, jó és rossz, szabad akarat, elméletek Istenről, Isten létezése, lélek, halál utáni élet. A tudományos munkák közvetettebbek, az univerzumról való empirikus tények rögzítésével a tudomány keretet és változókat ad a kapcsolódó vitákhoz. Egy alternatív, nem kozmikus/vallási eredetű, emberközpontú kérdés a "Mi az én életemnek az értelme?" Az emberi lét értelmére vonatkozó kérdés értéke a végső valósággal, az önazonossággal vagy szenteltség érzésével egyeztethető össz
Az értelmes élet határa
Az értelmes élet térbeli és időbeli határát saját önpusztító jellege szabja meg.
Nem lehet semmi kétségünk afelől, hogy az Univerzumban létezhető fejlett civilizációk hosszú távú fennmaradásának esélye az, ha kolonializálni képesek előbb a szomszédos bolygókat a saját naprendszerükön belül, majd a szomszédos csillagrendszerek bolygóit is. Az életterek ugyanis idővel mindenképpen megszűnnek (bár ezt az időt természetesen kozmikus léptékben kell mérni).
A földi élet például semmiképpen nem élheti túl a Nap a vörös óriássá fúvódását (ekkor majd a Nap olyan méretűvé válik, hogy a belső bolygók pályája a „belsejébe kerül”); később pedig, ha más nem, a Nap kihűlése teszi lehetetlenné az életet a Naprendszerben. A túléléshez tehát folyton költözni kell(ene), egyre nagyobb területet belakni, egyre több lakható bolygót elfoglalni. A kolonizációs folyamatnak elvi határa csupán maga az Univerzum, ami azt jelenti, ha léteznének évmilliárdok óta fennálló civilizációk, azok már minket is meghódítottak volna, elfoglalták volna életterünket. Mivel azonban ez nem történt meg, vagy azt kell feltételezni, hogy másutt nem alakult ki értelmes élet, vagy azt, hogy kialakult, de elpusztult azelőtt, mielőtt a Világegyetemet meghódította volna.
Mivel pedig a technológiai fejlődésnek elvben nincsen határa, az értelmes élet térbeli elterjedésének és időbeli állandóságának a határát nem más szabja meg, mint saját önpusztító jellege.