BDK - Balla D. Károly

Balla D. Károly (BDK, BéDéKá, BallaDé) posztumusz író, költő, publicista, blogger, műfordító, szerkesztő, virtualizátor, imaginátor és webrátor, továbbá nyugalmazott manzárdőr, önkéntes mérvadó, első piréz blogfő és fekete arvisura-öves Seo-mester (jelesül ez a tevékenység hnlapok keresőoptimalizálását jelenti.)

Balla D. Károly a kárpátaljai Ungváron (Ужгород - Ukrajna) született 1957-ben. Szülővárosában érettségizett és folytatott egyetemi tanulmányokat. Előbb fizikát hallgatott esti, majd magyar nyelvet és irodalmat levelező tagozaton, összesen cirka 17 szemeszteren át - a diplomáig minden külső (apai és tanári) ösztönzés és későbbi téves életrajzi adat ellenére sem jutott el. Tévesek azok az adatok is, amelyek szerint balla a Tudományos kommunizmus c. tantárgy elvi alapjai elleni tiltakozásból tagadta volna meg a vizsga abszolválását.

Tanulmányai közepette kisebb-nagyon szünetekkel munkában is állt, volt illegális távirdai segédműszerész és laboráns, majd csaknem tíz éven át tankönyvkiadói korrektorként és szerkesztőként élt mások hibáiból. 1989-től munkaviszony nélküli szabadfoglalkozású.

Publikálni még középiskolásként kezdett 1973-tól.. Írásai előbb helyi kiadványokban jelentek meg (Kárpáti Kalendárium, Kárpátontúli Ifjúság, Vörös Zászló, Kárpáti Igaz Szó), később Magyarországon és a nyelvterület szinte valamennyi régiójában. Egy rövid intermezzótól (2003-2004) és néhány tudtán kívüli közléstől eltekintve az utóbbi 20 évben kárpátaljai periodikákban egyáltalán nem publikál, így a kárpátaljai magyar irodalom jelenlegi egyetlen irodalmi orgánumában, az Együttben sem.

Versei, novellái, esszéi, publicisztikai írásai, műfordításai, színpadi művei, naplójegyzetei és regényei közel 30 önálló kötetben jelentek meg 1979-től. Legutóbbi regénye Tejmozi címen a Magvető gondozásában látott napvilágot 2011-ben. 22 évnyi szünet után a Kárpáti Kiadónál is könyve jelent meg (Kő és árnyék, válogatott versek, 2012.). Ezidáig (és lehetséges, hogy végképp) utolsó kötetét a szimbolikusnak méltán nevezhető Az utolsó futamok címen a több korábbi opuszát is gondozó pécsi Pro Pannonia adta ki. Utóbbi köteteinek a borítóját leánya, Balla Csönge tervezte (és nagyrészt készítette).

Az 1970-es, de főleg 80-as és 90-es években, majd még egy ideig az ezredforduló után is jelentős irodalomszervezői munkát végzett. Alkotócsoportok vezetése, folyóiratok (Hatodik Síp, Pánsíp), kiadói műhelyek (Galéria, UngBereg, Liber-All), alapítványok, díjak alapítása, könyvfesztivál és irodalmi szalon szervezése fűződik nevéhez. Rövidebb ideig a kárpátaljai érdekvédelmi és szakmai magyarságszervezetek vezető testületeinek a munkájában is részt vett az 1989/90/91-es rendszerváltást éveiben és egy ideig még azt követően is. Előbb a közéletből, majd fokozatosan pátriája kulturális életéből is kivonult és valamennyi szerkesztőségi, kiadói, alaptíványi formációját is felszámolta, beszüntette szervezői munkáját. Ezzel párhuzamosan működésének fő színterét az internetetre helyezte át, ahol is még egy ideig kifejtett szerkesztői tevékenységet (UngParty NetCafé cím alatt irodalmi-kulturális webmagazint működtetetti, ennek részét képezték a Pánsíp digitális évfolyai), majd ezzel is felhagyott. A függelmi viszonyok és az intézményi háttér megszüntetésével és lassú, de tudatos visszavonulásával megelőlegezte magának fizikai állapotának azt a romlását, amely ma már amúgy is nehezen engedne meg másfajta életvitelt.

Mára a legkülönbozőbb témájú és műfajú világhálós oldalainak, blogjainak a száma sok százra tehető. Irodalmi projektumait és webakcióit, közéleti, kulturális és naplószerű jegyzeteit, aktuális műveit és alkotói archívumát összességében napi több ezres számban látogatják az olvasók; olykor egy-egy blogbejegyzése napokig önmagában is sokezres látogatót vonz - ez többek között a Facebookon kifejtett aktivitásának is köszönhető, ahol is a blogokra mutató bejegyzések, megosztások a lájkok és újramegosztások révén olykor mém-szerűen terjednek. Legutóbbi ilyen írása - A komisz Ukrajna - pár nap alatt ezernél több „like”-értékelést kapott és orosz-ukrán szájtokról is linkelték. >> Balla D. Károly fontosabb oldalainak listája

Számos díjban és szakmai elismerésben - így József Attila-díjban (2000) részesült, munkáival több szakmai pályázaton szerepelt eredényesen, Berzsenyi-, Qiasimodo- és két Lilla-díja is van.

1984-től az Ukrajnai Írószövetség tagja. 1993-tól 2004-ig a Magyar Írószövetség rendkívüli, majd rendes, 1995-től pedig választmányi tagja, 2002-től a Költői Szakosztály elnökségi tagja. 2004-ben minden tisztségéről lemond és az akkor zajló Döbrentei-botrány miatt kilép az Írószövetségből.

Ötvenedik születésnapján, 2007-ben virtuális öngyilkosságot követ el, azóta posztumusz írónak tekinti magát. Ugyanebben az évben nyilvánítja magát piréznek és megalakítja a világirodalmi jelentőségű és igen népes Egyek alkotócsoportot.

[Minderről részletesebben itt is: Balla D. Károly életrajza]