Bár Muhammad Balfas (1922-1975) arab családban született Indonéziában, költői indulására, mint ahogy az indonéz műveltség egészére, az iszlám jelenléte ellenére nagyban hatottak a hindu és buddhista hagyományok. Alábbi verse is, amelyet most saját magyarításomban bemutatok (köszönet Alberd Yollaka finn barátomnak a kitűnő nyersfordításért), bizonyos szanszkrit szövegek erotikus motívumaival mutat tartalmi rokonságot. Ez a tradíció jól illeszkedett az önálló indonéz nemzeti irodalom megteremtését célul kitűző Angkatan ‘45 mozgalom kereteibe, amelynek szellemében a huszonéves költő pályája egy sorsszerű véletlen nyomán kibontakozott. A csaknem tragikusan végződött fatális esemény: egy trópusi vihar során Dzsakartában Balfasra rádőlt egy százéves bételpálma és kishíján agyonnyomta.
Hónap: 2011 május
Hosszú szenvedés után
Súlyos, gyógyíthatatlan diszlexia okozta Balla D. Károly író halálát. Az ismert kárpátaljai alkotó évekkel ezelőtt fedezte fel az első tüneteket, amelyek leginkább abban nyilvánultak meg, hogy képtelen volt Jókai-műveket olvasni. Orvoshoz ekkor még nem fordult. Idővel azonban romlott az állapota, s amikor legnagyobb fájdalmára a teljes XIX. századi irodalom megközelíthetetlen lett számára, szakemberek segítségét kérte. Ám az orvostudomány tehetetlenül állt a beteget egyre jobban kínzó halálos kór előtt: nem segített rajta sem a gyógyszeres kezelés, sem a fizikoterápia, sem a posztmodern. Várható volt, hogy a műtéti beavatkozás nem halogatható sokáig, és bizony erre is sor került akkor, amikor Ballán már a receptre felírt Esterházy-regény láttán is kitört a diszlexiás roham.
Múlt nyáron, hirtelen
Egy jó krimi izgalmával felér az a feszültség, amelyet Joseph L. Mankiewicz 1959-es filmje teremt (Múlt nyáron, hirtelen – Suddenly, Last Summer). Haláleset, rejtély, téboly és lélektani nyomozás is szerepel a kelléktárban, a történet azonban mégsem bűnügyi. Igazi emberi drámákat tár elénk a történet, amely nagyrészt zárt térben zajló párbeszédek és kevés szereplős jelenetek révén bontakozik ki. A redukáltság érthető: a film Tenessee Williams azonos című színművének a dramaturgiáját követi, s eközben takarékosan bánik a filmes látványeszközökkel. Nincs is rájuk szükség: az irodalmi szöveg annyira erős, a párbeszédek oly feszesek, az előzmények elmondása oly érzékletes és maga a történet annyira súlyos, hogy a kifejezően játszó színészek gesztusainál, arcjátékánál, tekinteténél többre szinte nincs is szükség.
Ellengondolkodás. Példaképek nélkül
A tanítványommal, akit hetente egy alkalommal másfél órán át részesítek műveltségi okításban, azt a gyakorlatot alakítottuk ki, hogy az első félórában én „adok elő” valamit saját kútfejemből (erre előzőleg persze rákészülök), aztán pedig ő tesz fel az elmondottakkal vagy valami egészen mással kapcsolatos kérdéseket, ezekre cirka 30 percen át igyekszem kimerítő válaszokat adni, az utolsó félórában pedig közösen utánanézünk annak, ami tisztázatlan maradt. Legutóbb Arany János balladáiról beszéltem neki, de láttam rajta, alig várja, hogy ezen túl legyünk, és ő kérdezhessen. Nekem is szegezte azonnal, az hogy lehet, hogy nekem egyáltalán nincsenek példaképeim, és különben is, mit értek azon, hogy ellengondolkodás? Mondjak példákat, mert nem érti.
Magyar badar újratöltve
2002-ben a Európa Kiadónál jelent meg először limerik-könyv a magyar nyelvterületen, ez 300 (nagyrészt pikáns) ötsorost tartalmazott. Az akkori szerkesztő, Várady Szabolcs most kicsit megrostálta ezeket és kiegészítette az anyagot másfél száz újabban keletkezett, részben az interneten fellelt limerikkel. A bővített kiadás a Syllabux Kiadó gondozásában a budapesti Könyvhétre jelenik meg. Nagy öröm számomra, hogy kárpátaljai helységnevekre írt limerikjeim közül öt versike helyet kaphatott a válogatásban. (Alább a könyv fülszövege és kis ízelítő.)
Merre húz a KISZó?
Egyik friss bejegyzésemben (Ráfázhat a Fidesz) bizonyos politikai feltételezéseket latolgatva hivatkoztam a Kárpáti Igaz Szó online oldalán folyó szavazásra, megjegyezve, hogy „A minta persze nem reprezentatív, ám az mégis jelzésértékű, hogy egy nagyjából baloldalinak (!) tartott lap online felületén a listát a Jobbik vezeti.” A magát Kárpáti Igaz Szónak nevező olvasóm hozzászólásában kifogásolta a nagyjából … Olvass tovább
Kalapompompom
Bátyám és Csönge együtt érkezett Ungvárra a hét elején. Nem először történik így, ha lehet, Csönge szívesen igazítja jövetelét a nagybátyja programjához, aki lakhelyéről, Bajáról indul, s ilyenkor kicsit kerül Cegléd felé, hogy felvegye őt a vonatállomáson, ahova a Nyugatiból érkezik. Így aztán számunkra, állandó ungvári lakosok számára dupla az öröm. Meg is ünnepeltük egy … Olvass tovább
Ráfázhat a Fidesz
Széles körben elterjedt nézet: a Fidesz-KDNP azért szorgalmazta oly szívósan és azért vezényelte le sürgősen a kettős állampolgárság bevezetését, hogy a politikai nemzetet jogi értelemben is kiterjessze Magyarország határain túlra, és a környező országokban élő leendő magyar állampolgárok százezrei szavazati joghoz jutván a jobboldali erők számára kedvezően módosíthassák a belpolitikai erőviszonyokat. Ez nagyon is megalapozott feltételezés, hiszen egyfelől köztudott, hogy a határon túli magyarság konzervatívabb gondolkozású, vallásosabb és fogékonyabb a nemzeti ideológiára, mint az anyaországi, éppen ezért a magát a konzervatív-keresztény-nemzeti értékrend letéteményesének hirdető politikai erő joggal számíthat a határon túliak nagy többségének a támogatására; másfelől az is nyilvánvaló, hogy mindazok, akik „ettől a kormánytól” kapják meg a magyar állampolgárságot, érzelmi szempontból leköteleződnek és hálából készséggel szavaznak majd a kormánypártokra. Mindez azzal járhat, hogy a most hatalmon lévők akkor is hozni tudják biztonságos többségüket az elkövetkezendő választásokon (akár évtizeden át), ha belföldi szavazóik bázisa erősen megcsappanna.
Mende, monda
Régi barátunknak, Kovács Imre Attilának (aki az ezredforduló táján ungvári vendégtanárként többször volt irodalmi szalonunk vendége, s akivel azóta elég messze keveredtünk egymástól) új könyve jelent meg. Ebből az alkalomból interjút készített vele a Fejér Megyei Hírlap. Az alább következő kérdésre számomra picit meglepő, rám hivatkozó választ adott:
A költő fagyhalála
Feledékenysége áldozata lett Balla D. Károly író. A hedonista életmódjáról elhíresült kárpátaljai alkotó éjszakára nyitva felejtette annak a hűtőszekrénynek az ajtaját, amelyet közismert falánksága miatt közvetlenül a fekhelye mellett helyeztetett el. Késő este, A nagy zabálás c. film megnézése után megéhezett, kivett hát a hűtőből egy félrőfnyi házikolbász-darabot és élvezettel elrágcsálta. A frizsider ajtaját előzőleg nyitva hagyta, hogy majd visszateszi a maradék kolbászt, de mivel az egészet megette és nem volt mit visszatennie, az ajtó úgy maradt. A költő jóllakottságában mély álomba merült, nem ébredt fel a fokozódó hidegre, miközben a nagy teljesítményű hűtőgép hajnalra jóval fagypont alá csökkentette a hőmérsékletet a szobában. A költő légzése fokozatosan lelassult, legfontosabb életfunkciója, az emésztése leállt. Helyzetét súlyosbította, hogy rémisztő álmot látott: egy kóbor kutya támadt rá és minden áron meg akarta szerezni a házikolbászát. Amikor az eb képében egy kíméletlen kritikusát fedezte fel, ereiben megfagyott a vér.