Kártékonysági est

Nagyszabású kártékonysági estet rendeztek a kárpátaljai magyar szervezetek aktív részvételével a hét végén Beregszászott. A magasztos közös cél érdekében bámulatos gyorsasággal megegyezett egymással a két rivalizáló érdekvédelmi csoport, és nemes ártó szándékukat kinyilvánítva közös nyilatkozatot is kiadtak. Az estet megtisztelték jelenlétükkel magyarországi és ukrajnai közjogi méltóságok, valamint a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó parlamenti képviselők. A rendezvény szervezőinek tetemes mennyiségű veszeményt sikerült összegyűjteniük, ezeket kivétel nélkül a kárpátaljai magyarság kárára fordítják.

Olvass tovább

Egy regény fülei

Újraolvastam harmadik regényem kéziratát. Tettem ezt ünnepélyes alkalomból: a kiadó szerkesztője elküldte észrevételeit. A szöveg egészéről igen kedvezően nyilatkozott, igazítani valót sem talált túl sokat; amit megkérdőjelezett, az leginkább néhány modorosság vagy erőltetett eredetieskedés volt, illetve egy-egy pontatlanságra és a saját stílusomba nem illő kifejezésre hívta fel a figyelmemet. Megjegyzéseit szinte kivétel nélkül akceptáltam. S miután észrevételei nyomán elvégeztem az igazításokat, újraolvastam a teljes szöveget, még magam is javítva pár apróságot.

Olvass tovább

Kierkegaard, Heidegger

Két bejegyzés késő-kamaszkori füzetemből: A kierkegaardi szubjektum nem úgy és nem azért tételezi a külvilágot, hogy birtokba vehesse, hanem azért, hogy a tőle való abszolút különbözőségét kifejezze. Heidegger nem képes megragadni a dolgok egészét. Nem hálóval fog halat a fogalmak káosztengerében. Módszere az, hogy kiválasztja a fogalmak jelentéstartalmának egy érzékeny pontját, abba horgot akaszt, s … Olvass tovább

Woody, férjek, feleségek

BAFTA-díja és Oscar-jelöltsége ellenére a hőn szeretett Woody Allen Férjek és feleségek című filmje nem nyújtott igazi élményt. Kicsit unalmas, kicsit önismétlő, kicsit közhelyes. Persze azért röppen egy-egy sziporka is, meg vannak mulatságos helyzetek, ám az egész együtt komédiának nem elég szellemes, szatírának nem elég ironikus, drámának nem elég feszes és nem elég mély. Hiányzik a Mesterre oly jellemző abszurd látásmód, hiányoznak a meglepetések, helyette azt a lapos megoldást kapjuk, hogy a szereplők a riporternek elmondott monológ-részletekkel görgetik tovább vagy kerekítik le történeteiket.

Olvass tovább

Facebook 999, Google+

Ismerőseim száma a Facebookon elérte a 999-et (pedig intézményeket, társaságokat,  városokat stb. nem igazolok vissza). Vajon ki lesz az ezredik?… Baráti meghívással a Google+ közösségi oldalra is beléptem, egyelőre kóstolgatom az új lehetőséget, amelynek a Facebokkal szemben az az előnye, hogy minden ottani tevékenység a nem-tagok számára is nyilvánossá tehető. Úgy tűnik, most tudok meghívót … Olvass tovább

Eladó a VakCina

Nem kis meglepetésemre (és nagy megelégedésemre!) megvételre kínálják egy könyves portálon VakCina című virtuális könyvemet. A dolog csupáncsak azért meglepő, mert e könyvnek nincsen valós fizikai létezése, lényege éppen az, hogy a virtuális térben képződött meg (mint ezt a kiadóm elnök asszonya egy interjúban annak idején részletesen kifejtette: Nem készül, hanem létrejön). Úgy tűnik, nyolc év után a VakCina képzetes létezése most a kereskedelmi térben tett szert némi valóságosságra azáltal, hogy megvásárolhatónak tüntetik fel; íme:

Olvass tovább

Kis nyári plágium?

A Literán elindult a Kis nyári zene sorozat, amelyben írók, irodalmárok ajánlanak zenéket. Az első kockában Zalán Tibor kanyarított kellemes jegyzetet egy ukrán zeneszerző kis darabja köré. Örömmel olvastam a Tibire oly jellemző hangulatú írást – és meghallgattam Alekszand Gonobolin  muzsikáját. Kitűnő, de… De nem tudtam elhessegetni a gondolatot, hogy ezt a dallamot én más zeneszerzőtől nagyon régóta ismerem. Be is ugrott, honnan. De ítéljétek meg magatok, valóban olyan nyilvánvaló-e a hasonlóság, hogy már plágium-gyanús. Íme, előbb az ukrán komponista darabja:

Olvass tovább

Vandál verscsonkítás

bdk kárpátalja versIsmeretlen tettesek mára virradóra súlyosan megrongálták Balla D. Károly Kárpátalja c. szonettjét. Az elkövetők  összetörték a vers rímképletét, megtépték jambusait, és belső szerkezetét is megbontották a sorcezúrák kiszaggatásával. A súlyos esetet elsőként a Stuttgarti Szavalóverseny egyik résztvevője jelentette: el akarta szavalni a szonettet a versenyen, de ez a súlyos sérülések miatt lehetetlenné vált. Később hasonló tapasztalatáról számolt be egy tatabányai  szerkesztő: hazafias antológiájába válogatta volna a költeményt, amikor felfedezte közölhetetlenségét. Végül a hírt megerősítette maga a szerző is, aki, mint ismeretes, hiúsági okokból rendszeresen újraolvassa műveit – ezúttal megdöbbenve tapasztalta versén a vandál pusztítást.

Olvass tovább

Befejezetlen élet

A  súlyos művészi filmdráma és az olcsó családi mozi között nagyjából éppen félúton helyezkedik el  a svéd Lasse Hallström rendezte Befejezetlen élet (An Unfinished Life, 2005). Legnagyobb gyengéje alighanem az oly sokszor feldolgozott alapsztori szokványossága (brutális párja elől gyermekével menekülő bántalmazott nő; magányába menekült idős férfi, aki idővel meglágyul…), illetve az, hogy a fő cselekményszálak szövése kevéssé mutat túl az ismert paneleken (az már szinte bosszantó, hogy a menekülő nő beleszeret az őt védelmező seriffbe). Ám bővelkedik az alkotás erényekben is: jók a párbeszédek, kidolgozottak, mívesen formáltak a karakterek, szép a kameramunka – és zseniális a melléksztori szimbolikája: számomra ez emelte művészi nívóra a filmet.

Olvass tovább