Délelőtt: beszélgetés a tévében Esztergályos Károllyal. Sok egyéb kitűnő munkája mellett felelevenítették egyik kedvencemet, a Portugál királylányt (Déry Tibor hasonló című, egyetlen névelőben eltérő műve alapján készült). Külön érdekessége volt a műsornak, hogy vendégként meghívták az említett fimben 13 évesen remekül játszó Maretics Erikát, s a felnőtt nőben a rendező nem ismerte fel gyermekszínészét. Egyébként Esztergályos egy másik kedves tv-filmemnek is a rendezője, a Gyurkó László regénye alapján készült Szerelmem, Elektrának, amelyet többre tartok Jancsó azonos című nagyjátékfilmjénél. (Zárójelben pedig: szinte megdöbbentő, hogy az átkos szocializmus évei alatt milyen mennyiségben készültek jobbnál jobb filmek a magyar televízióban.)
Délután Éva színházba ment Ildikóékkal, Örkény István Tótékját nézte meg a beregszászi társulat előadásában. Itthon elmondta több érdekes észrevételét, de azt kérte, ezeket ne írjam meg.
Én ezalatt itthon – hogy a muzsika se maradjon ki – Balogh Kálmán cimbalomegyüttesének a felvételeit hallgattam.
Este Gaál István remek filmjét, a Keresztelőt néztük. A téma eléggé ismerős (például Jancsó Oldás és kötéséből): a faluról Budapestre került értelmiségi szembesülése az elhagyott otthoni közeggel, rokonaival. Latinovits és Koltai János igazán remek párost alkotott (a női szereplők kicsit halványabbak voltak): a befutott, rendszernek elkötelezett szobrász és a börtönt viselt iskolaigazgató. Viszonyaik, vívódásaik és a felidézett múlt epizódjai mentén rendeződik szép egésszé a film.
*
Most olvassa Éva: MTI-hír lett, hogy egy budapesti színházban nincsen fűtés. Annak viszont, hogy Ungvár büszkeségében, a megyei drámai nagyszínházban évek óta csikorgó hidegben ünneplik a magyar kultúra napját színészek, nézők és protokollvendégek, az annyira megszokott, hogy semmilyen hírértéke nincsen.