Balla D. Károly webnaplója
A Forrás ehavi számában megjelent három versfordításomat ezzel a jegyzettel láttam el:
Alberd Yollaka lív származású finn költő és nyelvész, egyike azon fiatal finnországi értelmiségieknek, akik mozgalmat indítottak a kihalt lív nyelv életre keltéséért. Írott dokumentumokra, a múlt században felgyűjtött hanganyagra, de leginkább saját kreatív hozzáállásukra támaszkodva szinte újrateremtik a kihalt-beolvadt finnugor nép amúgy feledésre ítélt nyelvét.
Alberd Yollaka A MENTSÉG nem érdekli, ha félvállról veszed és némán tűri el a hazugságot eltitkolja, hogy régen másra vágyott és elrejti a felkapart sebet és mintha minden rendben volna – mered a felmutatott ékre. sosem lázad és szinte kéri azt, hogy megalázzad ha ezzel bármi jót tehet neked de tudd meg, egyszer mégis megelégli … Olvass tovább
A Magvető Kiadó honlapjának kötetemet bemutató oldaláról már regényem egy szövegrészlete is elérhető .pdf formátumban, olvasóimnak kedveskedve itt alább is közreadom – néhány mondattal megtoldva. Másik érdekesség, hogy a Magvető Facebook-oldalán a kiadó megosztotta a BDK Onlinra feltett posztomat, amelyben azon tűnődöm, hogy mi legyen a könyv fülszövege, s a szerkesztői javaslatok mellett néhány saját ötletemet is bemutatom: Mi legyen a Tejmozi fülén? A kérdésre a kiterített borító ad választ.
Alberd Yollaka FÉLIG FÉNYBŐL FÉLHOMÁLYBA homályban élni lenne jó sorod s ha rosszat lépsz, azt mondanád, hogy végzet tán az isten is mohón szeretne téged amért a sors csak ellened forog homályban élni mégsem vagy merész mert kívül mégis sokkal jobb a konyha és nincs fölötted úr, hogy egyre mondja majd túlnan lesz a fényesség … Olvass tovább
Alberd Yollaka A MARADÓ elmenne már, de még kicsit szorong kezét felejti érdes támlafán amíg marad, megilleti a jog hát jobb lesz várni egy kicsit talán maradna még, de kedve nem a régi hiába fordul, helyet nem talál talán ott jobb lesz, titkon azt reméli, majd ott, ahol a villamos megáll nem érti, mért is … Olvass tovább
1. Elsősorban persze azért kínos az ügy, mert a jelentős magyar író olyan megfogalmazásra ragadtatta magát, amelyet nem lehet mentegetni. Erre a mondatra:
A magyar genetikusan alattvaló
– nincs mentség, bárhogy is csűrjük vagy csavarjuk, hiába szépítjük a helyzetet a kontextusra való hivatkozással, az írói munkásságba helyezéssel, szólásszabadsággal, történelmi tapasztalattal és személyes keserűséggel, értelmezési kísérletekkel. Elvi szempontból a Kertészé bizony nem különbözik A cigányok genetikusan tolvajok, A zsidók genetikusan büdösek típusú mondatoktól. Ezek rasszista kijelentések. Aki mást mond, mellébeszél.
Legkorábbi kortárs zenei élményem 15 éves koromban ért Budapesten, a Zeneakadémián. Vidovszky Lászlónak az Új Zenei Stúdió produkciójában sorra került Autokoncertjét 40 év távlatából is elég jól fel tudtam idézni. Alábbi kis naplójegyzetem apróbb igazításokkal később a litera.hu honlapján is megjelent a portál által indított Kis nyári zene sorozatban.
Pár hete kibővített családi körben beszéltem lelkesen egyik korai kortárs zenei élményemről. Úgy került szóba, hogy a tanulmányait Harkovban végző Tamás kis-kisöcsém (bátyám unokája) szóba hozott pár avantgárd ízű zenei akciót, performanszt, amelyekben maga is részt vett (ide utóbb betűztem: mint extrém dolgok iránt fogékony leendő híres dzsessz-muzsikus), nekem is fel kellett hát idéznem, hogy valamikor a hetvenes években a budapesti Zeneakadémián láthattam az Új Zenei Stúdió néhány produkcióját. A legemlékezetesebbet igyekeztem is szemléletesen elmesélni (Tamásnak nagyon tetszett). De hát zenét elmondani, ugyebár…
Tűnődés a laptopszervizben: honlapok Kárpátalján Jócskán használt laptopomat a szervizbe. Várni kellett. Unalmamban belenéztem régi cikkeimbe. Ha úgyis cserére érett az akkumulátor, merüljön le teljesen… Erre bukkantam: »…a Kárpátalján készülő magyar honlapok összességüket tekintve jóval „kulturáltabbak” a nagy magyar átlagnál. A kijelentés talán meglepő, és mielőtt sietve tényekkel próbálom igazolni, már most jelzem, hogy, furcsa … Olvass tovább